„Jár ennyi, mert itt este tízig tart a munkaidő” – visszakaphatják régi bérüket a polgármesterek

– Szerintem jár is ennyi – vélekedett a zselici falu első embere. – Mert itt este tízig tart a munkaidő, állandóan jönnek hozzám a helybéliek a gondjaikkal. Ráadásul 30 közmunkásnak vagyok a foglalkoztatója, és ez sok feladattal jár. A körjegyzőségre és a megyeszékhelyre autózva havi másfél ezer kilométert utazom, a költségtérítés csak benzinre elég, szervizre nem.

Az állástalanságtól szenvedő dél-dunántúli települések vezetői 2014 óta főleg arra hivatkozva keveslik a bérüket, hogy a közfoglalkoztatás és a pályázatok kidolgozása sok időt elvesz. Ezt Nagy Attila, a háromezer lelkes Sellye polgármestere is megerősíti – neki a nettója 330 ezerről 293 ezerre csökkent –, ám a baloldali pártokhoz húzó, független polgármester elsőre meglepően reagál a béremelés hírére:

– Elvitték az iskoláinkat, és ezzel elvitték a munkánk egy részét. Ezért igazságos, hogy levettek a bérünkből. Akkor kellett volna kiabálni az összes polgármesternek, amikor döntöttek az iskolák államosításáról. Mert várható volt, hogy nem lesz jobb az iskolák helyzete. Nem is lett, és ez a nagyobb a baj.

Noha a Fidesz már „visszacsinálná” a bércsökkentést, ez most nem megy olyan könnyen, mert már nincs meg a kétharmados ­többsége. Boldog István azt mondta, a Fidesz-frakció hétfőn úgy döntött, támogatja a törvényjavaslatát. Most már csak az a kérdés, hogy találnak-e két-három ellenzéki képviselőt, aki a politikai szempontok elé helyezi a kistelepülések polgármestereinek érdekét.

– Mert főleg a kistelepülések ­első embereit érintette érzékenyen a ­polgármesteri illetmények megnyirbálása – állította egybehangzóan Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége és ­Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége elnöke. Ahogy a szövetségi vezetők fogalmaztak,

már-már a kistelepü­lési polgármesterek megélhetését veszélyeztette az elvonás.

A szakemberek kiemelték azt is, hogy a pár száz lelkes településeken a polgármesterekre sokszor nagyobb teher hárul, mint városi kollégáikra, hiszen mindent maguknak kell elvégezniük, nincs apparátusuk, amely segítené a munkájukat.