A 16 esztendős Hunyicska Józsefet hatodikban hat tárgyból buktatták meg, a dús, vörös haját feje búbján kakastaréjba rendező komlói srác a tanárait okolja ezért. Amúgy a fiúk mindegyike kritizálja tanárait, sztorik sorát idézik fel a pedagógusok hibáiról, ám amikor megjegyzem, hogy ezek szerint ők nem is tehetnek a bukásokról, akkor nevetnek, és elismerik, hogy azért velük se könnyű, sőt.
Az általam kérdezett fiatalokat a lézengő bukdácsolás mellett még egy közös dolog tartja össze: valamennyien vájárnak készülnek.
Az 1992 óta megszűnt vájárképzés újraindításról kormányrendelet döntött 2013 végén, s ennek hatására három városban indítottak ilyen osztályt. Az egyiket Komlón. A baranyai város háború utáni fénykorát a szénnek köszönheti, ám a rendszerváltás után leépült a bányászat, és az ezredfordulón bezárt az utolsó komlói mélyművelésű fejtés.
Az egykor 32 ezer lelkes városban ma 24 ezren élnek, s 1100 lakás üresen áll, mert gazdáik másutt találtak megélhetést. A nyomasztó állástalanságot tömeges közmunkával enyhítő Komlón egy 2-3 szobás panellakásra másfél-kétmillió forintért sincs vevő. Az utóbbi időkben többször felröppent a hír, hogy néhány vállalkozás esetleg újra megpróbálná hasznosítani – bányanyitással vagy a szén föld alatti elgázosításával – a mecseki szenet.
|
Amikor a tábla készült, még ünnepnapokon is volt két műszak
Balogh László / Reuters |
Bár az ötlettel a kormány is szimpatizál, egyelőre kevés esély látszik a bányanyitásra, hisz egy ilyen beruházás tízmilliárdokba kerül, és a mecseki bányák művelése drágább energiát jelentene, mint a külföldről ideszállított szén. Ugyanakkor az is tény, hogy a Mecsek mélyén legalább egymilliárd tonna szén található, ezért nem kérdés, hogy előbb-utóbb kidolgoznak gazdaságos kitermelési módot a komlói fekete gyémánt kitermelésére.
Ezért aztán a városban nem kevés várakozás övezi a most induló vájárosztályt. Ebben szerepe van annak is, hogy alig van olyan komlói család, amelyikben ne lenne exbányász az idősebbek között.
Így van ez a komlói vájárosztály tizennégy növendékével is: valamennyiüknek legalább az egyik nagyapja bányász volt. Ezért otthonról biztatták őket, hogy vágjanak bele, mert a vájáré szép és jól fizetett szakma. A múlton nosztalgiázó felmenők abban reménykednek, hogy lesz még bánya a Mecsekben, s ha mégsem, a vájárszakmával akkor is lehet boldogulni. Akár egy hazai külfejtésben, például kő- vagy homokbányában, akár egy külföldi szénbányában. Ráadásul egy vájár nem csak a bányában találja fel magát.
Ezt hangsúlyozza a vájárképzést elindító komlói középiskola igazgatója, Kovács Balázs is. A leendő vájárok megtanulják számos szakma alapismereteit. Így az ács-, a kőműves-, a villanyszerelő-, a hegesztő- és a lakatosszakmát. Egyikből sem kapnak komplett ismereteket, figyelmeztet az igazgató, de annyit igen, hogy ráérezve az említett szakmákra, könnyebben tovább képezhetik magukat, mint azok, akik a nulláról indulnak.
Amúgy ezt gondolják az érintett diákok is. Többen is azt tervezik, hogy ha a végzés után nem találnak itthon bányamunkát, akkor vagy külföldön keresnek állást, vagy kitanulják a hegesztést, mert azzal még nálunk is jól lehet boldogulni.
Arról is kérdeztem őket, hogy a korábbi sikertelen tanulási kísérletek után, most mennyire lesznek kitartók. Azt felelték: tanultak a hibáikból, és igyekeznek helyt állni. Szinte valamennyiük családjában sokan alkalmi és közmunkára szorulnak, ők ezt semmiképp se szeretnék, biztos megélhetésre vágynak.
