A testvérközösség mintegy negyven iskolájában, szociális és egészségügyi létesítményeiben havonta 20-25 ezer emberről gondoskodnak. Túlnyomórészt olyanokról, akikkel a Fidesz nem szívesen foglalkozik: hajléktalanokról, nyomorban élő gyerekekről, idősekről, cigány családokról. A közelmúltban a déli határon veszteglő menekülteknek vittek mobil vécéket. Az már nem rajtuk múlt, hogy felállításukat megakadályozták a magyar hatóságok. Újabban – jelképes gesztusként is – napi húsz adag ételt szállítanak a Városliget beépítése ellen tiltakozó ligetvédőknek.
A kormánynak nagyon nem tetszik, hogy Iványi Gábor politizál (értsd: Orbán Viktor ellenében politizál), de a lelkész már azt is megkapta fideszesektől, hogy egyháza tulajdonképpen nem vallási, hanem karitatív szervezet. A vádat Iványi nem tudja értelmezni. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség számára
a karitatív munka a teológia sarkalatos pontja, a hit gyakorlásának alapja:
„A Biblia azt tanítja, hogy még az ellenségeid is etesd meg. Hetente összegyűlünk a munkatársaimmal, és imádkozunk. Hálát adunk az Örökkévalónak, hogy segíthetünk a rászorulókon.”
Iványi elsősorban elvi szempontból tartja elfogadhatatlannak az egyházi minősítés megvonását, de a lefokozásnak súlyos anyagi következményei is vannak. A szervezet fenntartásában működő intézmények elesnek az egyházaknak alanyi jogon nyújtott állami támogatásoktól, a testvérközösség nem jut hozzá az egyházi egyszázalékos felajánlásokhoz sem.
A kiesett bevételek miatt Strasbourg anyagi jóvátételre kötelezte a kormányt. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség végül több mint 1,2 milliárd forintot kapott, egy csaknem félmilliárdos követelésről még nincs megállapodás. Az összeg a 2014 végéig tartó időszak kompenzálására szolgál, a veszteség azóta újratermelődik. A megalázó procedúra folytatódik, állandóan pereskedniük kell a kormánnyal a jogszerűen járó pénzekért.
– Csoda történt – a lelkésznek nincs más magyarázata rá, hogyan sikerült túlélniük az elmúlt éveket. Volt olyan pillanat, amikor úgy tűnt, menthetetlenül elborítják a hullámok. Végképp kiürült a kassza, Iványi válságstábot hívott össze. Másnap jött az értesítés, hogy egy elhunyt 24 millió forintot hagyott rájuk. Fellélegezhettek, tűzoltásra pont elég volt a pénz. A legváratlanabb helyekről érkező csoda aztán többször megismétlődött.
Iványi viccesen „ateista tagozatnak” nevezi azokat a szimpatizánsokat, akik nem vallásos létükre részt vesznek a testvérközösség karitatív tevékenységében.
Sokat köszönhetnek holland reformátusoknak is: minden nyáron Magyarországra utaznak, és felbecsülhetetlen értékű önkéntes munkát végeznek. Ingyen újítanak fel épületeket, még a felhasznált alapanyagokat is saját zsebből fizetik. Francia üzletemberek egy csoportja rendszeresen küld pénzbeli támogatást.
Annak érzékeltetésére, hogy a magyarországi nagy keresztény felekezetek részéről a szolidaritásnak milyen megnyilvánulásait tapasztalja, a lelkész elmesél egy történetet. Az Egyesült Államok nagykövetsége vallásközi imatalálkozót szervezett, ahova kakukktojásként Iványi Gábor is meghívást kapott: egyedül ő képviselt olyan vallási közösséget, amelyet az állam nem hajlandó egyházként elismerni. Az összejövetelen az egyik protestáns püspök arról győzködte az amerikai vendéglátókat, hogy Magyarországon teljes a vallásszabadság. Iványi ellenben kijelentette, hogy nálunk csak szelektív vallásszabadság van.
Az egyházak egy részét valóban megtartották jogaikban, mások némi csuklóztatás után visszakapták státuszukat. Akadnak azonban felekezetek, amelyek máig jogfosztott állapotban működnek. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség esetében ennél is többről van szó: a kormány próbálja lejáratni, intézményeit ellehetetleníteni.
A vita szűk körben folytatódott. A protestáns püspök kifejtette, hogy mindnyájan versenypályán vagyunk. Lehet, hogy valakik stadionban futnak, mások pedig libalegelőn: attól ez még futóverseny.
Nyilván tréfált – próbálkozunk többször is – de Iványi mindannyiszor a fejét rázza. Minél inkább kételkedünk, annál határozottabban. Higgyük el, komolyan gondolta. Közölte is a püspökkel, csak olyan egyházi vezetők beszélnek így, akik képesek elmenni Felcsútra, hogy felszenteljék Orbán Viktor stadionját. Az imatalálkozónak sértődés lett a vége.
Műhelytitkok
A jobboldal folyton a foglalkoztatottság növeléséről, a szakmunkások képzéséről és a „munkaalapú” társadalomról prédikál. Szegénységtől sújtott vidéki településeken Iványiék beindították a szakképzést. Előzőleg feltérképezték, milyen állami forrásokra számíthatnak, nem kevés ráfordítással műhelyeket hoztak létre. Majd kiderült, hogy a fodrászokra és a cukrászokra jár a támogatás, a kőművesekre és az ácsokra mégsem. A szaktanárok egy részét kénytelenek voltak szélnek ereszteni.
Máskülönben senkit nem bocsátottak el a testvérközösség intézményeiben dolgozó nagyjából ezer ember közül. A fizetéseket minden hónapban átutalták tizedikéig. Persze a rossz hírek a kis falvakba is eljutottak, a munkatársak egy része nehezen viseli a bizonytalanságot. „Aggodalmaskodók már a bibliai időkben is voltak, igyekeztem megnyugtatni őket” – csillapította a kedélyeket Iványi.
Hosszú évekbe telt, mire a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség – miután kirekesztette a kommunista hatalommal kollaboráló metodista egyház – a pártállam hanyatlásakor elnyerte az egyházi rangot. Amit aztán a második Orbán-kormány vett el tőle.
Méltánytalanság lenne egy kalap alá venni a két korszakot. Annak idején Iványi Gábor és társai folyamatos titkosszolgálati megfigyelésnek, zaklatásnak, megfélemlítésnek voltak kitéve. Tiltakozásuk megtorlásaként felfüggesztett börtönbüntetést kaptak, és még örülhettek: járhattak volna rosszabbul is.
Ilyen veszély – remélhetőleg – ma nem fenyeget. Csak éppen a csalódottság jóval nagyobb. Iványi Gábor annak idején magától értetődőnek tartotta, hogy szembefordul a diktatúrával. Az ellenállásnak volt egyfajta pátosza, ami mára keserűséggé változott. Most azzal a Fidesszel kell megküzdeniük, amelynek eszményképe valaha nem az illiberális állam, hanem a valódi többpárti demokrácia volt.
– Nem tudunk magunkhoz térni abból a sokkból, hogy az egyik rendszerváltó párt foszt meg a jogainktól
– mondja csendesen a lelkész.
A Fidesz szerinte visszahozott egy elfeledettnek hitt korszakot, a két világháború közötti urambátyámvilágot. A szocializmus ateista ideológiát hirdetett, a jelenlegi kormány a kereszténységével kérkedik. Követeli, hogy az Európai Unió alkotmányába kerüljenek be a keresztény értékek, miközben – idézzük Iványit – embertelen magatartásával a pogányokat is megszégyeníti.
|
| Fotó: Konyhás István / Népszabadság |
A lelkész szerint kívülről nem lehet megmondani, hogy kinek milyen lehetősége van fellépni a jogtiprások ellen. Csak annyit kér mindenkitől, hogy „tegyen meg mindent, amit erőszak nélkül megtehet”. Iványi Gábornak a hetvenes években jutott eszébe a gondolat, de úgy érzi, kezd újra aktuálissá válni: már az is eredmény, ha legalább egy boldog napra megszabadulunk a zsarnokságtól.
Ördögi és aljas propaganda
A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség idén ősszel ünnepli egyházzá nyilvánításának harmincötödik évfordulóját: méghozzá október elsején, egy nappal a fideszes „kvótaellenes” népszavazás előtt.
Az ellenzéki pártok abban egyetértenek, hogy a kérdés értelmetlen és hazug, de arról, mi a helyes lépés, megoszlanak a vélemények. Bár legnagyobb támogatottsága a bojkottnak van, létezik más opció is: elmenni szavazni, és a kormánnyal szemben behúzni az igent, vagy érvénytelen szavazatot leadni. Utóbbi esetben a protestálók nem járulnak hozzá, hogy a népszavazás eredményes legyen.
Iványi Gábor mindenképpen a bojkott mellett van. Szerinte ez nem népszavazás, hanem ördögi és aljas kormánypropaganda. A legjobb messzire elkerülni, hibát követ el, aki bármilyen formában részt vesz benne. Ugyanakkor a lelkész egyetért azzal, hogy október 2-án a demokraták minél nagyobb számban vonuljanak utcára: szeretné, ha tömegek demonstrálnák, hogy a magyarok otthon vannak Európában, és nem engedik magukat kikergetni onnan.
