A stratégiában viszont az áll, hogy a telepen élők egy részét ki kell emelni a szegregátumból, biztosítani kell számukra az integrált lakókörnyezetben való elhelyezkedést. Ennek eszköze „önkormányzati bérlakásban vagy az úgynevezett albérlők házában való elhelyezés, vagy szociálpolitikai és helyi lakáshoz jutási kedvezménnyel a saját tulajdonú ingatlan megszerzésének elősegítése – annak maximális figyelembevételével, hogy a város más részein ne induljanak be szegregációs folyamatok”.
Ami pedig a Keleti lakótelepet illeti: itt célul tűzték ki a telep „hosszú távú, fokozatos felszámolását és az ott élők integrált lakókörnyezetbe helyezését”. A 2010-es önkormányzati választás után a város új, fideszes vezetése szemléletet váltott. A hosszú távú telepfelszámolás helyett inkább a gettócsinosítgatást választotta, ami egybecseng a kormány intézkedéseivel. Ezt példázza a huszár-telepi iskolaügy. Balog Zoltán humánminiszterként számos alkalommal kiállt a görög katolikus egyház fenntartásába került cigányiskola újranyitása és működtetése mellett.
Az egyház valójában egy rossz minőségű oktatást nyújtó, a roma gyerekek elkülönítése miatt törvénysértően működő, 2007-ben bezárt iskola épületét vette át, és 2011-ben újranyitotta az iskolát. Jogtalanul. A szegregált iskola miatt egy alapítvány pert indított, és hiába tanúskodott Balog Zoltán az iskolában zajló szerinte színvonalas munka mellett, nem jogerősen kimondták: egyházi köntösbe bújtatva sem lehet a gyerekeket bőrszínük, szociális helyzetük miatt elkülöníteni.
A városfejlesztési stratégiában vállaltakkal ellentétben nem kezdődött el sem a Keleti lakótelepen élők, sem a huszár-telepi családok integrált lakókörnyezetbe helyezése. Elindult viszont egy olyan program, amely konzerválja az elkülönülést. Erre eddig 410 millió forintot költöttek: elkezdték felújítani a házakat, helyi képzéseket indítottak. A nyíregyházi önkormányzat erőfeszítései elsősorban arra irányulnak, hogy a telepeken minél több szolgáltatást elérhetővé tegyenek.
Annak ellenére is, hogy a telepet csinosítgatni és ott megannyi közszolgáltatást kiépíteni jóval drágább, mintha a városban egyébként meglévő szolgáltatásokat tennék elérhetővé a hátrányos helyzetben élőknek, azzal például, hogy lakhatást biztosítanak nekik a gettón kívül.
„A Huszár-telepen gyönyörűen felújítottunk egy régi laktanyát, amiben ma roma családok élnek. Ezeknek a roma családoknak a családfői tették rendbe a saját lakásukat és a házukat profi kőművesek vezetésével, és ezek a profi kőművesek egyébként utána a közmunkában foglalkoztatott romák közül többeknek munkát ajánlottak a saját vállalatukban, a saját kis- és középvállalatukban, mert olyan jól dolgoztak. Most már ezek az emberek szabad munkavállalók. Egy apró példa. Rossz válasz természetesen a gettósodás, a magába zárkózás, amikor a roma világra rázárják az ajtót, meg maguk is magukra zárják az ajtót. A jó válasz: a roma középosztály megteremtése és megvalósulása” – ezt mondta egy februári beszédében Balog Zoltán, aki úgy tekint a telepprogramra, mint a „felzárkózás politikájának” zászlóshajójára.
Kérdés, hogy miként tekint rá az EU, amely nem erre adott forrásokat Nyíregyházának.
