"Meddig tűrjük, hogy így legyen?" címszóval, a közoktatás és a felsőoktatás átalakítása, a köznevelési törvény ellen szervezett tiltakozó akciót a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) vasárnap Budapesten; többek között a Hallgatói Hálózat, a Hálózat a Tanszabadságért, a Humán Platform, a Középiskolai Hálózat, a Liga Szakszervezetek, az Oktatói Hálózat és a Szülői Hálózat részvételével. A tüntetők az Eötvös tértől vonultak a Szalay utcába, közben többen Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter lemondását, illetve "felzárkózását" követelték.

Nénike, az erőforrás

A demonstrálók a Szalay utcában, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) előtt valódi érdekegyeztetést, kiszámítható oktatásirányítást, egyenlő esélyeket, integrált oktatást, intézményi autonómiát követeltek. A Szalay utcában – körülbelül 300-400 résztvevő előtt – szakszervezeti vezetők, tanárok, diákok szónokoltak; a tömegben "Vigyázz, önálló vélemény", "Semmit rólunk nélkülünk!", "Erőforrás ám a nénikétek!" feliratú transzparenseket lehetett látni.

Kifütyülték Gaskót

Gaskó Istvánt, a Liga szakszervezeti tömörülés vezetőjét – aki jobb pedagógusnapot kívánt, és többek között a tanárok fizetését kevesellte, és a tanárok sztrájkjogának megvonása ellen szólalt fel – kifütyülték, többen árulónak, Júdásnak minősítették, és beszéde alatt hátat fordítottak a színpadnak, amiért "különutas" tárgyalásokat kezdeményezett a kormánnyal. Lázár Júlia tanár a Hálózat a Tanszabadságért képviseletében a társadalom közönyéről szónokolt: "hallgatunk és segítünk dobozolni". Ahogy hallgatunk a hajléktalanok büntethetősége vagy a rokkantnyugdíjak ügyében, úgy az oktatás ügyében is, pedig a köznevelési törvény "gyerek- és emberellenes", a problémákat úgy oldja meg, hogy selejtez és büntet, egyendobozokba próbálnak betömni mindenkit, ami pedig kilóg, azt levágják. A szónok szerint aki fél, már nem demokráciában él, de ezért éppúgy felelős, mint az, aki félelemben tartja – "csak a közönyt ne!" 

Még mindig nem értik

Tóth Fruzsina és Kalmár Dávid a Hallgatói Hálózattól az esztelen, átgondolatlan oktatási reformról, a diákok hangjának semmibe vételéről beszélt. A diákszervezetekkel folytatott kormányzati tárgyalások szerintük a problémák átnevezésére korlátozódtak: a tandíjból hozzájárulás lett, a hallgatói szerződésből nyilatkozat, a keretszámból kapacitásszám. Az oktatásirányítás által beígért következő – a Hallgatói Hálózattal folytatandó – egyeztetésről pedig azt mondták, Hoffmann Rózsa és Klinghammer István ugyan "szeretettel várja" őket, bár még mindig nem értik, miért is tüntetnek.

Szembe köpik a demokráciát

– Lezárjuk a határokat, vagy élhetőbb viszonyokat teremtünk az országban? – Máté András az Oktatói Hálózat képviseletében arról beszélt, hogy az kormányzat a bezárkózást választotta, és gyakorlatilag rabságban tartja az oktatási rendszert, állami csinovnyikok felügyelete alá helyezték az intézmények gazdálkodását, de még a névleges hatalmú rektorok kinevezéséről is saját hatáskörben dönthet a miniszter. Az oktatás átalakítása mögött szerinte az áll, hogy a kritikai gondolkodást minden eszközzel megpróbálják háttérbe szorítani – ennek eredményeként Máté András négymillió betanított munkás országát vizionálta. A Humán Platform nevében Bernáth Flóra az egészségügyben, a szociális ágazatban és a kultúrában véghez vitt pusztítással állította párhuzamba az oktatási rendszer reformját. Az orvosok elvándorolnak, a hajléktalanokat üldözik, a kulturális életet is átpolitizálták – ugyanaz zajlik számos területen, mint az oktatásban, miközben óvodás módjára befogják a fülket, minden kritikát lepattintanak magukról, a demokráciát pedig szembe köpik.

Kecsegtető jutalom

– Döbbenetes, hogy a demokrácia harmadik évtizedében eljutottunk oda, hogy az emberek kritikájukhoz nem merik vállalni a nevüket – erről Mendrey László, a főszervező PDSZ elnöke beszélt a sokak által anonim "aláírt" petíciójukra utalva. Mendrey az ősszel bevezetendő pedagógus-életpályamodellt bírálta, mondván, már így is átlagosan 51 órát dolgoznak a tanárok, szeptembertől pedig további többletmunkát hárítanak rájuk. Mézesmadzagként ott a béremelés, amelyről a Fidesz egyik alelnöke azt mondta, hogy megvan a fedezete a költségvetésben, majd egy másikuk közölte, hogy erről szó sincs. Jutalommal is kecsegtetik a pedagógusokat – bruttó 3333 forinttal, ami egy jogász órabérének felel meg. A pedagógus kar létrehozása ellen is tiltakozott, az ellen, hogy a kormány jelölhesse ki, kivel akar egyeztetni, hogy Balog Zoltán semmisíthesse meg a kar döntéseit a bíróság helyett, valamint az ellen, hogy Hoffmann Rózsa vezetheti a kart, ahelyett, hogy nyugdíjba vonulna.

Sárgarózsás forradalom

Mendreyék a tüntetés végén – egy szál sárga rózsa kíséretében – petíciót adtak át az Emmi képviselőjének, melyben tiltakoznak a köznevelési törvény ellen, követelik a pedagógus-életpályamodellben szereplő béremelés szeptemberi bevezetését. Felhívják Balog Zoltánt, vesse latba befolyását, kezdeményezzen jogszabály-módosítást, hogy az európai értéknek számító szubszidiaritás elve a közoktatás minden szintjén érvényesüljön; felszólítják továbbá, hogy tegyen meg mindent, hogy a pedagógusok lelkiismereti és szólásszabadságát veszélyeztető pedagógus kar létrehozása ne valósulhasson meg.

Emmi: Van mit ünnepelni

Az oktatási államtitkárság még a tüntetés előtt közleményt adott ki a pedagógusnap alkalmából, eszerint az elmúlt három évben intézkedéseikkel egyértelművé tették, hogy tisztelik és elismerik a pedagógusok erőfeszítéseit. Szerintük van mit ünnepelni, a változások ugyanis mind a gyermekek és a pedagógusok érdekeit szolgálják. "A kormány a társadalom többségének egyetértésétől kísérve az esélyek egyenlőségét megteremtő igazságosabb, biztonságosabb és eredményesebb iskolarendszer lehetőségét teremtette meg a köznevelés megújításával." Az Emmi úgy véli, a pedagógusok társadalmi tekintélyének helyreállítását szolgálja a Magyar Pedagógus Kar létrehozása, amely egyben megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a hivatásukat érintő döntésekben az oktatásirányítás legfontosabb partnerei a pedagógusok legyenek."A kormány sok évtizedes adósságot pótolva – amint az ország gazdasági helyzete megengedi – bevezeti a pedagógus-életpályamodellt, amely jelentős mértékben javítja a pedagógusok élet- és munkakörülményeit, nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülésükkel elismeri munkájuk fontosságát".