Vádlottak padján a menekültnek álcázott újságíró
- Hol lenne most a kitalált kirgiz menekült, Georgij Kulakov?
- Valahol Németországban. Amikor kikerült volna a győri rendészeti szállásról, ingyenjegyével elutazott volna Bicskére. Pár napi pihenés és tájékozódás után nekivágott volna Ausztrián át Németországnak. Nem hiszem, hogy a magyar hatóságok föltartóztatták volna.
- Kulakov Németországban töltené a napjait, megszemélyesítője pedig a vádlottak padján ül Győrben. Számított erre, belekalkulálták a vállalkozásba ezt a végkifejletet?
- A jogászainkkal azt beszéltük meg, hogy még mielőtt fénykép és ujjlenyomat készülne rólam, felfedem a kilétemet. Ez történt. Nem hittem volna, hogy a riportom miatt nyomozást indítanak ellenem.
- Milyen volt Kulakov bőrében átélni a menekültek sorsát?
- Amikor Röszkén buszra szállítottak bennünket, én sem tudtam, hogy hova megyünk, mi lesz velünk. Annyival voltam előnyösebb helyzetben a többieknél, hogy a települések feliratát el tudtam olvasni. Egy párhuzamos világba kerültem, ahol a „sorstársaim" - noha minden érdeklődést gyanakodva fogadtak – elmondták, hogy voltak külső segítőik, s hogyan jutottak el Magyarországra. Ezeket az információkat nyílt újságírói minőségemben nem tudtam volna megszerezni.
- Az ügyészségi megrovást, mint egy teljesen jelentéktelen büntetési tételt, miért nem fogadta el?
- Nem tehettem meg. Nem a hiúságomat bántotta, hanem elfogadásával elismertem volna, hogy a sajtótörvény betartása jogsértő. Örülök, hogy most a bíróság méri meg ezt a paragrafust, s reményeim szerint úgy dönt: az újságíró valóban nem vonható felelősségre olyan jogsértésért, amelyet közérdekű információ megszerzésével összefüggésben követett el, és az adott információ csak aránytalan nehézséggel lett volna más módon megszerezhető.