Az elmúlt hetekben komoly civil összefogás bontakozott ki a déli határ mentén, és mind több szervezet próbált meg segíteni a menekülteknek. Tóthék a hét végén vittek először adományt: amikor vasárnap hallották a hírekben, hogy sok gyerek érkezett, a velencei strand helyett Szeged felé vették az irányt.
– Ruhát, élelmiszert vittünk, és amit a raktárban találtunk. A boltok vasárnapi zárva tartása miatt arany áron vettünk még hozzá pelenkát és bébiételt nonstopokból
– mesélte Tóth. Másnap újabb csomagokat vittek, ám állítása szerint ekkor már csak az adományt vették át a Szegedi Határrendészet kirendeltségén, őket nem engedték be. Facebook-oldalukon felkavaró képet közöltek a kirendeltségen rács mögött tartott gyerekekről. Tóth a közösségi oldalon és lapunknak is hangsúlyozta, hogy a családokat pár órát tartják bent, míg regisztrálják és kihallgatják őket, s a hatóságok szerint ezt másképp nem lehet levezényelni ennyi ember esetében.
A civil szervezet munkatársai alapos terepszemlét tartottak. Úgy vélik, jobban kéne ügyelni, hogy megfelelő körülmények, legalább tisztálkodási lehetőség várja az érkezőket. Ők kevés tisztálkodásra alkalmas helyet láttak, szendvicsből azonban nem volt hiány.
Tóth együttérzéssel beszélt az ott dolgozókról, s a rendőrről, aki „saját gyerekétől, otthonról hozta a Nurofent”.
– Azt látom, hogy a rendőrök összevissza vannak vezényelve az országban. Nem tudom, milyen időközönként tudják frissíteni az állományt. Elképzelhető, hogy némelyik elveszti olykor a türelmét. De tény, hogy én ennek szikráját sem láttam – idézi fel Tóth.
|
Tóth Ákos civil aktivista a rácsok mögé küldött gyerekekkel
Forrás: Facebook |
Kovács Tímea, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa szintén arról számolt be lapunknak, hogy a jelenlegi technikai és személyi állomány nem alkalmas a nagy számban érkező menekültek ellátására.
– Úgy gondolom, nagyon embertelen körülmények között vannak. Kevés a hely, piszkosak a helyiségek. A határrendészet nincs megfelelően felkészülve ilyen létszámú kérelmező fogadására. Nem tudják megfelelő módon kezelni ezt a helyzetet, és mindenki feszült. Elég ellenségesen viselkednek velük – mondta a Népszabadságnak Kovács, aki leszögezte, ellenpélda is van bőven. Igaz, a szerbiai–magyar határszakaszon segédkező ügyvéd azt is felidézte, hogy találkozott a szegedi állomáson két olyan családdal, akik négy gyerekkel másfél napja arra vártak, hogy felszálljanak a vonatra: – Kezükben volt az utazási engedély, de nem volt senki a nagyállomáson, aki megmondta volna nekik, hogy a 2-es peronra menjenek ki, ott szálljanak fel a vonatra...
