Jó, jó, mondtam, de vizet se szabad? Visszakérdeztek: ki mondta, hogy vizet nem lehet nekik adni?
Erdész Józsefné pontos beszámolója szerint egy elcsigázott cicát talált a ház előtt, fölrohant a lakásába, és egy kis tányéron tejet vitt volna neki, hogy magához édesgesse, és gondoskodjon a gyógyításáról. Ezt láthatta meg a ház előtti részt gondosan monitorozó feljelentő, aki aztán értesítette a hatóságot.
|
Erdész Józsefné az egyik macskájával
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– Több állat is kószál itt a környékünkben az utcán – mesélte a 2002 óta özvegyen élő asszony –, hat-nyolc cica szokott megjelenni, de például van egy sünink is. A szomszédok említették, hogy megjelent a rendelet a helyi újságban, benne volt, hogy az állatokat csak a fákra kihelyezett itatókban lehet vízzel ellátni. Tudtam róla, hogy van ilyen, de nem gondoltam, hogy fékezni kellene magam, ha például a harminchét fokos melegben vizet akarnék adni az állatoknak.
Erdész néni belekóstolt az állatvédelembe is, mert a rekkenő hőségben – a szabálysértés elkövetése előtti napokban – kitett egy házilag készített hirdetményt az utcára az alábbi szöveggel: „Kérjük, ne vegyék el a vizet tőlünk! Köszönjük megértő szeretetüket.”
A tacepaót a szomjazó sünik, madarak és cicák nevében írta alá, de a köszönetnyilvánítást másnapra valaki letépte a falról. – Azt hittem, hogy ez a Wintermantel Zsolt (Újpest fideszes polgármestere – a szerk.) remek ember, a választásokon ott virított a Rex Kutyaotthon Alapítványnál, nem tudom, mi vihette rá, hogy ilyen rendeletet aláírjon.
Az idős asszony persze beszámolt arról is, hogy nem mindenki olyan nagy állatbarát a környékben, mint ő. Vannak, akik olykor megígérik, hogy ebükkel szétszedetik a „rohadék macskákat”, a legszebb történet mégis az, amikor a hírhedten macskagyűlölő figura egy szomszédos lépcsőházból cicákat próbált „toborozni”, merthogy elszaporodtak a pincéjében az egerek. – Szerencsére mindenki kapcsolt, és nemet mondott neki, a pofátlanságnak is van határa – mondta a hölgy, és belefogott a helyi közösség másik jellemző történetébe. Ott felejtette a kulcscsomóját a liftben, s amikor napokkal később minden zárhoz új kulcsokat csináltatott, üzent neki a jóakaratú lakó lentről: megtalálta a kulcsokat, lehet jönni érte.
– Szóltak már rám azért, hogy ne császkáljak az ablak alatt, ne locsolgassam fölöslegesen az árvácskát. De ez nem zavar annyira, mint mikor azzal fenyegetnek, pórul járok, ha a telefonfülkébe étket vagy vizet merek tenni az állatoknak. Nehéz elfogadni, hogy ennyire kötelező lenne sorsukra hagyni őket.
Az újpesti képviselő-testület május 29-én elfogadott rendelete (A közösségi együttélés alapvető szabályairól, valamint ezek elmulasztásának jogkövetkezményeiről) így fogalmaz:
„Aki közterületen állatot etet, közterületnek nem minősülő ingatlanon vadon élő vagy kóbor állatot etet, a felügyelete alatt álló állat közterületen való tartózkodására vonatkozó jogszabályi előírásokat megszegi, kétszázezer forintig terjedő közigazgatási bírsággal sújtható.”
Ami egyben azt is jelenti, hogy a rendőrök pontatlanul idéztek a hölgynek, amikor félmillióval riogatták. Bizonyára az vezette őket, hogy Újpesten most már állatügyben rend legyen.
