Bejött, amire az ellenzék szerint a kormány számított: sikerül távol tartani a voksolástól a külföldön dolgozókat.
Egyes becslések szerint akár a félmilliót is elérheti azoknak a magyaroknak a száma, akik tartósan külföldön dolgoznak, de a külképviseleti névjegyzékben egyelőre csak alig több mint 19 ezren szerepelnek. E körben tehát a parlamenti választás iránt viszonylag mérsékelt érdeklődés mutatkozik, bár máris tízezerrel többen szavaznának, mint 2010-ben. Egyébként március 29-én délután négy óráig akár elektronikus úton is jelentkezhetnek azok, akik rendelkeznek magyarországi lakcímmel, és a szavazás napján is távol lesznek. Ők – tartózkodjanak bárhol a világban – az állandó lakóhelyük szerinti egyéni képviselőre és az országos listára voksolhatnak.
Különböző adatok láttak napvilágot arról, hogy Nagy-Britanniában hány magyar élhet, de legalább kétszázezren biztosan vannak. Közülük eddig nem egészen három és fél ezren jelezték, hogy szavazni kívánnak, ami csupán másfél százalék körüli részvételi arányt jelentene. Ennek egyik oka lehet az is, hogy csak Londonban voksolhatnak, és aki távolabb lakik, valószínűleg nem vállalja az esetleg több száz kilométeres utazást. A legutóbbi választáson – amikor még jóval kevesebb magyar vállalt munkát Angliában – 3000 fő került be a külképviseleti névjegyzékbe, és csaknem 2100-an éltek ténylegesen a választójogukkal.
Németországban is meghaladja a százezret a huzamosabb ideig ott élők száma, akik valamelyest jobban érdeklődnek a hazai dolgok iránt, mert Berlinben kilencszázan, Münchenben pedig majdnem kétezren kívánnak szavazni, ami nagyjából háromszázalékos részvételnek felelne meg. Négy esztendeje e két külképviseleten még hétszázan sem voksoltak. A magyar munkavállalók harmadik legkedveltebb célországa Ausztria, ahol ötvenezren dolgoznak, ám közülük egyelőre csak 641-en szerepelnek a bécsi külképviseleti névjegyzékben.
