galéria megtekintése

Tüntet a bicikliző holland Orbán ellen

21 komment


Ungár Tamás

– Nem értem, merre megy az ország! És az emberek tapsolnak hozzá.

Az a Simon Wintermans mondja ezt, aki Pécsett – holland betelepülőként – korábban kétszer is a Fidesz polgármester-jelöltjére, Páva Zsoltra voksolt az önkormányzati választáson. Tavaly ősszel már nem, ám ez nem Pávának szólt, hanem a Fidesznek, mert a párt – Simon véleménye szerint – az emberek megkérdezése nélkül átírta az alkotmányt, korlátozta a magyarok jogait, az unió ellen hangolja az országot, és Putyin demokráciafelfogásával szimpatizál. Mindezek okán az elmúlt fél évben az 50 esztendős holland részt vett több kormányellenes pécsi tüntetésen.

Simon Wintermans Hágában született, polgári családban nőtt fel, lakásukból a királyi palota kupolájára nyílt kilátás. Közgazdász apja 40 éven át az egyik minisztériumban dolgozott, anyja háztartásbeliként nevelte a kereszténydemokrata szellemiségű család öt gyermekét. Simon jezsuita gimnáziumba, majd közgazdasági főiskolára járt, utána az amszterdami egyetem művészettörténeti szakán diplomázott. Közben megtanult németül, franciául, angolul, spanyolul és magyarul.

 

Utóbbi úgy kezdődött, hogy 21 évesen Franciaországban találkozott két magyarral, akiknek megtetszettek Simon fotói, s összehoztak neki egy kiállítást Egerben. Nálunk járva megtudta, hogy az ELTE diákjai Teleki-expedíciót szerveznek Afrikába. Velük ment, s kint csak magyarul beszélhetett. Utána idejött művészettörténetet tanulni, de abból az lett, hogy ő okított 45 pécsi diákot hollandra. Három évet dolgozott otthon, a Van Gogh Múzeumban, és ingázott hazája és hazánk között. 1996-ban Pécsre telepedett, indított egy vállalkozást, ami a bontott házakból kinyerhető antik építőanyagokat vásárolta fel és értékesítette. Azóta is ebből él. Kétszer házasodott, három lánya és egy fia született.

Simon Wintermans, a holland betelepülő
Simon Wintermans, a holland betelepülő
Kocsis Zoltán / Népszabadság

A lányok már felnőttek, fia, Sámuel 4 éves. Mindkét felesége magyar, az első orvos, második – bár közgazdász – cukrászként dolgozik egy kávéházban. Simon Wintermans Pécsett arról híres, hogy 2009-től öt éven át összesen negyedmillió tulipánhagymát hozott a város köztereire, a magyarországi hollandok adományaként. De arról is elhíresült, hogy 2010-ben, amikor Essen, Pécs és Isztambul volt Európa Kulturális Fővárosa, Simon biciklin tette meg a három város közti 6600 kilométeres utat. Közben 60-szor megállt, s mindenütt rendeztek a tiszteletére egy találkozót, ahol a kontinens múltjáról, jelenéről és közös gondjairól beszélgettek. Augsburgban például arról, hogy miképp gondolunk pogány őseink X. századi kalandozásaira és leveretésére.

Ezen a nyáron is biciklire pattan, egy speciális tandemre, amin elől Samu pedáloz majd, s az idei év két kulturális fővárosa, a belga Mons és a cseh Plzen közti távot akarja legyűrni. Ezzel egyrészt a kultúráért és az európai közösségért lobbizik, másrészt Pécsre, az ex-kultúrfővárosra irányítja a figyelmet, harmadrészt arra ösztönzi az apákat, hogy foglalkozzanak többet a gyermekeikkel, vigyék őket kalandos túrákra, mert tarthatatlan, hogy a csemetéik az idejük javát a számítógép rabjaként töltsék.

Simon, ha biciklizik vagy tulipánhagymára gyűjt, esetleg tüntet, egyfajta missziós eltökéltséggel teszi a dolgát,

de ebben nincs semmiféle eszelősség, minden gesztusa azt hirdeti, hogy éljünk okosan, szabadon, a szívügyeinket vállalva. Először akkor tüntetett, amikor a netadó ellen tiltakoztak országszerte. Ment volna hamarabb is, mert neki már korábban elege lett a kormányból, csak hát addig nem rendeztek Pécsett – és másutt se nagyon – szorongató közügyeinkben demonstrációt. A netadó személyenként havi ötszáz forintja viszont utcára vitt tízezreket. Talán azért, mondja Simon, mert enélkül is elég adót és járulékot fizetünk, s az áfa sehol sem olyan magas a kontinensen, mint nálunk. Mindamellett azt nem érti, hogy a netadó előtt már miért nem lázadt fel az ország a Fidesz-kormány jogainkat korlátozó törvényei ellen, vagy miért dőlnek be az emberek Orbán Viktornak, amikor a miniszterelnök saját bajainkért az uniót okolja.

A kormányfő taktikája dühíti:

– Magyarország ezermilliárdokat kap az uniótól, szinte minden állami és önkormányzati beruházás az unió pénzéből épül. Az emberek mégis hisznek Orbánnak, aki az unió ellen lázítja őket. Úgy tűnik, a magyarokban van egy kisebbségi komplexus az unió fejlett államai iránt, mert ott jobb az életszínvonal. Orbán erre a komplexusra épít. A komplexustól szenvedők szívesen hallják, hogy mi különbek vagyunk, mint az uniós országok, de azok elnyomnak minket. Azzal hülyíti a népet, hogy az unió rohad, és immár a mi gazdaságunk a példakép. És az imádói megeszik ezt. A rendszerváltáskor itt mindenki Európához akart tartozni, most meg...

Arról kérdezem, hogy ha ez így van, miért nem megy haza?

– Otthon se minden tökéletes – legyint mosolyogva. – Nekem itt jó. Magyar állampolgár nem akarok lenni, inkább maradok a holland király alattvalója, mint Orbáné vagy Gyurcsányé, aki miután elismerte, hogy hazugsággal nyert a választáson, nem mondott le. Ám ettől még minden ideköt: a feleségem, a gyermekeim, a barátaim, a cégem, a lakásom. Hollandiában zavar a nagy népsűrűség, a zaj elől nem lehet elmenekülni, sehol sincs csend. Ott már nem látszanak a csillagok sem. Itt még igen.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.