A szállítást több hazai és külföldi szervezet egy évtizedes összehangolt munkája előzte meg. A sérült fűtőelemek betokozása szigorú biztonsági és biztosítéki hatósági engedélyezés és ellenőrzés, valamint jelentős nemzetközi felügyelet mellett zajlott.

Később a szállításra való felkészítés, majd a szállítás követelt jelentős figyelmet a hatóságtól. Ebben az ügyben az Országos Atomenergia Hivatal egyeztetett az ukrán és az orosz nukleáris hatósággal, részt vett a nukleáris anyag exportjának engedélyezésében, beszerezte a szükséges kormánygaranciákat. Azt is ellenőrizte, hogy a szállítókonténer alkalmas-e a biztonságos szállításra, azaz a konténerből nem kerülhet ki radioaktív anyag, nem indulhat el a láncreakció és képes elvonni a kiégett nukleáris üzemanyagban fejlődő hőt, és mindezt nemcsak normál állapotban teljesíti, hanem feltételezett baleseti helyzetben is. A tokozott kazettákat vasúton szállították a nukleáris fűtőanyag feldolgozását végző majaki üzembe. Információink szerint a szállítás és a feldolgozás költségeit a magyar fél állja.

Azt már tudta a hazai közvélemény, hogy még ebben az évben elszállítják Magyarországról a sérült fűtőelemeket, az pedig teljesen természetes, hogy ennek időpontját nem jelentették be. Alekszandr Dorofejev, az orosz állami atomenergetikai cég irodavezetője az idén júniusi moszkvai Atomexpón nyilatkozta az MTI-nek, hogy „a sérült fűtőelemek Oroszországba szállítása teljesen logikus, hiszen a Majak (az atomhulladékok tárolását és újrahasznosítását is végző szibériai üzem) működik, és nem helyes a sérült fűtőelemeket a medencékben hagyni, fenntartva így a potenciális veszélyt. El kell szállítani és fel kell dolgozni őket az újrahasznosításhoz." Az orosz szakember szerint a reaktor állása, az üzemzavar elhárítása, az ideiglenes tárolás, az elszállítás igen sokba került a paksi atomerőműnek. Megfogalmazása szerint az orosz technológiai eljárás megsértése „jó lecke volt".

A sérült paksi fűtőelemeket tartalmazó kazetták biztonságos elszállítására minden készen állt, ám a kelet-ukrajnai polgárháború igencsak megbonyolította a helyzetet. Alapelv, hogy a nukleáris anyagok átszállításának a biztonságáért az az ország felel, amelynek területén a szállítmány áthalad, ebben az esetben Ukrajna mint a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) tagja, csakhogy a maláj utasszállító gép lelövése is jelezte, hogy Ukrajna cselekvő képessége korlátozott.

A paksi kettes blokkban a francia-német Framatome által gyártott tisztítótartályban tervezési hiba miatt leállt a fűtőelemek hűtése, a kazetták túlhevültek, megsérültek, majd radioaktív gázok szivárogtak ki. Az esemény miatt több vezetőt leváltottak, vagy alacsonyabb beosztásba helyeztek, az első számú vezető, Kocsis István vezérigazgató azonban posztján maradt.

Hamarosan eldőlt, hogy a tisztítótartályt gyártó cég helyett az orosz TVEL távolíthatja el a megrongálódott fűtőelemeket. Az orosz fűtőanyag-szállító cég 4 millió 550 ezer dollárért – akkori áron mintegy egymilliárd forintért – vállalta a sérült fűtőelemek biztonságos elhelyezését.

A történethez tartozik, hogy 2003 végén a Paksi Atomerőmű Rt. peren kívül megegyezett kártérítési igényéről a Framatome céggel és az erőművet biztosító konzorciummal, az Atompoollal. Értesülésünk szerint legalább 10-12 milliárd forintot kapott az erőm, ami messze nem fedezte a blokk állása miatti bevételkiesést. A sérült harminc fűtőelem eltávolítása az Országos Atomenergia Hivatal jóváhagyásával 2006. október 15-én kezdődött meg. Az engedélyeztetési eljárás miatt az üzemzavar következményeinek elhárítására a felkészülés majdnem három évig tartott, de azt követően meglehetősen gyorsan ki tudták emelni a sérült fűtőelemeket.