Csakhogy
a parlament idegen katonák magyarországi bevetéséről nem hozott határozatot, a kormány pedig kizárólag a határátlépéssel járó csapatmozgások engedélyezéséről dönthet.
E mozgások célja a jogszabály szerint csupán a magyar vagy külföldi haderő „alaprendeltetéséből fakadó feladatok (be)gyakorlása" lehet. Ám a magyar határ őrizete békeidőben nálunk nem a katonaság, hanem a rendőrség feladata, a cseh, a lengyel vagy a szlovák haderő alaprendeltetéséből pedig végképp nem vezethető le, mit keresnek nálunk.
Így a gyakorlatozás jogalapja is problémás.
A közös határőrizet mint konkrét feladat végrehajtása egyenesen kizárt, hiszen külföldi fegyveres erő alkalmazásáról a parlamentnek kellene döntenie.
A kormány bizonyos helyzetekben maga engedélyezhetné idegen katonák alkalmazását, ennek azonban az a feltétele, hogy erről előbb az Európai Unió vagy a NATO hozzon határozatot.
Ilyen döntés nincs, a parlamentet pedig nyilván ki akarták hagyni, ezért trükköznek. A múlt héten ugyanis kormányhatározatot fogadtak el, amellyel engedélyezik, hogy „a Magyar Honvédség (...) »Közös Akarat« elnevezésű határrendészeti közreműködő feladatának közvetett támogatásában" – e feladatot a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzettel összefüggésben rendelték el – az EU vagy a NATO tagállamainak fegyveres erői is részt vegyenek. Ugyanakkor kimondták, hogy ez a felhatalmazás a határrendészeti tevékenységre nem terjed ki, s utaltak arra, hogy ez egyébként is csupán „közös gyakorlatozás".
De ebből a közös határőrizet nemigen jön ki.
Ráadásul, ami a déli határ mentén folyik, biztosan nem gyakorlat. Ha pedig a honvédség alkalmazásáról van szó, megint felvetődik a kérdés: mit keresnek ott országgyűlési felhatalmazás nélkül idegen katonák? Ezt az ellentmondást igyekeznek feloldani azzal, hogy ők a „határrendészeti közreműködő" magyar honvédeknek csak közvetett támogatást nyújthatnak. Hogy ez magyarul pontosan mint jelent, nemigen tudni, mert az egyetlen 150 szavas mondatból álló kormányhatározat nagyjából értelmezhetetlen.
Harangozó Tamás szocialista parlamenti képviselő múlt szombaton vetette fel, hogy a határozat körül nincs minden rendben, mert
ha azt komolyan veszik, a külföldi katonák legfeljebb sétálgathatnak vagy szelfizhetnek a határ mellett.
Megtudtuk: emiatt írásbeli kérdést tett fel, és arra vár választ, honnan mennyi katona érkezik Magyarországra, s mi lesz a feladatuk.
Igaz, egyelőre igen szerény segítséget ígértek a V4-ek, hiszen például Csehország első körben mindössze 25 katonát, illetve valamennyi műszaki eszközt küldene. Ám ez is elég ahhoz, hogy a horvátoknál kicsapja a biztosítékot. Ranko Ostojic belügyminiszter kijelentette: nem tartja barátságos lépésnek a cseh kormány döntését. Ha már mindenképpen segíteni akarnak – fogalmazott –, inkább a görög–török határra vagy Macedóniába küldjenek embereket.
A horvát kormány tagjai politikai, s nem jogi értelemben bírálják a magyar és a cseh kormány döntését – jelentette ki kérdésünkre Valki László nemzetközi jogász –, mert tudják, hogy az államok saját területükön szabadon határozhatnak a hazai vagy külföldi fegyveres erők alkalmazásáról. A belső jog alapján viszont Valki is aggályosnak tartja a kabinet döntését. Felhívta ezzel kapcsolatban a figyelmet arra, hogy az alaptörvény szerint nemcsak a külföldi katonák hazai alkalmazásához, hanem már az itteni állomásoztatásához is parlamenti felhatalmazásra lenne szükség.
|
Terelik a menekülteket a vonatra a horvát határnál
Máthé Zoltán / MTI |
E tekintetben tehát szerinte közömbös, hogy milyen tevékenységet folytatnának külföldi fegyveres erők – egyszerre ezer fő is – Magyarországon, hiszen a kormányhatározat szerint akár jövő március 15-ig maradhatnának, ami állomásoztatásnak tűnik. Ráadásul az alkalmazás nem azt jelenti, hogy idegen katonák közvetlenül harci tevékenységben vegyenek részt – tette hozzá –, hanem azt is, ha valamilyen konkrét szolgálati feladat ellátásához érdemi segítséget nyújtanak. A kormányhatározatban szereplő „közvetett támogatás" tehát szerinte csak játék a szavakkal.
