Ennek következménye lett (vagy lehetett) azután Orbán Viktor váratlan és mindvégig titokban tartott moszkvai útja idén januárban (amelyről előzetesen a magyar kormány is csak dezinformációkat osztott meg a hazai közvéleménnyel), a magyar–orosz nukleáris együttműködési megállapodás aláírása és az egész furcsa történet a lefújt nemzetközi tenderrel, a parlament elől is elrejtett hatástanulmányokkal.
A Népszabadság informátorai szerint az eset megértéséhez vissza kell menni az időben egészen 2003-ig, a paksi reaktorbalesetig. Akkor egy olyan tisztítási művelet okozta az üzemzavart, amelyet az orosz tervezésű és kivitelezésű erőmű konstrukciós hibája tett szükségessé. Emiatt az erőmű és az MVM vezetői, illetve a kormány illetékesei (még az első Orbán-kabinet idején, 2001–2002-ben) úgy döntöttek, hogy a nukleáris fűtőelemeken észlelt lerakódások eltávolítását nem az oroszokra, hanem egy német–francia cégre, az Areva többségi érdekeltségébe tartozó Framatome ANP-re bízzák.
Az „ellenség”, vagyis a franciák kapun belülre kerülését az erőműben és a magyar nukleáris ágazatban máig létező „orosz lobbi” támadásként értelmezte, és minden eszközzel igyekezett elhárítani. Forrásaink szerint ezzel is összefügghet, hogy a tisztítási művelet előkészítését és engedélyezését olyan megmagyarázhatatlan (sokszor szabálytalan) momentumok jellemezték, amelyeknek a balesetet vizsgáló, fideszes vezetésű parlamenti vizsgálóbizottság jelentése szerint közük lehetett ahhoz, hogy a beavatkozás kis híján végzetes következményű atomkatasztrófába torkollott.
Idézet a jelentésből: „Az utólagos szakértői vélemények szerint a tartályban nem volt kizárható a spontán láncreakció lehetősége. Semmiféle, az időtényezőt is figyelembe vevő beavatkozás nem volt, amely meg tudta volna akadályozni egy ilyen reakció beindulását.”
Hogy csak egyetlen, jellemző példát említsünk: a tisztítási technológiának nem volt magyar hatósági engedélye. „Tájékoztatom, hogy a fűtőelem-tisztító berendezés üzemeltetésére az OAH engedélyt nem adott” – írta erről a nukleáris hatóság akkori vezetője.
A Framatome a dicstelen epizód után rövid úton távozott Paksról, és jött helyette a Tvel, a Roszatom leányvállalata. A franciák kiebrudalásában és az oroszok „visszahívásában” két embernek volt kulcsszerepe: Kocsis Istvánnak, aki az események idején – 2002-től 2005-ig – a Paksi Atomerőmű vezérigazgatója volt, és Aszódi Attila jelenlegi paksi bővítési kormánybiztosnak, aki 2003 májusa és 2004 júniusa között a baleset utáni kárelhárításért felelős miniszteri biztosként tevékenykedett Pakson.
Ide tartozik, hogy a francia–orosz cserének szintén voltak eléggé nehezen magyarázható elemei. Aszódi akkori állítása szerint a legolcsóbb és leggyorsabb kárelhárítási ajánlat nyert, ennek ugyanakkor ellentmond, hogy akkor másfél évben határozták meg a folyamat időszükségletét, az azonban máig, azaz 14 év alatt sem zárult le, a tényleges költségekről pedig a kormány – kockáztatva ezzel a törvénysértést is – nem hajlandó tájékoztatást adni.
|
A kulcsfigurák, Kocsis és Aszódi
Szabó Barnabás / Népszabadság |
Emellett feltűnő az is, hogy a magyar állam akkori képviselőit sokkal jobban érdekelte a franciák elküldése, mint az esetlegesen megszerezhető kártérítés, és ebben az egymást követő kormányok – beleértve Orbánékat is – mindvégig partnerek maradtak. Az említett vizsgálóbizottsági jelentés elfogadását pedig egyenesen a Fidesz hiúsította meg.
Aszódi Attilát, illetve Kocsis Istvánt azóta is az említett „orosz lobbi” emberének tartják. Kocsisról a Népszabadság idén tavasszal azt is megírta: annak ellenére, hogy az MVM-et érintő 15 milliárdos sikkasztási ügyben jelenleg is gyanúsított, Orbánék igénybe vették a szakértelmét és az orosz atomiparhoz fűződő rendkívül jó kapcsolatait az atomüzlet nyélbe ütéséhez.
Ezeknek a kapcsolatoknak az eredetéről és mibenlétéről semmit sem találni Kocsis István életrajzában. A Parameter.sk viszont ezt írta a kérdésről lapunk cikkének megjelenése után: „Az Orbán-kormány egy olyan személyiséget kért fel az oroszoknál való közbejárásra – bizonyos Kocsis Istvánt –, akit ugyan pillanatnyilag gazdasági bűncselekménnyel gyanúsítanak, de akit messze nem hurcoltak meg olyan kíméletlenül, mint más gyanúsítottakat, és aki a remek orosz kapcsolatairól híres. Ami sejthető: a remek orosz kapcsolatok, hacsak nem 1990 előtt is funkcióban lévő, vezető politikusról van szó, egy speciális kapcsolatból erednek, amire a jelen magyar jogi viszonyok között csak célozni lehet, és a magyar közélet egyik kellemetlen sajátossága, hogy kevesen értik a célzást.”
Arra, hogy másodszor is a Kocsis–Aszódi páros siklatta volna ki a franciák paksi csatlakozását – nincs semmilyen bizonyíték. Iparági forrásaink ugyanakkor megemlítették, hogy Aszódi Attila azon kevesek közé tartozott, akinek – mint a BME Nukleáris Technikai Intézete igazgatójának – szinte biztosan voltak információi az Areva bővítésre vonatkozó ajánlatáról: a lapunk birtokában lévő dokumentumok szerint az MVM és a Paksi Atomerőmű évek óta rendszeresen bevonta a BME NTI-t a bővítési beruházás előkészítésébe, a szakértői anyagok elkészítésébe és véleményezésébe.
Kocsis pedig mindig jelen van, amikor az oroszok a magyar energiaiparban nagy üzletet kötnek: az egyik jobboldali hírportál cikke szerint már 2010-ben, nem sokkal a kormányváltás után is ő volt a kulcs ahhoz, hogy az Orbán-kabinet szándékának megfelelően Oroszország eladja a magyar államnak a Mol-részvénypakettet.
