Az ország legnagyobb volumenű környezetkárosításának vethet véget, és egyben egy hasonlóan példátlan mértékű környezeti kárelhárítási folyamat kezdete lehet a hazai zöldhatóság határozata, amely nem járult hozzá az Almásfüzitőn veszélyes hulladékok kezelését végző cég környezethasználati engedélyének meghosszabbításához. Illés Zoltán volt környezetügyi államtitkár korábban tízmilliárdos nagyságrendűre becsülte a várható költségeket.
A Tatai Környezetvédelmi Zrt. (illetve jogelődje) rendszereken és kormányokon átívelő, szakmailag ellentmondásos megítélésű tevékenységet végzett a Duna árterén lévő almásfüzitői vörösiszap-tárolón: szerves és szervetlen veszélyes hulladékot vett át biológiai lebontással történő ártalmatlanításra, majd az így képzett „komposzttal" takarta le a felhagyott tárolót.
A műveletet a környezetvédő kezdettől fogva illegális hulladéklerakásnak tekintették, és a Greenpeace felkérésére az elmúlt években két, egymástól független szakértői vizsgálat is megállapította, hogy valójában csak a jó pénzért átvett hulladék hígítása zajlik, a veszélyes szennyezők mennyisége és összetétele az eljárás során nem lesz kisebb.
Tény ugyanakkor, hogy a zöldhatóság 2004-ben, majd 2010-ben egységes környezethasználati engedélyt adott a cégnek.
A megújított engedélyek alapján a cég a térség egyik legnagyobb veszélyeshulladék-kezelőjévé vált az olcsó technológiából következő alacsony átvételi árak miatt (összehasonlításul érdemes megemlíteni, hogy a dorogi hulladékégető éves kapacitása évi 35 ezer tonna, a TKV engedélye viszont évi 132 ezer tonna veszélyes hulladék befogadására szólt), az így is bőven keletkező profitból pedig jócskán jutott a sport támogatására és egyéb jótékony célokra. A dunai ivóvízbázist veszélyeztető hulladékelhelyezési gyakorlat miatt ugyanakkor az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a magyar kormány ellen a víz és a hulladék keretirányelvek megsértése miatt.
