- De lehet, hogy sokan csak ezután fognak fölébredni.
- Aki még mindig nem látja, hogy milyen szörnyű az államkonzervatív oktatási rendszer, azt nem egy szakértői blog fogja meggyőzni. Most már nem arról kellene beszélni, hogy szakmailag miért rossz ez a rendszer. Erről már nincs mit mondani. A választás azt bizonyítja, hogy nem számít, milyen közpolitikai teljesítményt nyújt a kormány. Ez a kormány az oktatásban, az egészségügyben, a társadalompolitikában, a gazdaságpolitikában, tehát minden fontos területen nagyon gyenge teljesítményt nyújtott, ha nem is mindenütt annyira borzasztót, mint az oktatásban. Ennek ellenére a törzsszavazók hatalomban tartják a Fideszt. Egy ideje arra gondolunk Setényi Jánossal, akivel együtt csináltuk a blogot, hogy már nincs értelme szakpolitikai fantomokkal harcolni, mert az igazi démonok azokkal az értékekkel kapcsolatosak, amelyek a választói magatartást meghatározzák.
- Az oktatásban sok változás felmenő rendszerben történik. Az elmúlt 20-30 év eredményeit sem lehet egyik napról a másikra kidobni. Valamennyire a pedagógusok is ellentartanak. A választói magatartást nem befolyásolhatja az, hogy az átalakítás tényleges következményeit még nem mindenki érzékeli?
- A károk már érzékelhetők. Az oktatás eredményességéről szóló mutatók 2009-2010 óta folyamatosan romlanak. Romlanak a gyerekek alapkészségei, drámai mértékben növekszik a lemorzsolódók és korai iskolaelhagyók aránya. Bármilyen fontos eredményességi mutatót nézünk, aszerint azonnali romlással reagált az oktatási rendszer az összes változtatásra, amit az Orbán-kormány megvalósított. Erről a szakmát nem kell meggyőzni. Mi pedig egy szakmai blogot működtetünk. Ma már nincs a szakmában olyan ember, aki komolyan gondolná, hogy ez az átalakítás jó irányba viszi a magyar oktatási rendszert.
 |
| Radó Péter: Az oktatás eredményességéről szóló mutatók 2009-2010 óta folyamatosan romlanak - Reviczky Zsolt / Népszabadság |
- Ez a konzervatív értékrendű szakértőkre is igaz? Ők ugyanis nem szólalnak meg.
- Ők olyasmit érezhetnek, mint amit a baloldali értelmiségiek érezhettek az államszocializmus idején. Azt érezhetik, hogy azokat az értékeket, amelyekben hittek, a létező rendszer diszkreditálja. Ugyanakkor működik a törzsi szolidaritás is, mert a magyar értelmiségiek jelentős része nem értékkategóriákban gondolkodik politikáról, hanem törzsi elkötelezettségek alapján mindkét oldalon.
- Van-e olyan pont a leromlásban, amely már az erős érdekérvényesítési erővel rendelkező középosztálybeli szülők számára is elviselhetetlenné teszi a rendszert, függetlenül a politikai szimpátiájuktól?
- Szerintem a rendszer nem elsősorban a középosztályi szülők számára lesz elviselhetetlen, mert arra azért vigyáz a kormány, hogy ne lehetetlenítse el azokat a szülői stratégiákat, amelyek segítségével ki tudják menteni a gyerekeiket a rossz állami iskolákból. A jelenlegi oktatáspolitika piacot nyit a középosztály igényeit kiszolgáló magánszektor számára. Azt prognosztizálom, hogy azok, akik nem mennek el Magyarországról, megcsinálják a saját magániskoláikat, és persze ott vannak az egyházi iskolák is, bár a kompetenciamérések nem igazolják vissza teljesen azt az pozitív képet, amely az egyházi oktatás minőségéről kialakult. Akiknek igazán rossz lesz, az az alsó középosztály és a szegények. A családok 70-75 százaléka egyértelműen vesztese lesz ennek az oktatáspolitikának, mert az szegregál, szelektál és lerontja a minőséget. A 2012-es Pisa-vizsgálat szerint a gyerekek majdnem harmada elemi olvasási, matematikai és természettudományi készségekkel sem rendelkezik. Az alulteljesítők aránya várhatóan nőni fog, ami azt jelenti, hogy az iskolai kudarc lassan eléri az alsó középosztálybeli családokat is.
- Mi az, amit még nem csináltak meg az elmúlt négy évben?
- Gyakorlatilag mindent megcsináltak, ami tönkreteszi az iskolákat. A rombolás megtörtént.
|
| Gyakorlatilag mindent megcsináltak, ami tönkreteszi az iskolákat - véli Radó Péter - Reviczky Zsolt / Népszabadság |
- Konszolidáció nem várható?
- Nem, mert egy olyan rendszerben, amelyik csak bürokratikus kontrollon keresztül működtethető, nincsen konszolidáció, bele van kódolva a hiba és a selejt.
- Olyan korrekcióra sincs lehetőség, amiről mostanában hallani lehet, hogy, mondjuk a KLIK szerepét gyengítik és valamekkora autonómiát visszaadnak az iskoláknak?
- Nincs „valamekkora” autonómia. Amíg a munkáltatói jogokat nem az igazgató gyakorolja, amíg az iskolának nincsen saját helyi tanterve, amíg az iskolának nincsen költségvetése, amivel önállóan gazdálkodik, addig nincs autonómia. Amíg nem az iskola értékeli, hogy a saját alkalmazottai jól vagy rosszul végzik a munkájukat, amíg az iskolának nincsenek saját céljai, amíg az iskola nem reflektál a hibáira, és ennek alapján nem csinál olyan önálló fejlesztési programokat, amelyekkel ki tudná javítani azokat, addig nincs autonómia. Valódi korrekció a jelenlegi rendszeren belül egyszerűen nincs.
- A minisztérium elküldte azt a szűkített listát az állami iskoláknak, amelyről tankönyvet „választhatnak”. E jegyzékkel még a saját törvényüket is felülírva korlátozták a pedagógusok döntési szabadságát. Reakció a szokásos: se a pedagógusok, se a szülők nem tiltakoznak. Miért rossz az, ha két tankönyv közül kell választania a pedagógusnak?
 |
Radó Péter: A tankönyv ingyenessége nem oktatási, hanem szociálpolitikai eszköz.
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
- Nem önmagában a kettő az érdekes, hanem a tankönyvek minősége. Az az érdekes, hogy ha teljesen kikapcsoljuk a tankönyvpiacot, vacak tankönyvből fogják tanítani a gyerekeket érvénytelen nevelési céloknak megfelelően.
- Sok tanár is azt mondja, hogy nem baj, ha kevesebb tankönyv lesz. A szülők meg örülni fognak, mert kevesebbet kell fizetni.
- A tankönyv ingyenessége nem oktatási, hanem szociálpolitikai eszköz. Eddig a hátrányos helyzetű gyerekek kaptak ingyen tankönyvet. Most kiterjesztik mindenkire. Annak érdekében, hogy a középosztály számára is ingyenessé tegyék a tankönyveket, holott ők minden további nélkül meg tudják venni. Ezzel azonban lepusztítják a tankönyvkiadást és drámai mértékben rontják a tankönyvek minőségét.
- Miért biztos a minőségromlás?
- Arra kényszerítik az iskolákat, hogy azokat a tankönyveket rendeljék meg, amelyeket most hatalmas ütemben állít elő a kormányzat. Nem fejleszt, hanem írat. A kényszerítés trükkösen történik. Elsőben leszállították a tankönyvkeretet 12 ezerről 3 ezer forintra, arra hivatkozva, hogy az Oktatáskutató és Fejlesztési Intézet (OFI) által gyártott tankönyvek sokkal olcsóbbak. Ha tehát valamire van OFI-s tankönyv, akkor nem lehet mást megrendelni.
- Mert fenntartói egyetértés kell a tankönyvrendeléshez…
- Igen, a KLIK választja a tankönyveket, nem az iskola és nem a pedagógus. Nem érdekes, mi van a tankönyvlistán. A pénzügyi korlát miatt előbb-utóbb csak az OFI-s tankönyveket fogják megrendelni az állami iskolák.
- Nem képzelhető el, hogy az OFI jó színvonalú tankönyveket állít elő?
- Ha lenne jó ideje működő tankönyvszerkesztő, tankönyvgyártó, tankönyvfejlesztő műhelyük, ha lenne szakmai kapacitásuk, ha lenne idejük egy hároméves fejlesztési folyamatot végigcsinálni teszteléssel, akkor élhetnénk azzal a pozitív feltételezéssel, hogy akár jó tankönyvek is születhetnek. De nem ez történik. Még csak most vették fel a tankönyvfejlesztőket és szerzőket. Amiket előállítanak, azok kísérleti tankönyvek lesznek, melyeket még nem teszteltek. A tankönyvírás és a tankönyvfejlesztés két különböző dolog. És ezek a tankönyvek be lesznek betonozva, hiszen négy évig abból kell tanulni, amit az egyik évfolyam átad a következőnek. Amúgy az érdekes lesz, hogy a negyedikesek miből fognak készülni az érettségire, ha a tankönyveiket menetközben leadták.
- De azért tudja ezt megcsinálni a kormány, mert van rá igény. Számtalanszor hallottam pedagógusoktól, hogy nyomulnak a kiadók, zavaró a sok reklám, nem lehet követni a kínálatot.
- Szerintem nem pedagóguspanaszok alapján kell oktatáspolitikát csinálni. Ettől eltekintve, ha egy alapvetően jól működő rendszernek van valamilyen hibája, akkor a problémát kell megoldani, nem a rendszert elsöpörni az összes tankönyvkiadóval, illetve azzal a lehetőséggel együtt, hogy jó minőségű tankönyvek kerüljenek a piacra.
|
Radó Péter: Szerintem nem pedagóguspanaszok alapján kell oktatáspolitikát csinálni.
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
- Nem túlozzuk túl el a tankönyv szerepét? A jó tanár meg tudja kerülni a tankönyvet.
- A tankönyv funkciója átalakult az elmúlt 10-15 évben, ráadásul a kormány több intézkedése felerősíti a tankönyv szerepét. A tankönyv nem pusztán tananyag, hanem pedagógiai módszertani segédeszköz. A jó tankönyv dolgoztatja a gyerekeket, a jó tankönyv az aktív tanulást segíti. A jó tankönyv olyan eszköz, amit használni lehet, miközben a pedagógus irányításával a gyerekek csoportosan dolgoznak fel problémákat. A rossz tankönyv pedagógiai módszertani értelemben is nagy kárt okoz. A másik gond vele az, hogy ha egyentankönyv van és egyentanterv, ráadásul ha az adminisztratív ellenőrzési mechanizmus azt ellenőrzi, hogy a pedagógusok az egyentantervet tanítják-e az egyentankönyvből, akkor nem lehet eltúlozni a tankönyv szerepét, mert a tankönyvet nem tudja majd a tanár megkerülni. Azt kell tanítani, ami a tankönyvben van, azt fogják számon kérni a pedagóguson és a gyerekeken is. Ilyen értelemben is visszahozta a kormány a 20-30 évvel ezelőtti világot, amikor a pedagógusok alapvetően a tankönyvet tanították.
- Bár akkor nem létezett, valahogy a szocializmus hangulatát árasztja a Nemzeti Pedagógus Kar is.
- Ami megfélemlítési eszköz. A munkáltatói jogokat gyakorló KLIK-kel együtt jön létre az a korporatív struktúra, amelyben a pedagógusok tökéletesen kiszolgáltatottak lesznek. A hatvanas-hetvenes években ilyen nem volt. ’56 után volt egy minimális mozgástere a helyi szereplőknek, mert járási, városi pártbizottságok és tanácsok oktatási osztályai hozták az oktatási döntéseket, és ebben a helyi erőtérben volt bizonyos játéktér. Most minden döntés egyetlen központban történik. A jelenlegi oktatásirányítási sokkal centralizáltabb, mint a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években volt.
- Sokan mondják, hogy „mi is felnőttünk valahogy, jobb volt az oktatási rendszer a szocializmusban”. Az Orbán-kormány törekvése, hogy a korporatív, centralizált rendszert visszaállítsa, talán azért nem ütközik ellenállásba, mert az az általános meggyőződés, hogy akkor jobban tudtuk a matekot és a történelmet.
- Magyarországon kórosan alacsony a foglalkoztatottság szintje. Ez nem kis részben azért van, mert az a nagyon sikeres szocialista oktatási rendszer tömegesen állított elő olyan munkavállalókat, akiknek a tudása, kompetenciája a nagyiparban vagy a nagyüzemi mezőgazdaságban még használható volt, de később, egy korszerűbb gazdaságban nem. A szocialista oktatás nem tanított meg alkalmazkodni, fejlődni, és ez a rendszerváltás után elképesztő mennyiségű kudarcot szült emberek milliói körében, akik éppen ezen hiányosság miatt kerültek ki véglegesen a munkaerőpiacról. Visszaállítani a 70-es, 80-as évek oktatási rendszerét súlyos hiba, mert elhelyezkedni képtelen emberek tömegét fogja kitermelni megint. Amit például az átalakított szakiskolák művelnek majd, az nettó munkanélküli-képzés.
- A kormány azt mondja, a szakiskolások azért morzsolódtak le, mert történelemmel, fizikával és irodalommal kellett bíbelődniük ahelyett, hogy sikerélményt jelentő szakmai tartalmakat sajátítottak volna el.
- 2008-2009-ben ugyanezt mondta a szocialista kormányzat. Amivel egy alapvető probléma van: ha valakit kiképeznek zsaluzónak, lehet, hogy 15 éves korában a zsaluzást jobban fogja élvezni, mint az angol nyelv tanulását vagy az olvasást. Viszont amikor nem lesz szükség zsaluzóra, már nem fogják tudni átképezni más szakmára. Az, hogy nem lehet átképezni a szakmunkásokat, a legnagyobb kiszúrás velük. Itt is az a helyzet, hogy nem elsöpörni kellett volna mindent, hanem kijavítani a hibákat.
- És a mostani korszaknak a hibáit mennyi időbe telne kijavítani?
- Ha a kormányzás intézményei jó állapotban lennének, azt mondanám, 7-8 év alatt helyre jóvá lehetne tenni a legsúlyosabb károkat. Számomra inkább az a kérdés, hogy képes lesz-e valaha a magyar kormányzat bármikor is jól kormányozni? A kormányzás minőségét elsősorban a kormányzati intézmények minősége határozza meg. Nem az a baj, hogy nincs elég szakértő ebben az országban, hanem az, hogy ezek a szakértők lepusztult, lerohadt, működésképtelen, politikailag terhelt, korrupt intézményekben dolgoznak. Ha ez az intézményrendszer nem nyeri vissza a minőségi működés elemi feltételeit, akkor az oktatási rendszer fejlesztéséről felesleges beszélni.
