Fellebbezésében a fellebbviteli főügyészség Gergényi és Mittó esetében szigorúbb büntetés, felfüggesztett börtönbüntetés kiszabására tett indítványt. Őket – a védők szerint a vádon kissé túlterjeszkedve – azért ítélte el a bíróság, mert nem tettek semmit, amikor látták, hogy az egyértelmű parancs ellenére az egyik főtiszt nem hajlandó tovább védeni a tévészékházat.
Annak idején bejárta a sajtót a szóban forgó főtiszt, Gíber László kijelentése, miszerint a rendőrségi rádión jelezte: lényegében feladja az épületet.
„Jöjjön be, aki ezt az utasítást kiadta, és dögöljön meg az itt, a szén-monoxidban. Megtagadom a parancsot, ha hadbíróság elé állít, akkor is. Rohadjon meg az, aki ezt mondta. Kiviszem az összes emberemet innen, benzinnel ránk gyújtottak mindent.”
A parancsot megtagadó Gíber tanú volt a tábornokok perében, ami az ítélet fényében a laikusok számára nehezen érthető. Kiss Károly hadbíró ezredes ezzel kapcsolatban fontosnak is tartotta megjegyezni: ő csak annak a bűnösségéről dönthet, akit az ügyészség megvádol.
A vádlottak padjára ültetett többi parancsnokot – Bene László volt országos rendőrfőkapitányt, Dobozi Józsefet, a Készenléti Rendőrség elődjének, a Rendészeti Biztonsági Szolgálatnak a parancsnokát és számos bevetési egység tiszthelyettesi rangú vezetőjét – azzal vádolták, hogy nem tettek semmit a túlkapások felelőseinek azonosítása érdekében. Azonban a vétségnek minősített tetteik elkövetése óta már eltelt kilenc év az elsőfokú ítélet kihirdetéséig. Nyomozás csak 2010-től indult a vádban nevesített ügyekben, így azok addigra már elévültek.
Azonban a fellebbviteli főügyészség szerint a bíróság tévesen minősítette vétségnek a parancsnoki vizsgálatok és a felelősségre vonás elmaradását. Szerintük bűncselekményt követettek el azok, akik meg sem kísérelték azonosítani azokat a rendőröket, akik ellenállást már nem tanúsító civileket bántalmaztak. Nemcsak parancsnokként, rendőrként is kötelességük lett volna a vezetőknek fellépni a törvénysértésekkel szemben. Az ügyészség szerint, ha nem tették, felvetődik velük szemben a
bűnpártolás gyanúja is.
A vádhatóság szerint a rendőri túlkapások rendkívül sokat ártottak a rendőrség tekintélyének, társadalmi elfogadottságának, már csak ezért sem lehet vétségnek tekinteni a történteket. A 2006-os utcai csaták során a különböző rangú és beosztású rendőri vezetők magatartásukkal azt üzenték beosztottjaiknak – mutat rá a főügyészség –, hogy
bármit megtehetnek, mert elöljáróik eltussolják az ügyeket.
Ha a túlkapások kivizsgálásának elmaradása bűncselekménynek minősül, a 2006-os bűnök még nem évültek el, hiszen az ügyészség 2010 őszén, tehát még a bűntett esetén ötéves elévülési időn belül megkezdte a nyomozásokat. Ezért kérik az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, hogy egy új eljárásban azokat is felelősségre lehessen vonni, akik első körben megúszták.
