„Kitöltöttem. Persze senki nem garantálta, hogy ettől én majd a pedagógus 2-be kerülök.” Pár héttel később kapott egy levelet, amely szerint három napja van arra, hogy dokumentumokkal igazolja, hogy mindaz, amit leírt a kérdőívben, igaz. „Természetesen három nap alatt ezeket az iratokat nem lehetett beszerezni, arról nem beszélve, hogy mégis milyen dokumentummal igazoljam, hogy innovatív tanár vagyok? Gondolom, sokan döntöttek úgy, mint én: hagyják az egészet a fenébe. (...) Nem tudom papírokkal alátámasztani, hogy biz isten, jó tanár vagyok.
Sok kolléga elment szakvizsgát szerezni, hatalmas összegeket perkálnak ki
(ha jól tudom, félévenként 150 ezer forintot) két éven keresztül azért, hogy egyszer majd a pedagógus 2-be soroltassanak. Ilyen-olyan faiskolák kurzusát elvégezve hirtelen mind jó tanárokká avanzsálnak. (…) A diszkrimináció, amely most ér, mélységesen sért, megalázónak tartom az egész pedagógustársadalomra nézve” – írta.
Lázadnak a kormány ellen az átvert tanárok
Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke is aláírta azt a nyílt levelet, amelyben elit gimnáziumok vezetői tiltakoznak a pedagógus-bérrendszer módosítása ellen. Mendrey László szakszervezeti elöljáró a sztrájkot sem tartja kizártnak. Bővebben lásd korábbi cikkünkben.
Biztos, hogy nincs egyedül, hiszen a kormány szinte lehetetlen helyzetbe sodorta a pedagógusokat 2013-ban, amikor két nappal a tanévkezdés előtt hirdette ki a pedagógus-életpályamodellhez kapcsolódóan a pedagógusok minősítési rendszerét, amelynek tétje van: a besorolástól függően változik a bér is.
Székely László alapjogi ombudsman megvizsgálta a rendeletet, de elsősorban annak alkotmányosságára koncentrált, s kevéssé az oktatási szempontokra. Ugyanakkor visszásságokat gyanított a „nem kellően egyértelmű jogi helyzet és gyakorlat kapcsán a jogállamiság elvével és az ebből levezethető jogbiztonság követelményével összefüggésben”. Meg is állapította, hogy az új rendszer bevezetése „számos jogalkalmazási és jogértelmezési problémával, jogalkotási hiányossággal és bizonytalansággal terhelt”, s ezek nemcsak a pedagógusokat sértik, hanem az alkotmányosság szempontjából is aggályosak.
Székely László vizsgálatához alapanyagot szolgáltatott a Pedagógusok Szakszervezete is, amelynek képviseletében Szüdi János jogász lapunknak elmondta: ők az Alkotmánybírósághoz fordultak, mert a kihirdetése után két nappal hatályba lépő rendelet elolvasására sem jutott elég idő, nemhogy megérteni, holott az egy 1992 óta működő nagy rendszert bolygatott fel. Ő épp azt hiányolja az ombudsmani jelentésből, hogy nem tér ki arra, hogy ilyen rendelet és jogszabály útján egyáltalán át lehet-e alakítani egy ekkora rendszert.
Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke is arra hívja föl a figyelmet, hogy az ombudsman nem „oktatásszakmai szemmel” nézte át a jogszabályt, mert akkor szerinte több kritikai észrevétele lett volna. A minősítési rendszer ugyanis álláspontja szerint tökéletesen alkalmatlan annak megállapítására, hogy ki a jó és ki a rosszabb pedagógus.
