A titok nyitja: az okmányba – az „érintős” bankkártyákhoz hasonlóan – mikrochipet építettek be, amelyben információk sorát rögzíthetik. Tartalmazza azokat az adatokat – például a nevet és a születési dátumot –, amelyeket a korábbi személyin bárki láthatott, de másokat is. Így
az adószámot, a társadalombiztosítási számot, mi több, az igazolvány tulajdonosának ujjnyomatát és elektronikus aláírását is.
Ez a megoldás azonban amennyire ügyfél-, annyira hatalombarát is. Valóban egyszerűsíti ugyanis az életünket, hiszen elvileg nem kell többé magunkkal hurcolni az adó- és tajkártyát, ha pedig az interneten keresztül intéznénk a hivatalos ügyeinket, azt is megtehetjük, hiszen a személyi igazolja, hogy egy hivatalos beadvány tőlünk származik. Másfelől a hatóság emberének nem kell többé bepötyögnie a számítógépbe az adatainkat, amikor valamilyen központi nyilvántartásban is ellenőrizni kívánja a személyazonosságunkat, hanem elég, ha az okmányt „megmutatja” egy kártyaolvasónak.
Ha például egy igazoltatás során a rendőrnek kétségei merülnek fel a tekintetben, hogy nem szereplünk-e a körözési adatbázisban,
egyetlen mozdulattal meggyőződhet erről.
Már ha lesz a járőrnél a központi adatbázissal összekapcsolt kártyaolvasó. De egyszerűbbé válik az azonosításunk sok más hivatalos ügyben, és a nem schengeni határokon is, ahol bármikor ellenőrzésre számíthatunk. Amihez megint csak kell az olvasó. Mellesleg az új személyi tartalmazza a Magyarország elhagyására vonatkozó tilalmat is, amivel megint csak a hatalom nyer.
Kifejezetten a polgár jöhetne viszont ki jól a dologból, ha eldobhatná az adó- és a tajkártyát. De egyelőre nem teheti meg, mert a kártyaolvasó a legtöbb helyen még hiányzik.
Így marad a papír, és valószínűleg egy ideig marad is, mert összességében sok tízezernyi eszközt kell beszerezni az adóhatóságtól egészen a háziorvosi rendelőkig bezárólag. Ez pedig könnyen többmilliárdos tétel lehet.
Felvetődhet ezzel kapcsolatban: ha mindenütt lesz olvasó, bárki az összes adatunkat látja? Nem, mert a NAV csak az adóazonosítóhoz, az orvos pedig kizárólag a tajszámhoz férhet hozzá, de az igazolvány tulajdonosának ehhez is meg kell adnia a hat számjegyű PIN-kódját. Az okmánnyal tehát akkor is szinte lehetetlen visszaélni, ha valaki azt elveszítette.
A személyiben rögzíthetik tulajdonosának elektronikus aláírását is, de az önmagában nem sokat ér. Annak, aki a hivatalos ügyeit interneten keresztül intézné, számítógéphez kapcsolódó kártyaolvasóval is kell rendelkeznie, mert ennek hiányában a rendszer nem tudja azonosítani. Egy ilyen kütyü ára valahol húsz-harmincezer forint körül kezdődik, ráadásul az sem közömbös, hogy ki milyen komputert és operációs rendszert használ.
Kérdéses ugyanakkor, mire jó az ujjnyomat rögzítése.
A jelenlegi állapotok szerint valószínűleg semmire.
Ennek akkor lenne jelentősége, ha azokba az országokba is utazhatnánk az új igazolvánnyal, amelyek biometrikus azonosítót tartalmazó okmányhoz kötik a beléptetést. Az Egyesült Államok azonban kifejezetten útlevelet követel, az unión belüli szabad mozgásnak pedig nem feltétele az ilyen adatot tartalmazó irat.
Ez tehát egyszerű adathalászat lenne? Nem, mert a hatályos szabályozás szerint a hatóság az ujjnyomatot csak a személyazonosító igazolvány kiadásáig őrizheti. Vagyis: nem hozhatnak létre a teljes népességre kiterjedő daktiloszkópiai nyilvántartást, és ezért
rossz szándékú honfitársainknak sem kell félniük attól, hogy egy bűncselekmény helyszínén hátrahagyott nyomok alapján azonosítani lehet őket.
Aki mégis tart ettől, megtagadhatja, hogy az ujjnyomatát a személyiben rögzítsék. Mellesleg az a szabály sem változik, hogy elegendő egyetlen, a személyazonosság igazolására szolgáló okmány. Ez lehet a vezetői engedély és az útlevél is, tehát aki aggódik személyes adatai – tajszáma vagy adószáma – esetleges jogellenes felhasználása miatt, érje be a jogosítvánnyal. Az biztosan nem tartalmaz semmilyen láthatatlan információt.
