emellett 150 és háromezer euró közötti eljárási díj is megilleti őket. A döntés nem jogerős, mert az állam fellebbezhet, és így elvileg a Nagykamara elé kerülhet az ügy, de a bíróság egyhangú határozata után alig van esély arra, hogy a kormány esetleges kifogásának helyt adjanak – állítja a panaszosok egy részét képviselő Magyar Gábor.
Az ügyvéd hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a magyar államnak az Európa Tanács legfőbb döntéshozó szervének, vagyis a miniszteri bizottságnak a felügyelete mellett menetrendet kell kidolgoznia a probléma orvoslására. Erre az ítélet jogerőre emelkedését követően fél évet adtak, tehát a kormánynak decemberre konkrét elképzelésekkel kell előállnia.
A feladata tehát az, hogy megakadályozza az emberi jogok európai egyezményének szisztematikus megsértését. Az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütközik ugyanis, ha valakit túl szűk zárkában helyeznek el, Magyarországon pedig
a fegyintézetekben a férőhely-kihasználás meghaladja a 140 százalékot.
(Miközben a büntetés-végrehajtási intézetek elméleti befogadóképessége alig haladja meg a 12 ezret, több mint 18 ezer főt tartanak fogva.)
Az ítélet arról nem szól, hogy ebben a helyzetben mit kell lépni, a kormány tehát eldöntheti: új fegyintézeteket épít, esetleg átgondolja a börtöncentrikus büntetőpolitikát. További lehetőségként kínálkozik, hogy megváltoztatják az előzetes letartóztatás szabályait, mert jelenleg több mint ötezren vannak vizsgálati fogságban.
A strasbourgi verdiktből az is következik – mondta Magyar –, hogy az egyezménysértés áldozatai számára megfelelő kompenzációs mechanizmust kell megteremteni. Ez azt jelenti, hogy olyan jogorvoslati rendszert kell létrehozni, amely a túlzsúfolt börtönökben élők számára a strasbourgi bíróság gyakorlatának megfelelő mértékű kártérítést garantál. Ma itthon a rabok az embertelen körülmények miatt hiába perelnek, mert a bíróságok eddig csaknem valamennyi keresetüket elutasították.
|
Túl szűken vannak az elítéltek a börtönökben, ami egyre többe kerül
Szabó Barnabás / Népszabadság |
Aki az ítélet kihirdetése előtt fordult az emberi jogi bírósághoz, annak a beadványát biztosan elbírálják – állítja Cech András ügyvéd, akinek a közreműködésével szintén százas nagyságrendben nyújtottak be panaszt fogvatartottak. Azt különben maga sem tartja valószínűnek – bár a mostani ítélet alapján a hat-hétszáz panaszos legalább másfél-kétmilliárdos kártérítésre számíthat –, hogy a kormány fellebbezzen, mert az a strasbourgi ítélkezési gyakorlat ismeretében csak időhúzásra lenne jó.
Nem zárja ki azonban, hogy a kormány peren kívüli megegyezést kezdeményezzen, és ebben az esetben a strasbourgi fórumon az eljárást megszüntetnék. Magyar Gábor hozzátette: az emberi jogi bíróság világossá tette, hogy nyomás alatt kívánja tartani a kormányt, és a hat hónapos határidő lejárta előtt további ítéleteket hirdethet. Ez szerinte is arra késztetheti a kabinetet, hogy kössön alkut a panaszosokkal. Egyébként több olyan vagy folyamatban, amelyben a magyar állam csak a kártérítés összegét vitatja, és könnyen lehet, hogy most ezekben is visszakoznak.
Arra a kérdésre, mi történik, ha az ítélet hatására rabok tömege fordul Strasbourghoz, mindkét ügyvéd úgy nyilatkozott, hogy ez a kormány további lépéseitől függ. Amennyiben a börtönviszonyok javítása érdekében nem tesznek semmit, az emberi jogi bíróság nyilván újabb elmarasztaló döntéseket fog majd hozni – vélik.
Annak, aki hat hónapon, tehát az elévülési időn belül szabadult, és bizonyítani tudja, hogy embertelen körülmények között tartották fogva, a biztonság kedvéért érdemes panaszt benyújtania – véli Cech András. Szerinte ezzel sokat nem veszíthet senki. Ha azonban valaki még a börtönbüntetését tölti, az ügyvéd szerint várjon, hogy kiderüljön: a kormány eleget tesz-e a strasbourgi ítéletben foglaltaknak, s megteremti-e a feltételeit annak, hogy mindazok megfelelő anyagi kompenzációban részesüljenek, akik a büntetésüket egyezménysértő körülmények között töltik.
Forrásaink szerint a büntetés-végrehajtásnál készült egy munkaanyag, amely szerint 2019-ig meg lehetne szüntetni a börtönök túlzsúfoltságát, de ehhez negyven-ötvenmilliárdos fejlesztési programot kellene indítani, s jelentősen nőnének a működési kiadások is. Erről politikai döntést kellene hozni, de az egyelőre késik. Ám a kormány most kényszerhelyzetbe került: vagy letesz az év végéig egy megfelelő menetrendet az Európa Tanács asztalára, vagy annak teszi ki magát, hogy elítéltek ezrei fordulnak panasszal a strasbourgi bírósághoz. Ez utóbbi esetben tízmilliárdos nagyságrendben fizethetne majd az állam kártérítést a fogvatartottaknak.
