"Ez nem erőszak, ez jár neki": Terézanyu díj a nők önbecsüléséért
„A testem használati tárggyá alacsonyodik. Egy koszos papírzsebkendő vagyok, amibe bele lehet törölni. Egy elhasznált gumi vagyok, amibe bele lehet ereszteni."
„Ha hónapokon át találkozgatsz egy férfival, de nem történik semmi, és utána te csak úgy elmész vele nyaralni, akkor ne csodálkozzál, hogy megdug. Ez nem erőszak. Ez jár neki. Ezzel te tartozol neki, ez női kötelességed."
Ezek az idézetek abból a Terézanyu pályázatra beérkezett írásból származnak, amelyben a szerző – egy 27 éves nő, aki Stoffer Abigél néven írt - a saját bőrén megtapasztalt párkapcsolati szexuális erőszakról számol be, és amelyet a pénteki díjkiosztón Csendtörő kategóriában díjaztak.
Az idén ötödször kiírt Terézanyu pályázaton 320 nő osztotta meg személyes történetét a „Szeresd önmagadat jobban, mint felebarátodat!" témában: közülük díjaztak 12 nőt mintegy 700 ezer forint értékben a Richter Gedeon Nyrt támogatásával.
A fődíjas R. Kelényi Angelika története szintén a párkapcsolati erőszakról szól: írásában egy testileg, lelkileg, és anyagilag egyaránt megnyomorító kapcsolat történetét meséli el.
„Az első két évben, amíg tudta, hogy merre tart, amíg csak álmai voltak, amíg egyszerű volt és tisztalelkű, szépen működtünk. Azt hittem, ilyen marad. Aztán hirtelen megvalósulni látszottak a tervei, sok pénze lett, és elszállt. Lekezelő, durva és kevély lett, nem tudta jól kezelni a sikert. És a sikertelenséget sem. Ha egy-egy tárgyalása nem az elvárásai szerint alakult, a dühét rajtam töltötte ki, mert én voltam kéznél."
„Valószínűleg fel sem fogtam, hogy min megyek keresztül. Okos lánynak tartottam magamat, okosnak tartottak sokan, mégis eltűrtem. Leginkább azért, mert szégyelltem, hogy ez velem is megtörténhet." - írta a pályázó, akinek egy méhen kívüli terhesség után végül mégis sikerült kilépnie a fojtogató kapcsolatból.
A második helyezést elért Balogh Éva lelkésznő arról írt, miként indult el a szorongásaiból és bűntudatából kivezető ösvényen, vállalva véleményét, miszerint az, amit évszázadok óta Anyaszentegyháznak neveznek, bizony néha „mostohaként bánik a lányaival".
A harmadik díjjal két szerzőt is honoráltak, megosztva. Gáspár Adrienn egy fürdőszobai tükör előtt leltárt készítő, öniróniával is teli, önmagát 40 éves koráig csak „láthatatlannak" tituláló, autoimmun betegségben szenvedő nő történetét osztotta meg, míg Richter Anikó, alias Anima, egy társfüggéséből felébredő özvegyasszony fájdalmasan szép írásával érdemelte ki a díjat.
A Törzspályázó kategória győztese Kollárik-Nemes Mónika lett, akinek az őt soha el nem fogadó édesapja iránti görcsös megfelelési kényszerét kellett örökre felszámolnia.
Az idén először megszületett Hétköznapi Hősnők díját Legáth Tiborné kapta, aki egy súlyos betegség túlélőjeként küldte be írását. Az Örökifjú díjat az idei egyik legidősebb pályázó, a 70 éves Pásty Júlia kapta.
- A pályázatokban az önelfogadás nehezen elsajátítható képességéről, ritkán megélt élményéről írtak a nők, de - mint Rácz Zsuzsa író, a Terézanyu pályázatok megálmodója fogalmazott - az írásokból kitűnik, hogy a mókuskerék igenis megállítható. Egy betegség, egy kemoterápia nem csak ellenség, de figyelmeztető barát is lehet.
Rácz Zsuzsa szerint ennek feltétele, hogy a nők megtanulják elfogadni és megszeretni magukat, mielőtt sírba viszi őket megfelelési kényszerük. Hozzátette: a pályázat célja a női létet övező tabuk ledöntése, a nők társadalmi megbecsültségének erősítése. A megmondó emberek jótanácsai helyett azonban a hétköznapi nők példáin keresztül szeretnék önbecsülésre bátorítani a nőket, és arra buzdítják őket: szenteljenek magukra is időt és figyelmet.
