"Nem könnyű – és talán nem is kell – egy nyilvánvaló normasértés esetén kizárólag pártpolitikai keretekben elemezni. Schmitt Pál most már bizonyítottan plagizált kisdoktorija kapcsán – ahogy korábban a korrupciós botrányok vagy éppen az őszödi beszéd ügyében – helye van az értékítéletek kimondásának. A köztársasági elnök tekintélye elveszett, politikai értelemben tehertétellé vált. Ugyanakkor – talán, mint ma jelezte, tekintettel más egyéb kvalitásaira – nem kíván lemondani. S itt jöhet a klasszikus kérdés: kinek jó ez?" – teszi fel a kérdést Török Gábor.

"Ha kizárólag a politikai hasznosságról beszélünk (és eltekintünk az értékektől, a normáktól vagy éppen az ország érdekétől), igazat kell adnom a Századvég elemzőjének: az ellenzéknek valóban nem érdeke a halálos sebet kapott államfő távozása. Schmitt Pál ugyanis mostantól kezdve csupán egyetlen bosszúságot tud okozni az ellenzéknek: hogy, miként eddig tette, ezután is mindent aláír, amit a kormánytöbbség elfogad a parlamentben. Minden más tekintetben viszont az államfő hivatalban maradása ajándék számukra: Schmitt Pál a botrány után könnyen eltalálható céltábla és könnyen dekódolható szimbólum lesz, olyasvalaki, aki személyében képes cáfolni mindazt, amit kommunikációjában ez a kormány állítani szeretne magáról. Schmitt a posztkommunizmus és a következménynélküliség továbbélésének arca lesz innentől, maga a két lábon járó negatív kampány. Erre a szerepre jobbat, alkalmasabbat ellenzéki kampányfőnök megálmodni, kitalálni sem tudna" – írja legfrissebb blogbejegyzésében az elemző.

"A pártpolitikai logika alapján egészen világos, hogy ami jó az ellenzéknek, az rossz a kormánynak, ami nem érdeke az ellenzéknek, az érdeke (lenne) a kormányoldalnak. Nyugodtan ki lehet mondani: Schmitt Pál hivatalban (és reflektorfényben) maradása leginkább a Fidesznek árt. Tudom, hogy egy váltás politikai kockázatokkal jár és politikai ára is van, de mindez eltörpül azon veszteségek mellett, amelyekről az előbb beszéltem. Nem hiszem, hogy az elnök egyetlen megmaradt hasznosságában (a kormány feltétel nélküli támogatása) ne lenne csereszabatos, minden más előnye viszont, amit korábban esetleg vele kapcsolatban feltételezhettek megválasztói, a botrány kapcsán végleg eltűnt, megsemmisült. A Fidesznek ma egyértelműen az lenne az érdeke, hogy eltávolítsa magától, megszabaduljon terhétől, egy lemondással – vagy egy arra való felszólítással – ráadásul még példát is mutathatna a jobboldal arra, hogy a dolgoknak lehet következményük. Ha a Fidesz ezt nem teszi meg, azzal valóban nem az ellenzéknek árt. Ma talán még nem is könnyű pontosan felmérni a döntés súlyát, ha azonban a Fidesz nem veszi észre ezt a veszélyt, ha ragaszkodik az ilyen ügyekben alkalmazott sematikus stratégiáihoz és paneljeihez, olyan lassan ölő mérget vesz magához, amelynek a hatását nem a mai közvélemény-kutatásokban kell keresni" – véli az elemző.

Bizony, a következmények elmaradásának is van, lehet következménye – zárja sorait Török Gábor.