Szócska Miklós egészségügyi államtitkár szerint félreértelmezték az onkológiai készítmények támogatásának módosításáról szóló tervezetet, hiszen annak célja éppen az, hogy minél többen kaphassák meg a számukra hatékony kezelést. Az államtitkár csütörtökön a Figyelő című hetilap szakmai konferenciájának szünetében reagált az Index cikkére, amely szerint az Emberi Erőforrások Minisztériuma honlapján megjelent rendelettervezet alapján azok az áttétes rákos betegek, akiknek már csak néhány hónapjuk van hátra, első körben nem juthatnának hozzá az életüket nagy eséllyel meghosszabbító modern gyógyszeres kezelésekhez.

Az államtitkár azt mondta: mindössze arról van szó, hogy valamennyi beteg azt a terápiát kapja, amire szüksége van, és ne terheljék a szervezetét olyan gyógyszerekkel, amelyekre nincs szüksége. Lapunk kérdésére, hogy hogyan fogják megállapítani, kinél hatásos és kinél nem egy-egy terápia, az államtitkár kitérő választ adott, mondván, erről később a szakmával közösen határoznak. Amikor pedig egy másik újságíró azt kezdte firtatni, hogy akkor eddig olyanok is megkapták a gyógyszereket, akiknek nem is volt rá szükségük, Szócska csak annyit válaszolt: erről kérdezzék a szakmát, továbbá azt ajánlotta, ebben a témakörben érdemes az onkológiai ellátóhelyeken oknyomozni. Hozzátette: a kormányzatnak az a célja, hogy minden beteg megkapja a gyógyszerét, és nem a megtakarítás.

Kár, hogy gyorsan kiderült: ez nem így van. Az Index egy újabb cikkben hosszan idézi Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójának levelét. Ebből kiderül, az OEP-nél nem a pazarlás elkerülése, hanem kifejezetten a „tételes elszámolású rákellenes gyógyszerek költségnövekedésének visszafogása” tárgyában tartottak megbeszélést, amelyet egy munkaanyagban össze is foglaltak az érintettek számára – írja az Index.

Az OEP-megbeszélés eredményéhez fűzött november közepén egy újabb javaslatcsomagot Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója, és ezt küldte meg levél formájában Hankó Balázsnak, az Országos Gyógyszerterápiás Tanács titkárának.

Kásler megfogalmazása szerint a „rosszindulatú daganatok molekuláris célzott terápiáinak robbanásszerű költségszint-növekedése” finanszírozási problémákat okoz az egészségkassza költségvetésén belül, sőt feszültségeket okoz az egészségügyi ellátás különböző területei, hovatovább a társadalmi érdekszférák között”.

Kásler a „pénzügyi kezelhetőséget célzó finanszírozási technikák között” sorolja fel a nagy költségű kezelések tételes finanszírozását, és a drága gyógyszerhasználat indokoltságának adminisztratív ellenőrzését.

Az onkológiai intézet főigazgatója néhány más költségcsökkentő ötlet mellett fogalmazta meg azt is, hogy egyes gyógyszerek csak azon betegeknél alkalmazhatóak „elsővonalbeli kezelésre”, akik „potenciálisan” operálhatóvá válhatnak. Kásler javaslata szerint a beteg besorolását egy szakorvosokból álló onkológiai teamnak kellene elvégeznie. A javaslatban az is szerepel, hogy ha a betegség előrehalad, a drágább gyógyszerek adagolását fel kell függeszteni.

Ombudsman: a kezelésekhez való hozzáférés nem lehet csak finanszírozási kérdés

Elfogadhatatlannak tartja az ombudsman a jogszabály-módosítás tervezetét, mert az szerinte a kiszolgáltatott helyzetben lévő betegek élethez és emberi méltósághoz való jogával, valamint az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatban súlyos alkotmányos aggályokat vet fel. Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala az MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az ombudsman az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának írt véleményében jelezte, a szabályozástervezetet haladéktalanul újra kell gondolni, mivel az alkotmányos indok nélkül, kizárólag költséghatékonysági szempontok miatt korlátozná az egyes betegségtípusok esetén igénybe vehető terápiás lehetőségeket. 

A biztos felhívta a szaktárca figyelmét arra: a finanszírozási szabályok átalakítása következtében előfordulhat, hogy egyes szív- és érrendszeri betegségek, bizonyos pszichiátriai kórképek, illetve előrehaladott tumoros folyamatok esetén a betegek "gyakorlatilag nem részesülhetnek megfelelő orvosi ellátásban". A terápiák finanszírozásának átalakításával ugyanis a kezelőorvosok nem választhatják a betegek állapota alapján indokolt, jobb életminőséget biztosító, illetve  szakmailag leginkább megfelelő, de esetenként költségesebb ellátási formát. 

Szabó Máté szerint nem elégséges, hogy a betegeknek az állapotukkal és gyógykezelésükkel kapcsolatban elviekben továbbra is lehetőségük van szakorvosi másodvélemény kérésére. A terápiás költségek csökkentése miatt ugyanis a szakorvosok - a kezelő intézmények megfelelő gazdasági hátterének hiányában - nem térhetnek el a tervezet által előírt kezelési módoktól. A biztos hangsúlyozta, hogy a különösen elterjedt szív-és érrendszeri betegségekben szenvedő, egyébként is magas rizikófaktorú, súlyos állapotú betegek alapvető jogainak, a kezelésekhez való hozzáférésének biztosítása nem lehet csak finanszírozási kérdés.