Vona megmondta: befellegzett a globális kapitalizmusnak
Kényes időpontban tartott évértékelőt Vona Gábor pártelnök: a holokauszt nemzetközi emléknapja előtt, abban a tudatban, hogy a római Colosseumot éppen a Jobbik antiszemita megnyilvánulásai elleni tiltakozásul fogják elsötétíteni. A szélsőjobboldali párt rátett egy lapáttal, és színpadra küldte azt a Gyöngyösi Mártont, akinek a zsidók listázásáról szóló parlamenti felszólalása világszerte botrányt kavart.
A Pörzse Sándor által Toldi Miklósként felkonferált Gyöngyösinek máskülönben nem jutott sok idő a Jobbik rendezvényén. Szerepe arra korlátozódott, hogy köszöntse a diplomáciai testületek képviseletében megjelent több mint harminc külföldi vendéget. Pörzse próbálta rávenni, hogy név szerint is sorolja fel őket, de Gyöngyösi valamiért erre nem volt hajlandó.
A pártelnök beszédét felvezető programok sorában átadták Bíró András Zsoltnak a Pongrátz Gergely-érdemkereszt Díjat. Nevezett személy – mármint a díjazott – egyebek mellett a Kurultaj főszervezője, a Kurultaj pedig a „sztyeppei lovas nomád népek” úgynevezett törzsi gyűlése.
A kitüntetés egyúttal fricska a Fidesznek. Hisz a bugaci pusztában tavaly augusztusban tartott nomád dzsemborin Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke védnökséget vállalt, az eseményt – története során először – a költségvetés is támogatta, méghozzá az Idea intézet értesülése szerint 70 millió forinttal.
Visszatérve a Jobbik mostani rendezvényéhez: a szintén parlamenti képviselő Szávay István emlékeztetett rá, hogy a Jobbik az „elszakított országrészeken” is megkezdte a párt szervezését. Üdvözölte a határon túlról érkezett jobbikosokat, majd arról biztosította az egybegyűlteket, hogy soha nem mondanak le „egyetlen magyarról és egyetlen négyzetcentiméternyi magyar földről” sem.
Pörzse Sándor úgy vélte, az elkövetkező másfél évben eldől, hogy a Jobbik üllő lesz-e, vagy kalapács. A Colosseum elsötétítése kapcsán nehezményezte, hogy antiszemitának minősítik azokat, akik fellépnek az „országhódítás ellen”.
Kitért az elsötétítésre Vona Gábor is, ami szerinte egyszerre tragikus és komikus. A pártelnök a későbbiekben konstatálta, hogy az előző évre jósolt világvége elmaradt. Ugyanakkor kifejtette, hogy pillanatnyilag nem válság van, hanem végjáték: „a globális kapitalizmusnak és a liberális demokráciának vége”. Új világ jön. Még senki nem tudja, milyen, de annyi biztos, hogy „szét fog durranni a lufi”.
A nagy globális tülekedésben – mondta a pártelnök – kudarcos és versenyképtelen szereplő az Európai Unió, azon belül különösképpen Magyarország. A Jobbik nem gyenge, de nem is zsarnoki, hanem erős államot akar. Olyan államot, amely értéket és hagyományt őriz, miközben elűzi a gagyit, deviánst, ostobát, destruktívat.
A szélsőjobboldali párt ezen kívül ökoszociális nemzetgazdaságot és organikus, szerves társadalmat szeretne, amelynek van feje, keze és lába. Vona Gábor – nyilván a szerényebb képességű jobbikosok agyi kapacitásához igazítva mondandóját – így jellemezte az általa elképzelt társadalmat: a fej gondolkodik, a láb nem a lavorban van, a kéz pedig nem a bilibe lóg.
A pártelnök hosszan sorolta a Fidesz bűneit (csak egyet említünk: nemzetközi elszigeteltség), majd az MSZP-t bírálta. A jó Isten mentse meg attól az országot, hogy a szocialisták visszatérjenek a hatalomba – jegyezte meg.
Szóba hozta Szegedi Csanád ügyét, a múlt évben történt kizárásokat és kilépéseket is. A Jobbik belső gondjait Vona jórészt azzal magyarázta, hogy a Magyar Gárda és a sikeres EP-választás után özönleni kezdtek az emberek a pártba. 10-12 ezren érkeztek nagy hirtelen, a pártelnök szerint némelyek nem is saját elhatározásukból, hanem küldték őket. A nagy belépési hullám után el kellett jönnie a tisztulásnak – foglalta össze a történteket.
A Jobbik az úgynevezett Hét Vezér-terv révén próbál gazdasági fordulatot elérni. Minderről kevés konkrétumot hallhattunk, csak olyan általánosságokat, hogy az otthonteremtést az építőipar fellendítésével kell megoldani. A külpolitikával kapcsolatban Vona Gábor megállapította, hogy az elmúlt 22 évben „elképzelés és gátlás nélküli hazaárulás” folyt. Lengyel-magyar-horvát tengelyt kell létrehozni, és nyitni kelet felé.
A magyar föld védelmében a pártelnök „baráti jobbot” nyújtott Ángyán Józsefnek, aztán a „cigányság és magyarság együttélésének válságával” folytatta. Javasolta, hogy vonják meg az állami pénzeket azoktól a családoktól („az egész pereputtytól”), amelyek egyik tagja súlyos bűncselekményt követett el. A Jobbik a kérdésről népszavazást kezdeményez.
A pártelnöknek egyébként „belülről valami azt súgja”, hogy – előbb vagy utóbb – a Jobbik meg fogja nyerni a választásokat. Végezetül Vona Gábor megható vallomást tett: ha újra születhetne, és nemzetet választhatna, akkor ismét a magyar mellett döntene. Mert ez egy „keleti, ábrándos tekintetű, tiszta, nomád” nép.
„Attila unokái vagyunk, és nem félünk senkitől” – zárta meglehetősen kimerítő, több mint egy órán át tartó beszédét a Jobbik elnöke.
