Szerencsére ezzel ellentétes folyamatok is elindultak – teszi hozzá –, az adományozás kultúrája kezd mindinkább elterjedni. A közelmúltban például egy pékség harminc kiló kenyeret ajánlott fel a rászorulóknak, egy felszámolt üzlet tulajdonosa pedig kétszáz pár új cipőt. Csak az a baj, hogy hosszú távon nem lehet egy ország működését az adakozásra építeni.
Adataink igazolják azt a nem túl meglepő tényt, hogy a szegény családok táplálkozásában a szénhidrátban gazdag gabonafélék (liszt, kenyér, tészta), a zsíros ételek és a burgonya dominálnak, ezzel szemben a tejtermékek, a zöldség és a gyümölcs kisebb mértékben szerepelnek benne – állapítja meg a Magyar Tudományban megjelent elemzésében Bass László, az ELTE társadalomtudományi karának adjunktusa.
Tanulmánya jól mutatja, mennyi esélyük van a szegény családokban felnövő gyerekeknek arra, hogy ne csak elegendő, hanem egészséges táplálékhoz jussanak. A mennyiségi és a minőségi éhezés egyaránt súlyos gond. Már az „álbaloldali kormányzás” végén is csak Bulgáriában és Romániában volt rosszabb a gyerekek helyzete – kommentálja Pogátsa Zoltán közgazdász a Bertelsmann Alapítvány felmérését blogbejegyzésében, amely ezt a címet viseli: „Magyarország az igazságtalanság és a gyerekszegénység országa”.
|
| Fotó: Kocsis Zoltán / Népszabadság |
Társadalmi kirekesztettséggel 2008-ban a magyar gyerekek 34,1 százalékának kellett szembenéznie, a „neokonzervatív társadalomfilozófiájú Fidesz” kormányzása alatt ez 43 százalékra romlott. Komoly anyagi nélkülözéssel korábban a magyar gyerekek 24,4 százalékának kellett szembenéznie. Drámai a változás: a 2014-es 35 százalékos magyar mutató már Romániáénál is rosszabb, Magyarország csak Bulgáriát előzi meg. Más számokat, de hasonló képet mutat az ENSZ gyermekjogi szervezetének, a UNICEF-nek a felmérése is. A UNICEF terminológiájában nem a „gyermekéhezés”, hanem a „nélkülözés” kifejezés szerepel.
Az úgynevezett deprivációs index tizennégy pontból álló lista alapján vizsgálja a gyerekek helyzetét a fejlett országokban. (Ebben a tekintetben Magyarország is annak számít.) A pontok között szerepel a napi háromszori étkezés, mindennap friss gyümölcs és zöldség, könyvek és a szabadidős tevékenységhez szükséges eszközök (bicikli, görkorcsolya, labda), otthoni játékok megléte, pénz az osztálykirándulásokon és más iskolai foglalkozásokon való részvételhez, internetes hozzáférés, új ruha vagy például a születésnap megünneplésének lehetősége.
Nélkülözőnek az a gyerek számít, aki a tizennégy tételből legalább kettőhöz nem fér hozzá. Ilyen szempontból minden harmadik gyerek nélkülöz a mai Magyarországon, a 18 éven aluliak 31,9 százaléka nem fér hozzá a fejlett országokban használatos erőforrásokhoz, vagy nem tudja kielégíteni szükségleteit. Magyarország ebben a rangsorban is az utolsók között van. A tudományos és a társadalompolitikai szakirodalomban is csak a múlt század utolsó évtizedeiben vált egyértelművé, hogy a gyermekszegénység sajátos jelenség – térünk vissza Bass László elemzéséhez.
A gyermekek szegénysége eltér a szegénység általánosan jellemző sajátosságaitól. Hisz a gyermekek szükségleteinek kielégítése nem halasztható. A szegény családokban felnevelkedő gyerekek egészségtelen táplálkozása, szocializációs hátrányai, iskoláztatásának hiányosságai meghatározzák egész későbbi életpályájuk alakulását. A rossz körülmények olyan feltételeket teremtenek, amelyek megakadályozzák, hogy felnőtt életükben kikerülhessenek a szegénységből.
|
| Fotó: Kocsis Zoltán / Népszabadság |
Ennek az állításnak az igazságát aligha lehet vitatni. A karitatív szervezetek szempontjából viszont ugyancsak nehéz lenne kategorikusan szétválasztani a gyerekek és a szülők segítését. A kettő egybemosódik. Éppen ezért azt sem lehet pontosan számba venni, hogy összesen hány civil és egyházi, országos és helyi szervezet foglalkozik rászoruló gyerekekkel. Rengeteg. A legismertebbek közé tartozik a Gyermekétkeztetési Alapítvány. Király Gábor, a kuratórium elnöke gyakran nyilatkozott már a kezdetekről: „1993 szeptemberének egyik hétfő délelőttjén az első osztályos kisfiam háta mögött két paddal ülő gyerek kifordult a padból. A kisfiú péntek óta nem evett. Ez ösztönzött minket az alapítvány életre hívására.”
Az alapítvány – más programjai mellett – az elmúlt öt évben 8 millió kilogramm ételt osztott szét a rászorulók között, és ezzel mintegy 80 ezer gyereken segített. A Gyermekétkeztetési Alapítvány tagja a Magyar Szegénységellenes Hálózatnak, ahogyan sok más szerveződés is, például a feltűnő nevű „Úton Úttalan Utakon” Terepjárósok a Gyermekszegénység Ellen Alapítvány. Erről az alapítványról azonban nem sikerült érdemi információkat beszereznünk. A szegénységellenes hálózat irodavezetője csak annyit mondott, hogy a kérdéses alapítvánnyal jelenleg „nincs aktív kapcsolatuk”. Az internetet böngészve sem lettünk sokkal okosabbak. Az alapítvány képviselőjét végül egy más jellegű civil szervezet honlapján leltük fel, de mobiltelefonja technikai okok miatt nem csengett ki. Ennél a pontnál feladtuk a keresgélést.
Politikai abszurd
Folytatjuk! – a Fidesz–KDNP ezzel a „programmal” vágott neki a 2014-es parlamenti választásnak. Bár kidolgozott és megvalósítható javaslatok tömkelegével a baloldali ellenzék sem kápráztatta el a szavazókat, a gyermekéhezés felszámolása a konkrét ígéretek között szerepelt. Másokhoz hasonlóan az MSZP-s Korózs Lajos is Orbán rendszere legnagyobb szégyenének minősítette, hogy „esténként csaknem félmillió gyermek fekszik le üres gyomorral”.
A pénz Korózs szerint megvan a költségvetésben, csak helyesen kell elkölteni. A gyermekéhezést a stadionépítésre elszórt 180 milliárd forint töredékéből, kevesebb mint harmadából meg lehetne szüntetni. A baloldali összefogás 50 milliárdot szánt (volna) arra, hogy mintegy 470 ezer rászoruló gyermek az év minden napján kapjon meleg ételt. További 10 milliárdot pedig a gyermekvédelem korábbi rendszerének helyreállítására, a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat megerősítésére.
Karácsonyhoz közeledve a gyermekéhezés újra a nagypolitika forró pontjává vált. Tragikomikus epizódként a köztévé egyik reggeli műsorában a riporter – egy részleteiben nem ismertetett felmérésre hivatkozva – azt fejtegette, hogy sok gyerek azért megy reggeli nélkül iskolába, mert egész egyszerűen nem éhes. A KDNP-s Harrach Péter a felvetést kommentálva közölte: úgy gondolja, ez életforma kérdése. A gyerek átveszi a szülei szokását. Ha a szülő nem reggelizik, a gyerek sem.
Szabó Tímea parlamenti képviselő módosító indítványt nyújtott be a költségvetéshez. A PM társelnöke javasolta, hogy az Országgyűlés biztosítson 3 milliárd forintot arra, hogy a rászoruló gyerekek a hosszú téli szünet idején is meleg ételhez jussanak. Ő már 600 ezer éhező gyerekről beszélt. Számukra – érvelt – a 16 napig tartó téli szünet 16 nap nélkülözést jelent. A Fidesz–KDNP indoklás nélkül leszavazta Szabó Tímea indítványát. Ha országosan nem jött is össze, a XIV. kerületben a zuglói önkormányzat végül megvalósította a javaslatot.
Zugló persze nem valamelyik kilátástalanul depressziós térségben, hanem a magyar viszonylatban tehetősnek számító fővárosban található. Tudni lehetett, hogy a karitatív akció nem fenyegeti anyagi összeomlással az önkormányzatot. A szintén PM-es Szabó Rebeka alpolgármester tájékoztatása szerint a kerületi óvodák és iskolák kétharmadából így is mintegy 130 gyerek családja igényelte az ingyenes étkeztetést. Az egymillió forintos kiadást a polgármester keretéből fedezték.
Orbán Viktor miniszterelnök előzőleg azzal érvelt a parlamentben, hogy a hároméves kortól kötelező óvodáztatással – ami napi háromszori étkezést is jelent – felszámolják a gyermekszegénységet. Valószínűleg a kormány is érezte, hogy ennél azért részletgazdagabb okfejtésre lenne szükség. Nagyjából akkor, amikor a parlament lesöpörte a PM-es indítványt, Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere bejelentette, hogy a leginkább rászorulók – háromévesnél fiatalabb gyerekek és családjuk, hajléktalanok, idősek – számára uniós támogatással 34 milliárd forintos program indul.
A megoszlási arány a szokásos: a 34 milliárdból az Európai Unió 30 milliárdot ad, a magyar költségvetés négyet. A Gyerekesély Közhasznú Egyesület ráadásul úgy tudja, hogy a szóban forgó összeg a 2020-ig tartó időszakra vonatkozik, tehát évi ötmilliárd forintról van szó.
A Balog Zoltán által beharangozott program keretében az állam élelmiszert és tartós fogyasztási cikkeket vásárol: előnyt élveznek a hazai cégek és a szociális gazdaságok. A termékeket pályázaton kiválasztott segélyszervezetek fogják szétosztani.
A kormány „további milliárdokat” is fordít a gyermekéhezés felszámolására. Visszacsatolva a miniszterelnök szavaihoz: az ígéretek szerint a kötelező óvodába járás miatt idén szeptembertől már nem lesz olyan gyerek, aki ne kapna naponta háromszor ételt. Jövő januártól pedig „még szélesebb körben” teszik ingyenessé a gyermekétkeztetést.
Álszent, hazug és cinikus – az MSZP ilyen jelzőkkel illette Balog miniszter bejelentését. Álszent, mert a Fidesz vezette be a bölcsődei térítést. Hazug, mert azt sugallja, hogy a gyerekek óvodáskoruk után már egyáltalán nem éheznek. És cinikus is, mivel a bölcsődei étkezési kedvezmények csak 2016. január 1-jétől lépnek életbe. A Fidesz tehát még egy évig fizetteti a bölcsődei étkezés teljes árát a szülők háromnegyedével, azokkal, akik ma nem kapnak semmilyen étkezési támogatást.
Bangóné Borbély Ildikó szocialista képviselő szerint a „korrupt Fidesz-kormány” miatt éhezik ma több mint félmillió magyar gyermek. A Fidesz-kormány alatt süllyedt szegénységbe csaknem minden második 7 éven aluli magyar gyermek, és nemrégiben a Fidesz-kormány vett el 20 milliárd forintot a gyermekétkeztetéstől. Ebben az évben pedig – állította az MSZP – 25 százalékkal csökkentik a szociális juttatásokat.
Bár nem tartozik a Magyar Szegénységellenes Hálózat tagszervezetei közé, említést érdemel a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány. A 2010-ben nyilvántartásba vett, sokat bírált alapítványt Hegedűs Zsuzsa, a kormányfő tanácsadója vezeti. A Magyar Narancs honlapja nemrégiben arról írt, hogy a szétosztásra – a háztáji gazdaságok megteremtésére – szánt csibéket több mint kétezer kilométerről, a spanyolországi Baszkföldről szállítják. A naposkacsák szintén igen messziről, Franciaországból érkeznek.
A lap cikke szerint igencsak zavaros a több mint félmilliárdos bevétel elszámolása, s az alapítvány tevékenységéről eddig nem készült reprezentatív vizsgálat. Egyelőre nincs hír arról, hogy a kormányzat ugyanolyan elszántsággal eredt volna a Hegedűs-féle alapítványnál landolt pénzek nyomába, mint azt a Norvégia által támogatott civil szervezetek esetében tette.
|
| Fotó: Kocsis Zoltán / Népszabadság |
Az Iványi Gábor lelkész vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget is az ellehetetlenülés fenyegeti. Annak ellenére, hogy a strasbourgi emberi jogi bíróság úgy döntött, az államnak kártalanítást kell fizetnie, amiért a testvérközösséget jogsértő módon megfosztotta a „bevett” egyházi státusztól. Még zajlanak az erről szóló tárgyalások.
A testvérközösség halmozottan hátrányos helyzetű diákok számára tart fenn iskolákat, és nem csupán tanítási napokon gondoskodik a tanulók ellátásáról. Hétvégeken nemcsak a gyerekek, hanem szüleik is meleg ételt kapnak. Iványi Gábor elmondása szerint ezenkívül több mint ezer családot támogatnak. A lelkész is úgy tapasztalja, hogy romlik a helyzet: „egyre többen jönnek hozzánk segítséget kérni”. Úgy látszik, a fideszes hatalmat ez nem hatja meg. A kormány tovább szorongatja az egyházat és intézményeit.
Magyarország, ahol semmi nem történt
Ferge Zsuzsa vezetésével hat éven keresztül működött az MTA Gyerekszegénység Elleni Programirodája, amely 2011 szeptemberében szűnt meg. Nem önszántából. Ferge szerint az iroda munkája ellehetetlenült, eredményei veszendőbe mentek. A volt munkatársak egy része alapította meg a Gyerekesély Közhasznú Egyesületet, amelynek tiszteletbeli elnöke Ferge Zsuzsa, elnöke Darvas Ágnes, alelnöke pedig a cikkünkben is idézett Bass László.
Az OECD 2014-es adatai szerint a vizsgált 24 uniós országból 2007 és 2014 között csak Magyarországon csökkentek szignifikánsan a szociális kiadások – hívja fel a figyelmet az egyesület állásfoglalása. Az országok többsége a válság szegényekre gyakorolt hatását igyekezett tompítani. Magyarország az egyetlen európai ország, ahol 2008 óta „semmi ilyen erőfeszítés nem történt”.
Azóta egyetlen szegénységmutató sem javult. Az anyagi, pénzben mérhető szegénység még 2012 és 2013 között is emelkedett, az egyenlőtlenségek fokozatosan nőnek. 2010 és 2013 közt például 7,2-szeresről 8,2-szeresre nőtt a legszegényebb és leggazdagabb egymillió jövedelmei közötti szorzó: „ez egy másik Magyarország, mint amit a miniszterelnök vizionál”. A gyerekek szegénységét, kirekesztettségét, nélkülözését jelző mutatók hosszú évek óta romlanak.
Ez a romlás 2010–2011 óta felgyorsult, ma már mintegy 440 ezer gyerek él jövedelmi szegénységben, több mint 600 ezer pedig az élet számos területén nélkülöz. A Tárki jelentése alapján 2012-ben a magyarországi cigányok közel 90 százaléka, a nem romák éppen harmada élt súlyos anyagi deprivációban. Terepen dolgozó szakemberek és közemberek a szegénység folyamatos mélyüléséről, a kilátástalanság erősödéséről számolnak be. A helyzet 2015-ben tragikusra fordul a segélyek radikális csökkentésével.
Az egyesület következtetése szerint a közmunkások tömege, a szociális jogok gyengítése, a segélyek fokozatos megszüntetése vagy radikális szűkítése arról szól, hogy – bár a szlogenek szintjén „az elszegényedők védelme nemzeti ügy” – valójában a kormányzatot nem érdekli hárommillió ember, köztük több százezer gyerek sorsa.
