Tény, hogy a jogszabály csak a kereskedő, a közvetítő és a kezelő számára engedélyezi a hulladékkal való foglalatoskodást, márpedig sem az oktatási intézmények, sem a szemléletformálási, jótékonysági vagy egyéb céllal gyűjtéseket szervező egyesületek, illetve alapítványok nem tartoznak bele egyik kategóriába sem.
2015. január 1-jétől a papírhulladékért a közszolgáltató „házhoz megy”, ami a minisztérium szerint „összességében előnyösebb a tanulók által végzett gyűjtésnél”
Ez azt jelenti, hogy például egy iskola vagy óvoda a törvény betűje szerint nem hozathat be a diákokkal (azaz nem „vehet át”) olyan hulladékot, amely nem az adott intézményben képződött, és ilyen gyűjtést – a közszolgáltatón kívül – más sem szervezhet az oktatási intézményekben. Az iskola egyedül a közszolgáltatónak vagy a közszolgáltató megbízottjának adhatja át a papírt.
 |
Ezentúl a kukába dobják a papírt?
Reviczky Zsolt |
Idehaza számos olyan begyűjtési lánc, illetve szervezet működik, amely kifejezetten az iskolai gyűjtésre alapozva juttatta el a feldolgozókhoz a papír-, műanyag vagy fémhulladékot (az utóbbi kategóriában elsősorban az italos aludobozokat). Ez a tevékenység az oktatási intézményeknek bevételt, a feldolgozóknak pedig biztos nyersanyagforrást jelentett eddig.
Lapunk megkereste az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökséget – amely a jelenlegi szabályozás szerint támogatást vagy a hivatalos szóhasználattal élve részfinanszírozást biztosíthat az immár kizárólag a közszolgáltatók által folytatható iskolai gyűjtéshez –, azt tudakolva, hogy milyen keretek között folytatódhat a jövőben ez a tevékenység, de érdemi választ nem kaptunk – az információnyújtás feladata az ügynökség szerint a vidékfejlesztési tárcáé.
Az egyik legnagyobb budapesti feldolgozó szakértője ugyanakkor kérdésünkre megerősítette: az ő jogértelmezésük szerint az iskolák a továbbiakban nem kérhetnek, illetve kaphatnak pénzt a hulladékgyűjtésért, ami az intézmények és a feldolgozóipar számára is érzékeny veszteséget jelent.
Az iskolák tucatjaival kapcsolatban lévő hulladékpiaci szakember szerint a kormányzatnak elsősorban az a gondja az iskolai gyűjtéssel, hogy az oktatási intézményekben összegyűlt és közvetlenül a feldolgozóknak értékesített papírmennyiség nem jelenik meg az állami ellenőrzés alá vont (és azóta hatékonysági kihívásokkal küszködő) szelektív gyűjtési rendszerben.
Márpedig az államnak érdeke lenne, hogy minél magasabb begyűjtési arányt mutasson ki, mert ez egyrészt uniós elvárás, amelynek elhanyagolása újabb kötelezettségszegési eljáráshoz vezethet, másrészt meglehetősen rosszul mutat, ha a növekvő termékdíj-befizetésekhez csökkenő hulladékfeldolgozási teljesítmény társul.
Lapunk kérdésére a hulladékügy jelenlegi kormányzati gazdája, a vidékfejlesztési tárca azt közölte: a szabályok változtatását elsősorban európai uniós kötelezettség indokolta, azt ugyanis EU-s irányelvek határozzák meg, hogy ki birtokolhatja a hulladékot. Másrészt pedig azért volt rá szükség, mert „a korábbi gyakorlat szerint az iskolai papírgyűjtés eredményeként magánvállalkozók realizáltak a közszolgáltatókat megillető profitot”.
A minisztérium álláspontja szerint az új szabályozás – ahogyan fentebb utaltunk rá – egyértelművé teszi, hogy a háztartásban képződött papírhulladék települési hulladék, amelyet az ingatlanhasználó (jelen esetben az iskola) kizárólag a közszolgáltatónak vagy a közszolgáltató nevében eljáró alvállalkozónak adhat tovább.
2015. január 1-jétől a papírhulladékért (illetve minden szelektíven gyűjtött lakossági hulladékért) a közszolgáltató „házhoz megy”, és ingyen elszállítja az összegyűlt anyagot, ami a minisztérium szerint „összességében előnyösebb a tanulók által végzett gyűjtésnél”. Mindez azonban azt is jelenti, hogy a jelzett dátumtól az iskolai papírgyűjtésekre az eddig megszokott formában nem lesz lehetőség. A tárca azt ajánlja, hogy az oktatási intézmények papír helyett gyűjtsenek inkább elemet vagy rongyot, mivel arra nem vonatkozik a törvénymódosítás, és annak is van szemléletformáló hatása.
Ez kétségkívül igaz, ám az iskolák számára a papírgyűjtés jelentős (ráadásul a Klik finanszírozási rendszerétől független, azaz például kirándulások szervezésére vagy diákjóléti intézkedésekre szabadon felhasználható) bevételi forrást jelentett – tudunk olyan székesfehérvári középiskoláról, amely a tavalyi évben mintegy 800 ezer forinthoz jutott ebből a forrásból –, az elem- vagy a használtruha-begyűjtésen viszont nem lehet profitot realizálni. Ráadásul például a használt elem veszélyes hulladéknak számít, amit egyáltalán nem biztonságos egy iskola területén felhalmozni.
