Mellesleg a felkért segélyszervezetek nem telepítettek vécét a táborba, azért próbálja az Oltalom Karitatív Egyesület felvállalni ezt a szerepet. Iványi Gábor megemlítette: több nagy egyház vezetőjével is beszélt a menekültek helyzetéről, de végül egyikük sem jött el Röszkére. Pedig egészen más visszhangja lenne a dolognak, ha nem egyedül, hanem a nagy történelmi egyházak vezetőivel együtt érkezett volna a migránsok helyzetén könnyíteni.
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A tranzitzónát nem az autópálya-határátkelő felől, hanem az építéséhez kialakított földút felől közelítettük meg. A szervezet tagjai élelmiszert, vizet és szemétgyűjtőket is hoztak. Az Oltalom Egyesület munkatársaival és az RTL Klub stábjával követtük a teherautóról messzire látszó mobilvécéket. A tranzitzóna mellett az ottani ügyeletes rendőrparancsnok, egy fiatal hölgy mindjárt mondta Iványi Gábornak, hogy az élelmiszert ki lehet osztani, de a mobilvécéket nem lehet felállítani.
Kisvártatva megjelent egy magasabb rangú parancsnok is, aki elmagyarázta a lelkésznek, hogy a határnyiladékba a Magyarország és Szerbia között kötött kétoldalú egyezmény miatt nem lehet semmilyen létesítményt elhelyezni. Más országokkal is ugyanilyen egyezmények vannak hatályban. A műszaki határzár közvetlen közelében, magyar területen sem lehet őket felállítani. Szerb területen pedig a szerb hatóságok engedélye szükséges a vécéelhelyezéshez.
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Iványi szelíden érvelgetett, mennyire embertelen és járványveszélyes dolog, hogy a várakozó menekültek, férfiak, nők, gyermekek csak a földön tudják testi szükségleteiket elvégezni, amivel a rendőrtiszt egyetértett, de mindannyiszor hangsúlyozta, hogy nincs hatásköre ezen változtatni.
Ahhoz viszont hozzájárult, hogy az adományokat átadják a tranzitzóna előtt várakozó migránsoknak. Sőt, rendőri fedezetet adott ehhez, és maga is velünk jött. A drótkerítés külső oldalán, a még magyar csíkon kézben vittük be az adományokat – a rendőrök is segítettek. A szerb oldalon egyetlen szerb rendőr tartózkodott. Csak abból lehetett észrevenni, hogy ott van, hogy amikor áttévedtünk a „határnyiladékból” a szerb területre, akkor ránk mordult, hogy menjünk vissza.
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Híre ment, hogy megjelent a menekültek között egy nagy szakállú pap, mire szerb oldalról is fölbukkantak valamilyen „közigazgatási vezetők”. A vécéhelyzeten segíteni egyikük sem tudott, de készségesen névjegyet cseréltek a lelkésszel. Én is megkérdeztem a táborban tartózkodó szerb segélymunkásokat és egy doktornőt, hogy a kivételes helyzetre tekintettel miért nem lehet szerb területen fölállítani a toaletteket, és megengedni, hogy amikor megtelnek, a magyar szolgáltató a magyar segélyszervezet pénzén kiürítse őket. Mindannyian menekültek a kézenfekvő kérdés elől.
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Iványi Gábor nem látszott csüggedtnek. Azt mondta, legalább kapcsolatokat épített, és ötletei is vannak, amelyeket majd javasol a magyar hatóságoknak. Az egyik ötlete az volt, hogy csináljanak egy beszögellést a drótkerítésen, és ott helyezzék el a toaletteket. A középkori felfogás szerint Isten a látható világnak úgy teremtett helyet, hogy behúzta a hasát. Nos, a magyar államnak is be kellene egy kicsit húzni a hasát, mindjárt jobb lenne a helyzet. A másik ötlete, hogy sátras vécéket állítsanak föl, és ássanak latrinákat – az is jobb, mint szanaszét a fűben ürítkezni.
Amikor megkérdeztem, mit gondol a történtekről, Iványi Gábor azt felelte: itt van a 21. században két európai állam, amelyek nem állnak háborúban egymással, de annyit sem képesek együtt megoldani, hogy ezek az emberek – függetlenül attól, kik ők, hová tartanak, háború vetette-e ki őket az otthonukból, vagy önző érdek, s a jövőben mi lesz a sorsuk – itt, ezen a kényszerű állomáson kevésbé embertelen és megalázó körülmények között tartózkodjanak. Ha ez ma Európában akkora problémát jelent, hogy nem képesek megoldani, vagy akár csak megengedni, hogy valaki emberségből megoldja, akkor tényleg semmit sem lehet megoldani.
