Az egész országban legfeljebb pár száz halász dolgozik a természetes vizeken – például a Dunán, a Tiszán, a Körösökön és a Berettyón –, így nemigen talál a tiltásra ésszerű magyarázatot Kovács Géza.
A halállomány védelme – amire a jogalkotó hivatkozott – szerinte nem igazán megalapozott érv, hiszen a nagyjából háromszázezer horgász jóval többet fog ki, mint a „hivatásosok”, a kormoránokról nem is beszélve.
Egy halász éves kvótája hat tonna, miközben a horgászok kerete meghaladja a hét tonnát – állítja Kovács. Ennyit fogni horoggal elég valószínűtlen – ismeri el –, de ha mindenki csak tízkilónyi halat akaszt meg, az mindjárt háromezer tonna, s a rendelkezésre álló adatok szerint ennél is nagyobb, négyezer tonna körüli a zsákmány. A profik jó, ha ennek felét képesek évente kiemelni.
A szakmát különben folyamatosan próbálták ellehetetleníteni
– állítja a halász. A Balatonon már egy ideje nem dolgozhatnak, aki meg folytathatta ezt a tevékenységet, annak is újabb akadályokat kellett leküzdenie. A halászati jogot 2000-ben 15 évre adták meg, 2013-ban mégis jelentősen megváltoztatták a játékszabályokat, amit Kovács Géza elég furcsa megoldásnak talál. A törvénymódosítás miatt különben legalább hatvanan már akkor felhagytak ezzel a tevékenységgel.
Érti persze Kovács, hogy a 300 ezer horgász nagyobb szavazóbázist jelent, mint pár száz halász, s értük senki nem emeli fel a szavát, míg a pecások mögött állítólag maga a köztársasági elnök áll. A horgászok különben azért örülhetnek a törvénymódosításnak, mert a körükben sokan úgy vélik, azért nem fognak semmit, mert a profik lehalásszák az összes halat. Ettől azonban a hozzáértők szerint nem változik a helyzet, mert aki nem ismeri a vizet, hiába lógatja be a zsinórt. Ugyanakkor tartanak attól, hogy a piacról kieső halmennyiséget rabsicok fogják majd ki, és azt feketén értékesítik.
|
Dunai halászok munka közben. Jövő januártól új foglalkozás után nézhetnek
Ujvári Sándor / MTI |
A halászok próbálkoztak fellépni: levelet írtak a földművelésügyi miniszternek, aki csak annyit válaszolt, reméli, hogy mindenki megtalálja a helyét az életben. Erre reagálva pertársaságot akartak alakítani, és megkeresték Magyar Gábor ügyvédet, aki erről lebeszélte őket, mert jogalkotással okozott kár miatt nem lehet perelni az államot. Így marad Strasbourg, s nagyjából ötvenen vannak, akik szinte biztosan ezt az utat választják.
Az ügyvéd optimista, mert az emberi jogi bíróság idén januárban jogerősen kimondta, a magyar állam megsértette a magántulajdonhoz való jogot, amikor 2013-ban visszavonta a soproni Vékony László trafikengedélyét. Magyar Gábor szerint
most is hasonló a helyzet, hiszen egy foglalkozási csoport megélhetési lehetőségét veszik el azzal, hogy a természetesen vizeken egyik évről a másikra megtiltják a halászatot.
A döntés miatt az érintettek eszközei is nagyrészt elértéktelenednek, és csupán emiatt egyenként többmilliós veszteséget kell elkönyvelniük.
Lehetett volna kulturáltabb megoldást is választani, például nem adnak ki új engedélyt – mondta Magyar. Az ügyvéd szerint az is elfogadható, ha biztosítanak néhány év átmeneti időt, hogy mindenki felkészülhessen az új helyzetre, s találjon más foglalkozást. A rapid tiltás viszont jogállamban elképzelhetetlen, ezért valószínűnek tartja, hogy Strasbourgban nyerni fognak. Hogy mennyit, azt becsülni sem akarja, de most arra kérte a halászokat, vegyék számba az elmúlt öt esztendő bevételeit, és adják meg szerszámaik értékét.
