Míg a Jáksó-ügy következményeit illetően a szaktárca finoman szólva sem tűnik túlságosan szigorúnak, addig a nyilvánossággal szemben kevésbé megengedő. Az állami tulajdonban lévő „nem muzeális intézmény számára” kikölcsönzött műtárgyakról ugyanis lényegében semmit nem árul el. Szerettük volna megtudni például azt, hogy évente hány műtárgyat és mennyiért adnak bérbe magántulajdonban lévő cégeknek. Erre a felvetésre viszont arra hivatkozva nem adtak választ, hogy „nem értelmezhető a kérdés”, mert túlságosan hosszú időszakra voltunk kíváncsiak.
Amikor pedig azt kértük, hogy legalább az utóbbi öt vagy két esztendő adatait bocsássák rendelkezésünkre, azt válaszolták: nyújtsunk be közérdekű adatigénylési kérelmet. Arra a kérdésre sem feleltek, hogy a kikölcsönzött műtárgyakért milyen ellentételezésben részesültek a múzeumok. A múzeumokért is felelős minisztériumban erről nincsenek összesítések – legalábbis ezt állította a szaktárca, amelynek vezetője hagyja jóvá a kölcsönadási szerződéseket.
|
Jáksó László
Kurucz Árpád / Népszabadság |
A minisztériumi „adathiány” persze annak tükrében korántsem meglepő, hogy a szaktárca még azzal a viszonylag egyszerű kérdéssel is majd egy hétig „küzdött”, hogy mióta lehetséges állami tulajdonban lévő műtárgyak kikölcsönzése magánszemélyek, magáncégek számára. Mentségükre szól, hogy az elmúlt évtizedekben meglehetősen ellentmondásos volt a szabályozás. Jól szemlélteti ezt: egy hét évvel ezelőtt a lapunk által készített összeállításból kiderült, a megkérdezett múzeumigazgatók közül volt, aki azt mondta, tilos magánszemély számára kölcsönözni, de akadt olyan vezető is, aki intézményvezetőként évek óta bérbe adott műtárgyakat például banknak.
Mindezt a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségét vezető Kálnoki-Gyöngyössy Márton érdeklődésünkre a korábban érvényes, messze nem egyértelmű jogszabályokkal magyarázta. Úgy fogalmazott: a szabályozásban nem írták le konkrétan azt, hogy magáncégek, magánszemélyek bérelhetnek állami múzeumoktól műtárgyakat, de nem is tiltották ezt. Az viszont tény: A 2013 végén elfogadott törvénymódosítás, majd az ehhez kapcsolódó Emmi-rendelet egyértelmű helyzetet teremtett, kialakították a bérbeadás feltételrendszerét, az adott műtárgy ideiglenes elhelyezéséről pedig a döntést nem az adott múzeum igazgatója, hanem a tárca vezetője hozza meg.
|
A „Jáksó-ügy” árnyékot vet a műtárgykölcsönzésre
M. Schmidt János |
Bár a Jáksó-ügyben maga az érintett az egyik bulvárlapban úgy fogalmazott, bárki bérelhet műtárgyakat, a gyakorlatban korántsem számít hétköznapi esetnek az, hogy magánszemélyek értékes festményeket kölcsönöznek. Kálnoki-Gyöngyössy Márton például azt mondta kérdésünkre: nem tud arról, hogy a vidéki múzeumok bármelyike is magánembernek adott volna bérbe műkincset az utóbbi években, ilyen eset legfeljebb elvétve fordul elő.
A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának gazdasági igazgatója, Magyar Attila érdeklődésünkre azt mondta: korábban volt példa arra, hogy magáncégek – szinte kivétel nélkül bankok – bérbe vettek tőlük műtárgyat, de ma már kizárólag más múzeumok számára kölcsönöznek. Kérdésünkre közölte: senkit nem utasítanának el, de biztonsági okokból óvatosan kezelnék magáncégek, magánszemélyek megkereséseit.
Megkerestünk több fővárosi intézményt is: a Hadtörténeti Intézet és Múzeum két héten belül ígért választ, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Csorba László viszont gyorsan reagált, s közölte, az elmúlt években egyetlen esetben sem keresték meg az intézményt magánszemélyek, magáncégek, hogy műtárgyakat vennének bérbe.
A Szépművészeti Múzeum – mint az Atlatszo.hu már a nyáron megírta – főként állami hivataloknak adott kölcsön, a legvitatottabb bérlet a Vs.hu által feltárt Jáksó-ügy volt. A múzeum kölcsönzési gyakorlatáról sokat elárul az is: teljes tanácstalanság volt érzékelhető, amikor személyesen érdeklődtünk arról, miként tudnánk festményt bérelni. A rendkívül segítőkész ügyintéző majd negyedórán át hívogatta az illetékesnek hitt vezetőket, de sehol nem tudtak konkrétumot mondani. „Mindenki meg van picit lepődve, mert nem szoktak ilyet kérni tőlünk” – mondta végül az ügyintéző, aki megadott egy telefonszámot.
Azt hívtuk is, de senki nem vette fel a telefont.
