galéria megtekintése

A romák nyilvántartása nem ördögtől való

Az írás a Népszabadság
2014. 08. 13. számában
jelent meg.


Czene Gábor
Népszabadság

A szélsőjobboldal egy Kádár-korszakban használt kifejezés, a „cigánybűnözés” felmelegítésével alapozta meg viszonylagos népszerűségét. Nagy kérdés, megfelelő válasz lehet-e, ha bűnügyi nyilvántartás készül a roma elkövetőkről. Sok a kétely.

Kállai Ernő kisebbségi és Jóri András adatvédelmi ombudsman öt éve közös javaslatot dolgozott ki az etnikai adatok nyilvántartásáról. Kállai egyebek mellett az ÁSZ egyik tanulmányára hivatkozott: a romáknak megítélt támogatásoknak legfeljebb tíz százalékáról lehet tudni, hogy valóban az ő javukra fordították. A két ombudsman olyan kritériumrendszer bevezetését indítványozta, amely minimálisra csökkenti a romák kárára elkövetett visszaélések lehetőségét.

Alapelvként határozták meg, hogy amennyiben valamilyen előny (ösztöndíj) kapcsolódik a kisebbségi léthez, akkor a származásra vagy identitásra való rákérdezés nem sérti sem az identitásvállalás szabadságát, sem az önrendelkezési jogot.

Indokoltnak tartották azt is, hogy megfelelő eljárással, anonim módon statisztika készüljön az elkövetők származásáról. Napjainkban ott tartunk ugyanis, hogy az adatgyűjtés és nyilvántartás elvi tilalmát felülírja a társadalmi gyakorlat, és minden kontroll nélkül, megállíthatatlanul forog a közbeszédben a „cigánybűnözés” fogalma – mondta 2009-ben Kállai Ernő, remélve, hogy a bűnügyi statisztikák eloszlatják majd a romákról kialakult negatív mítoszokat. Ha pedig mégis megalapozottnak bizonyulnak, akkor a politikai döntéshozóknak kellő adataik lesznek ahhoz, hogy lépéseket tegyenek a rossz tendenciák ellen.

 

Az Eötvös Károly Intézet tizenöt pontban foglalta össze aggályait, jelezve: a jogszabályok és jogintézmények szorosan és elválaszthatatlanul kapcsolódnak a társadalmi környezethez, a jogi kultúrához. A külföldi megoldások nem vehetők át kritika nélkül. Az, hogy egy megoldás egy másik országban elfogadható, nem jelenti azt, hogy a világ bármelyik másik országában, akár Magyarországon is helyes.

Setét Jenő
Setét Jenő
Bócsi Krisztián

Az etnikai adatok nyilvántartásának kérdése újra és újra előkerül. Most éppen a baloldali pártok által támogatott miskolci Pásztor Albert korábbi kijelentései szolgáltatják az apropót. Ennek kapcsán Borbély Sjoukje pszichológus is külföldi példát említett lapunkban megjelent írásában. Hollandiában – közölte – szabadon jelennek meg statisztikák arról, hogy melyik fajta kriminalitás mely társadalmi csoportokhoz kötődik leginkább. Az újságok hozzák az adatokat, és amilyen gyakorlatiasak a hollandok, ezek alapján lázasan keresik a megoldásokat. A cikkek ezért, nem másért íródnak.

Setét: A legszélesebb körben kellene megtárgyalni

Óvatosságra int Setét Jenő, az Ide tartozunk! roma közösség hálózat alapítója. Hangsúlyozza, mindig a körülményektől függ, hogy az identitás vállalása és annak statisztikai nyilvántartása támogatandó-e. Setét Jenő azok közé tartozott, akik arra biztatták a romákat, hogy a népszámláláskor minél nagyobb számban jelöljék be magukat cigányként. Ellenezte viszont, hogy a parlamenti választás előtt a cigányok feliratkozzanak a nemzetiségi névjegyzékbe: ez azzal járt ugyanis, hogy pártra nem, csak a romalistára szavazhatnak.

Komoly ellenérzései vannak azzal kapcsolatban is, hogy bűnügyi nyilvántartás készüljön a romákról. Küzdeni – mondja – a bűncselekmény, nem az elkövető származása ellen kell. Attól tart, hogy egy ilyen nyilvántartás a feltételezett jó szándék ellenére is a visszájára fordulna, és a romákkal szembeni előítéleteket erősítené.

Másfelől Setét Jenő úgy érzi, hogy a rasszista gyűlöletkeltés elmosta a racionális, tudományos érvekkel is alátámasztott emberi jogi szempontokat.

Valószínűleg a roma és jogvédő szervezeteknek is változtatniuk kell eddigi stratégiájukon. Elvileg ezért Setét Jenő nem zárkózik el attól, hogy az etnikai nyilvántartásról szóló javaslatot megfontolás tárgyává tegye.

Elmondása szerint a roma szervezetek megosztottak ebben a kérdésben. Annyi biztos – jelentette ki –, hogy egy ilyen elképzelés megvitatása csak úgy képzelhető el, ha minden lehetséges következményt aprólékosan számba veszünk. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy a lehető legszélesebb körben tárgyalóasztalhoz üljenek a téma szakértői és a roma szervezetek képviselői. (Cz. G.)

Filippov Gábor, a Magyar Progresszív Intézet elemzője szerint sem ördögtől való, hogy megvitassuk az etnikai adatok statisztikai, akár kriminalisztikai kezelésének lehetőségeit. Akár hasznos is lehet, ha a kérdéshez konyító társadalomtudósok nem hagyják, hogy a témát a szélsőjobboldal tudományoskodó rasszistái sajátítsák ki. Bár Filippovnak erős kétségei vannak az ilyen adatok precíz kezelésével és használhatóságával kapcsolatban, hangsúlyozza: az érvek és ellenérvek felsorakoztatása ritkán ártalmas.

Újra és újra előkerül az ügy
Újra és újra előkerül az ügy
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Hasonló viták – jegyzi meg – már a Kádár-rendszerben is zajlottak. 1971-től nyilvántartották a bűnelkövetők etnikai hátterét. A sors fintora, hogy az akkor is sokak által vitatott kifejezés, a „cigánybűnözés” legfőbb védelmezői a „hivatalos” adatokból olykor maguk is arra a következtetésre jutottak: egyszerűen nem létezik kifejezetten cigány bűnelkövetési típus vagy sajátosság. A rendszerváltás után a börtönbüntetésre ítéltek körében végzett kutatások rámutattak, hogy nincs szignifikáns különbség az azonos szociális helyzetben élő cigány és nem cigány elkövetők aránya között.

Filippov Gábor szerint egy megbízható „etnikai adatbázis” – amely nem csupán a bűnelkövetők, de az áldozatok vonatkozásában is rendelkezésre áll – nem csak arra szolgálhatna, hogy pró és kontra bunkósbotként használják. Az ENSZ Faji Megkülönböztetés Elleni Bizottsága többször is felhívta a figyelmet: az etnikai adatok nyilvántartása arra is alkalmas lehet, hogy a bűnüldözésben, a büntetőeljárásokban és a büntetés-végrehajtásban megnyilvánuló diszkriminációról pontosabb képet kaphassunk.

Persze – mondja Filippov – egy integrációt célzó társadalompolitika soha és semmilyen csoportnál nem épülhet kizárólag kriminalisztikai statisztikákra. A romák esetében ugyanakkor vannak nagyon nehezen megoldható módszertani problémák. Kezdve attól, hogy a kérdésre, „ki a cigány?”, ma is csak nagymértékben szubjektív válaszok adhatók. A sokszor példaként felhozott Egyesült Államokban az afroamerikaiak önminősítése és a külső minősítés az esetek 90 százalékában megegyezik. Nálunk jóval kisebb arányban van cigány identitásuk azoknak, akiket a környezetük cigánynak tart. A származással kapcsolatos kérdésnek a puszta felvetése is rendkívül taszító történelmi asszociációkat ébreszthet.

További súlyos probléma, hogy egy kizárólag az etnikai háttérre koncentráló adattár igencsak torz képet adhat a valós összefüggések helyett. Azok a kutatások, amelyek megállapították, hogy a cigányok felülreprezentáltak a börtönbüntetésre ítéltek között, nem mindig reflektáltak arra a tényre, hogy ugyanez igaz az alacsony iskolázottságúakra, a legszegényebb rétegekre és a fiatalabb korosztályokra – amely csoportok aránya eleve jóval magasabb a cigány lakosság, mint az össznépesség körében.

Filippov Gábor szerint két kérdést kell egy valódi szakmai vitában minden kétséget kizáróan eldönteni. Létezik-e olyan objektív és következetesen alkalmazható szempontrendszer, amely alapján meg lehet határozni az etnikai hátteret?Ha létezik, levonhatók-e ilyen adatokból olyan tanulságok, amelyek a „hagyományos” szociológiai vizsgálatokból nem?

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.