'Újra és újra meg kell követnünk zsidó testvéreinket'

Semmiféle rokonságot és szellemi közösséget nem vállalunk azokkal, akik a keresztény Európában tömeggyilkosságba torkolló gaztetteket követtek el. Mégis, helyettük is újra és újra meg kell követnünk zsidó testvéreinket – mondta Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője.

Az egyház által működtetett Wesley János Lelkészképző Főiskolán kétnapos kegyeleti megemlékezés és tudományos konferencia kezdődött a Kamenyec-Podolszkij-i deportálás hetvenedik évfordulója alkalmából. 1941 nyarán a magyar hatóságok mintegy 18 ezer hazánkban élő zsidó polgárt telepítettek ki Kőrösmező határállomáson keresztül az ukrajnai hadműveleti területekre. Túlnyomó többségüket meggyilkolták.

Mindez – állapította meg Majsai Tamás docens, a rendezvény egyik szervezője – csaknem három évvel a német megszállás előtt történt. Elmondása szerint a magyarországi történelmi emlékezetnek az 1941-es deportálás egyáltalán nem része, vagy csupán periférikusan jelenik meg. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy e „feledést” elsősorban az 1944-es események minden korábbi antiszemita kilengést felülmúló méretei okozzák. Az igazi ok a magyar történelmi önismeret elemi hiányosságában keresendő.

Iványi Gábor elsőként – egyedülálló életműve elismeréseként – Randolph L. Braham professzornak, a holokauszt története világhírű kutatójának adta át a nemrégiben alapított Wesley-díjat. A professzor (aki előző nap a CEU-n, a Közép-Európa Egyetemen tartott előadást) közölte, hogy az 1941-ben deportáltak száma akár a húszezret is elérhette.

A hajdani hivatalos magyarázat szerint az érintettek „külhonosok” voltak. A konferencia szervezőinek írásos összefoglalója azonban hangsúlyozza: az indoklásul felhozott érvek köszönő viszonyban sem voltak a valósággal. A deportáltak között igen jelentős számban voltak olyanok, akik régóta magyar területen éltek, ám honosságukat (amúgy sok nem zsidóhoz hasonlóan) nem tudták megfelelő módon igazolni. Számosan voltak olyanok is, akiket meglévő okmányaik ellenére hurcoltak el.

Schweitzer József nyugalmazott főrabbi konkrét eseteket felidézve elmesélte, hogy generációk óta Magyarországon élő embereket „húztak csőbe”. Azzal hívták be őket a KEOKH-hoz (Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság), hogy a szokásos módon lepecsételik a papírjaikat. Majd fogva tartották, és végső soron a halálba küldték őket. A korrupció, persze, akkor is működött: akiknek elég pénzük volt, megmenekülhettek. Hozzájuk kivitték a pecsétet…

A főrabbi megköszönte a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek, hogy – az egyházak közül alighanem egyedüliként – méltó módon, együttérzéssel megemlékezik az 1941-es deportálásról.

A rendezvény keretében emléktáblát avattak a Páva utcai holokauszt emlékközpontban. A befogadó intézmény nevében Szita Szabolcs ügyvezető igazgató mondott beszédet. Ugyanitt már van egy másik emléktábla is, amit nyáron a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium állított a hetvenedik évforduló alkalmából. A kitoloncolásra ítéltek egyik budapesti gyűjtőállomása a Páva utcai zsinagógánál volt.

Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője, korábbi megemlékezésen
Kurucz Árpád 2010.04.16. Digitális 2010. április 16. Holokauszt emlékközpont, Páva utca. Megemlékezés, gyertyaggyújtás. Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke Fotó: Kurucz Árpád
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.