Április után a kórházak nem csinálhatnak adósságot. Amennyiben az igazgatók ezt felvállalják, tömeges elbocsátások várhatók, „ágyak” sorozatos leépítésére kerülhet sor, megoldásként legalábbis ezeket ajánlják a kormányzati szereplők. Az egészségügyi ágazat vezetői 8-10 ezer fő elbocsátásával számolnak. A változással az intézmények műszaki és adminisztratív területein dolgozók közül sokan maradhatnak feladat nélkül, a városi kórházak bezárt osztályain pedig az orvosok és ápolók munkája fogyhat el.
Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár egy múlt heti háttérbeszélgetésen egyértelművé tette: ha nem sikerül az úgynevezett megyei fórumokon egyezségre jutniuk helyben az intézményvezetőknek, úgy a megyei kórházak vezetői dönthetnek, hol, milyen szolgáltatás szűnjön meg vagy maradjon. Ez azt is jelentheti, hogy megyénként csak egy kórház lesz. Bár azt külön és sokszor hangsúlyozták: intézményt biztosan nem zárnak be, csak átalakítják a feladatait, és a jövőben nem kórházként, hanem valamelyik megyei intézmény telephelyeként működik. Lesznek viszont olyan helyek, ahol a gyógyítási funkciókat ápolási, utógondozói feladatokra váltják.
"Legyenek proaktívak" - ezt a tanácsot kapták a főigazgatók
Az egyeztető testületek a héten már meg is alakultak. Az ellátórendszer új szerkezetére a megrendelést az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adja. A hivatal készíti azokat a kapacitástérképeket, amelyekből egyebek mellett kiderül, mekkora összeg jut az E-Alapból az adott területen élők gyógyítására, és az milyen jellegű és mennyi ellátásra fordítható. A helyi egyeztető fórumok munkájában is az egészségbiztosítóé az utolsó szó.
A kórházi férőhelyek újraosztásában a legnagyobb feszültség a fővárosban várható, ahol csak azok az intézmények maradhatnak teljes jogú kórházak, amelyek a nap 24 órájában képesek sürgősségi feladatokat ellátni, illetve legalább egy megyei kórház kvalitásaival rendelkeznek. Ez itt azért is nehéz, mert szinte alig van olyan intézménye Budapestnek, amely teljes szakmai palettát tart fenn.
Mindez a területi ellátási kötelezettség újragondolásával és egy új beutalási renddel járhat együtt: az egészségügyi államtitkár szerint most az Országos Mentőszolgálat kapacitásainak 80 százalékát a kórházak közti betegszállítás köti le. Ezért az átszervezés célja az is, hogy ez megszűnjön.
Budapesten az első egyeztetés pénteken már meg is történt. A főigazgatók azonban – mint azt lapunknak többen is mondták – nem lettek sokkal okosabbak, sőt azt sem igazán tudják, mit is kéne tenniük. Útravalóul ugyanis mindössze annyit kaptak, hogy „legyenek proaktívak” a következő egyeztetésig. A megbeszélésen vázolt új ellátási térkép szerint hat intézménynek (a Honvédkórháznak, a Semmelweis Egyetemnek, a Szent Istvánnak, a Péterfynek és az Uzsokinak, valamint a Szent Jánosnak vagy a Szent Imre kórháznak) juthat a fővárosban vezető feladat. Ám ezeknek is csak akkor, ha a sürgősségi ellátásból hiányzó szakmáikat más kórházakkal „összeállva” pótolják. Például a Honvédkórház hiába kiváló sürgősségi központ, nincs az onkológiai ellátásból teljes palettája, az Uzsokiban viszont van onkológia, de nincs az infarktusos betegek ellátásához szükséges invazív kardiológia. A Semmelweis Egyetemet a Korányi projekt keretében épülő traumatológia juttathatja a sürgősségi ellátásra képes intézmények közé, az új épületben ugyan ehhez van egy 70 ágyas osztály, de nincs hozzá orvosuk és egyéb szakemberük. A Péterfynek sincs invazív kardiológiai centruma, így várhatóan a feladatokon osztozniuk kell majd a Bajcsy kórházzal.
Mindez azt is jelenti, hogy áprilistól a betegeknek is újra kell ismerkedniük a rendszerrel, hiszen az addig megszokott intézményből az ellátásuk átkerülhet egy másik városrészbe.
A jó hír az, hogy megszűnik a fővárosban a „mindennap másik kórház az ügyeletes” rendszer. Mindig mindenkit oda visznek majd a mentők, ahová területileg tartozik.
(Most könnyen lehet, hogy hétfőn a Honvédba, kedden meg Kőbányára indulnak a mentők egyazon kerületből a vakbélgyanús beteggel.)
Nem Nógrádban, hanem Angliában kötnek majd ki az orvosok
A tervezett átalakulásokkal kapcsolatban lapunknak Sinkó Eszter közgazdász azt mondta: sok kellemetlen következménye lehet a tervezett változásoknak. Az eddig megismerhető, az egészségbiztosító által készített módszertani anyagokból az derült ki, hogy nagyon egyszerű sémára, a létszámarányos volumenkorlát alapján hajtanák végre az átalakítást.
Azt sem vették figyelembe, hogy a betegek valójában hol veszik igénybe az ellátást. Például Pest megyének jelentős forrásokat csoportosítanának át a fővárosból, noha ott alig van kórház. A lakosságot a budapesti intézményekben kezelik. A szakember hozzátette: más országokban, így Angliában is, amennyiben térségi kvóták alapján osztják szét a forrásokat, figyelembe veszik az adott népesség létszámát, korának megfelelő gyógyítási igényeit és még sok más egyéb szempontot is. Azzal sem foglalkoznak, hogy
az ekkora volumenű változások más országokban hosszú évek alatt zajlanak.
Mint azt Sinkó Eszter mondta: az átszervezők láthatóan nincsenek tisztában az orvos- és nővérellátottság törékenységével sem, s ennek súlyos következményei lehetnek. A döntéshozók nem számolnak azzal sem, hogy az átcsoportosított forrásokat nem követik majd a szakdolgozók. A fővárosi kórházakból aligha indulnak majd tömegesen Nógrádba dolgozni az orvosok. Ha már megmozdulnak, meg sem állnak majd Angliáig, vagy Németországig.
