 |
Ma már lasszóval fogják a megbízható és gyakorlott munkatársakat
Földi D. Attila / Népszabadság |
Bár, mint azt Kitulják Klára, a piacon kis cégnek számító Kék Harmónia Kft. szakmai vezetője lapunknak elmondta, egyre több ügyfél ad pontos listát például arról, hogy milyen vegyszereket ne használjanak, mert dolgozóik allergiásak azokra. Sőt már van, ahol kifejezetten ragaszkodnak a zöldtechnológiák alkalmazásához. Mindazonáltal még a fővárosban is egyre nehezebb jó takarítót találni.
– Kezdetben csak szájhagyomány útján vettünk fel embereket – mondja. – Aki már egy ideje nálunk dolgozott, ajánlotta az ismerősét. Elbeszélgettünk vele, s ha megbízhatónak tűnt, és a próbanapokon jól teljesített, felvettük. Ma már rászorulunk a hirdetésekre is, pedig kicsik vagyunk, alig több mint hatvan embert foglalkoztatunk. Sajnos nagy a fluktuáció – tette hozzá Kitulják Klára.
Vannak, akiket alkalmatlanság miatt küldenek el – ma ugyanis a takarítás már nem merülhet ki a söprögetésben és a tessék-lássék felmosásban. Nem sok babér terem annak, aki nem képes úgy letörölni egy polcot, hogy utána minden ugyanoda kerüljön vissza, ahol volt.
– Tapasztalataink szerint főleg a nagyobb vállalatok csábítanak el sok takarítót, de korántsem csak a multik – állítja Paár. – Jóval többet kereshetnek ugyanis a gyártósoron nyolc óra alatt, mint takarítással, így aki kész és képes váltani, jelentkezik. Üresedés esetén az elsők között jutnak munkához, hiszen félig-meddig már cégen belül vannak.
Sok képzett takarító vállal külföldön munkát. Több a pénz, nagyobb a megbecsültség – itthon épp ellenkezőleg. Leépítésekkor a takarítók az első között vannak, aztán jönnek a vagyonőrök, a recepciósok és a többiek. Nem számít, hogy közben a céget megeszi a kosz. Még többen vannak azonban a szakmai szervezet szerint, akik kényszerből – például mert messze van a város, ahol munkát kapnának – vagy kényelemből inkább a közfoglalkoztatást választják. Bár az is tény, hogy sok intézmény ma már épp azért nem vesz fel takarítókat, mert az intézmények tisztán tartása közfoglalkoztatottakkal olcsóbban megoldható. Az ország második legnagyobb közfoglalkoztatójának 4080 közfoglalkoztatottja közül több mint 600 dolgozik takarítóként.
Paár Zoltán azonban vitatja, hogy ez az olcsóbb megoldás. – Felmosni, a látható szemetet összesöpörni elvileg mindenki képes, de idővel minden munkahelyen és irodában meglátszik, ha nem szakavatott kezek végeznek szakmunkát – mondja. – Van olyan multinacionális cég, ahol kiszámolták, mennyi munkaidő- és ennek hatására bevételkieséssel járhatnak a helytelen takarításra visszavezethető megbetegedések. Amikor egy cég menedzsmentje ezer forintot is alig hajlandó fizetni óránként a takarításért, bele sem gondolnak, hogy nemcsak a tisztaságért, az egészséges környezetért is fizetnek. Pedig a Takarítóipari Világszövetség (ISSA) adatai szerint az emberek egy évben átlagosan nyolc napot betegek. A csoportos megbetegedések akár 54 százalékkal is csökkenthetik egy cég hatékonyságát, míg a tisztább környezet önmagában 2–8 százalékkal javítja a munkavállalói hatékonyságot.
Kontárok tévútja
A takarítók az elmúlt években a vagyonőrökhöz hasonló spirálba kerültek: a piaci igénytelenség egy ideig teret nyitott a kontároknak, aztán fordult a kocka. Ma már vannak cégek, amelyek hajlandók lennének megfizetni a minőséget a takarításban is, csakhogy időközben eltűntek a képzett és minőségi munkára képes takarítók.
– Valami hasonlót szeretnénk eléri, mint a vagyonőrök – magyarázza Paár Zoltán. – Azt, hogy a mi szakmánkban is legyen egy minimális vállalási díj, ami alatt például senki nem nyerhetne közbeszerzést, hiszen nyilvánvaló, hogy kevesebbért már csak akkor tudja elvégezni a munkát, ha feketén foglalkoztat.
