galéria megtekintése

Több mint másfél millió forinttal segítenek olvasóink a nyomorban élő hevesi gyermeknek

8 komment

Scipiades Erzsébet

Nem tudom, meddig lehet fokozni még a nyomort, az elesettséget, amelybe belerendülve az olvasók aztán kéretlenül adakoznak.

A Didibaba unokája című riport után is ez történt. Az írás egy vidéki kisfiúról szól, egy hétévesről, aki megszületett, ám az anyja elhagyta, az apja ismeretlen.

A kisfiú négyéves, amikor a gyámja, vagyis a nagymamája lebénul. Még csak hat, amikor a nagyapja meghal, az új gyámja, az immár Didibabává vált, beszédképtelen nagymama nővére pedig munkanélküli lesz.

A riport az interneten gyorsan terjedt, és a segítők is ugyanilyen gyorsan jelentkeztek. Másfél nap alatt a nagyobb pénzfelajánlások összege elérte az 1 millió 700 ezer forintot.

 

Az első segítő egy elismert egyetemi tanárnő volt, aki havi 30 ezer forintot ajánlott fel. Egy éven át szeretné támogatni a nagy nyomorban, ám nagy szeretetben élő vidéki kisfiút.

Másodikként egy 86 éves holokauszttúlélő férfi jelentkezett, aki az egész helyzetet embertelennek tartja, leginkább azt, ahogy a mozgás- és beszédképtelen nagymama, mivel állítólag van még kilencszázaléknyi egészsége, a havi 26 ezer forintos egészségkárosodási pénznél többet nem kaphat.

Feleségével együtt azt vállalta, hogy az év végéig havi tízezer forinttal segíti Danikát.

Egy nyugdíjas olvasó a kisfiút havi ötezer forinttal kívánja támogatni szintén egy teljes éven át.

A Népszabadság cikkét külföldön élő magyarok is sokan olvasták. Egy valamikori pedagógus, aki ma Angliában dolgozik, havi 20 ezer forintot küld egy éven át a kisfiú gyámjának. Márciusban majd hazalátogatnak, és akkor Danikához is elmennek. Egy kétgyermekes, szintén Angliában élő magyar anyuka is hosszabb távon szeretné havi támogatásban részesíteni őt. Mintegy százezer forint értékben most gyorssegélyt küld, amiből futja villanybojlerre, vécétartályra, és akkor lehetne a házban meleg víz, vécé.

Egy „százezer forintos úr" februá­ri tüzelőre és a csatornadíj kifizeté­sére küldi a pénzt.

Egy másik felajánló azzal kereste meg a Danikát évek óta önzetlenül segítő pedagógust, hogy eddig egy borsodi cigány lányt támogatott éveken át, ám a nagylány a tanulmányait idén befejezte.

A riportot olvasva úgy döntött, havi 30 ezer forinttal B. Danika tanulmányait finanszírozza éveken át.

Voltak olvasók, akik ­egyszeri pénzbeli támogatásokat ­ajánlottak fel: nyolcezertől 25 ezer forintig. Mások könyvet, ruhaneműt, élelmiszert küldenek.

Az olvasók nem először segítenek. Tavaly novemberben a Démétér Ház titka, vagyis Az alvásba menekülnek a fájdalom elől című riportom után egy Népszabadság-olvasó egymillió forintot küldött azért, hogy a Szent László Kórház 1890-ben épült pavilonját mielőbb felújíthassák, és a gyermekhematológiai és őssejt-transzplantációs osztály betegei ott lábadozzanak, együtt lehessenek az édesanyával, az édesapával vagy akár a testvérrel.

Köszönet az olvasóknak!

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető