galéria megtekintése

Úgy emlékeznek a Klikre, mint a leglidércesebb rémálomra

11 komment


Tanács István

Sokkal könnyebb lett azoknak a szakképző iskoláknak a helyzete, amelyeket kivontak a Klik irányí­tása alól, és a Földművelésügyi vagy a Nemzetgazdasági Minisztérium lett a fenntartójuk. Ezeknél az intézményeknél bebizonyosodott: semmi szükség a Klikre.

EduLeaks nevet viselő kezdeményezésünk nyomán szakoktató informátorok fordultak lapunkhoz, hogy beszámoljanak arról, milyen abszurd helyzetek sokaságát élték át, amíg a Klikhez tartozott iskolájuk. A szakképzés keretében az érintett tanintézmények termékeket állítanak elő, amelyeket korábban eladhattak, és ebből bevételük keletkezett. Ezekről jogszerűen számlát adtak. Ám a Klik megalakulása után a számlatömböket elvették az iskoláktól arra hivatkozva, hogy nincs gazdasági önállóságuk, nem adhatnak és vehetnek semmit.

Már kenyérre sem telt: a Klik idején a sütés is luxusnak számított az iskolákban
Már kenyérre sem telt: a Klik idején a sütés is luxusnak számított az iskolákban
Reviczky Zsolt / Népszabadság

Amikor az iskolavezetők azt kérdezték, mit csináljanak a tanulók termelte áruval, ha nem lehet eladni, azt a választ kapták: semmisítsék meg. Például azt kérte a Klik, hogy a péktanulók által készített kenyeret ne süssék meg, mert az energia pénzbe kerül, hanem dobják ki nyersen. Másutt úgy szerzett tudomást a Klik arról, hogy a tangazdaságban tehenet fejnek, majd eladják a tejet, hogy egyszer elromlott a hűtő, és pénzt igényeltek a javítására. Ez nem volt betervezve a költségvetésbe, így azt mondták a fenntartónál: nincs pénz a javításra, inkább öntsék ki a tejet.

 

De ebből is probléma lett, mert ezek az áruk szerepet játszottak a helyi lakosság ellátásában, és hiányozni kezdtek a boltok kínálatából. A Kliknél nagy sokára leesett a tantusz, hogy ezekért fizetnek is, így hónapok múlva visszaadták a számlatömböket. Ismét el lehetett ­adni a tanműhelyekben készült árut, ám a pénzt a régebbi gyakorlattal ellentétben nem hagyták az iskolánál, hanem be kellett vinni a Klikhez. Később már annyira sürgős volt a bevétel, hogy azt sem bírták megvárni, míg beszállítják a pénzt, kijöttek érte még az értékesítés napján.

Az iskolák korábban a bevételükből vásároltak a termeléshez szükséges eszközöket; mezőgazdasági iskolában például a vetőmagot. Miután elszedték tőlük a pénzt, nem volt miből megvenni ezeket. Az iskolaigazgatók próbálták megértetni a tankerületi vezetőkkel, hogyan működött ez korábban. Végül bevezették, hogy indokolt költségekre az egyes iskolák bevételének legfeljebb a felét visszaadták.

Sok szakiskola használ járműveket, és ha kifogyott például a gázolaj, igényelni kellett pénzt, hogy megtankolhassák a traktort. Úgy látszott, a Klik tanul az ügyből, és kaptak a szakiskolák üzemanyagkártyát. Ám sokszor nem volt pénz ezeken. Az oktatók megtankoltak, s utána derült csak ki, nincs fedezet. Olyankor a saját pénzükből fizettek, majd gyakran hónapokig kuncsorogtak a Kliknél az összegért.

Az életpályamodell bevezetésekor a szakoktatók közül sokan voltak, akiknek nem több, hanem kevesebb lett a fizetésük. Van olyan idősebb vezető oktató, akinek nettó 40 ezer forinttal lett kevesebb a havi fizetése. Informátoraim fellélegeztek, amióta iskoláikat átvette a Földművelésügyi vagy a Nemzetgazdasági Minisztérium. Gazdasági önállóságukat jelentős részben visszakapták, korábban bevált gyakorlataikat folytathatják. A fenntartó képviselői ellenőrzik ugyan őket, de csak a szükséges mértékben. Forrásaim felvetik a kérdést: ha ezt egy másik szervezetnél így is lehet, akkor mi szükség van a Klikre?

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.