galéria megtekintése

Tehetség az isten háta mögül

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 26. számában
jelent meg.


Doros Judit
Népszabadság

Nem számít, ha valaki nem tud kottát olvasni, soha nem tanult szolfézst, ha kellő érzékenységgel nyúl az ütött-kopott hangszeréhez – ezt vallja Snétberger Ferenc gitárművész, amikor hátrányos helyzetű, jórészt roma fiatalokat felvételiztet a róla elnevezett felsőörsi zenei tehetségképző központba.

Fehér pulóver, csíkos nyaksál és egy elektromos gitár. Az erősítőhöz azonban nem hozott csatlakozót a tizennégy éves Ruszó Levente.

Olykor maga Snétberger is beszáll pengetni
Olykor maga Snétberger is beszáll pengetni
Kocsis Zoltán

– Nem baj, nálam van – nyugtatgatja Snétberger Ferenc.

 

A fiú nagyon izgul. Halkan mondja a nevét, s azt, hogy Bánrévéről érkezett a miskolci zeneművészeti intézetbe, a világhírű, Berlinben élő magyar zenész által alapított, s a nevét viselő felsőörsi zenei tehetség központ itteni válogatójára. Levente katolikus általános iskolába jár, nyolc hónapja kezdett el gitározni. Bevallja: hetek óta lázas izgalommal gyakorol, a meghallgatás napján már reggel hétre beállította a vekkert, s kora délutánig pengetett.

Akkordok az internetről

– Jó, kezdheted – int Snétberger Ferenc, leül, s teljes figyelmével felé fordul. A fiú ujjai virtuóz táncba kezdenek a gitárhúrokon.

– Kísérővel jobban menne – szólal meg néhány futam után a fiú.

Snétberger előveszi a tokból a saját gitárját. – Gyerünk, majd valahol beszállok – mondja. Pár percet zenélnek együtt, de mintha évek óta ismernék egymást.

Aztán a fiú szólóba kezd.

– Ez az én számom – néz fel meglepődve a zenész.

Újabb dallamot játszik a fiú, az is Snétberger-szerzemény.

– Hogy tanultad meg ezeket? – kérdi a muzsikus.

– Az internetről. Néztem, hogyan fogja az akkordokat, és közben hallgattam a zenét – válaszolja Levente.

Koldusok és királyfiak

Az integráció egyik legalkalmasabb eszközének tekinti az általa régóta támogatott Snétberger Zenei Tehetségközponthoz hasonló kezdeményezéseket Navracsics Tibor. A központ eddig több mint 200 hátrányos helyzetű, roma származású fiatalnak biztosított magas szintű művészeti képzést, részben magyar állami segítséggel. „Szurkolok, hogy a képzés feltételei konszolidálódjanak, és ennek a máris nagy jelentőségű intézménynek a példája általános modellé legyen” – nyilatkozta lapunknak Navracsics januárban.

Váradi Krisztián tizenhat éves, a füzesabonyi rendvédelmi szakközépiskolába jár, s a Heves megyei Besenyőtelekről érkezett a szüleivel.

Édesapja – szintén gitáros – büszkén mondja, hogy egyre többet lépnek fel a környéken, s a fia már Bangó Margitot is kísérte.

– Szóval rendőr akarsz lenni – néz rá figyelmesen Snétberger.

A Snétberger Központ növendékei okkal bízhatnak zenei karrierjük elindulásában
A Snétberger Központ növendékei okkal bízhatnak zenei karrierjük elindulásában
Reviczky Zsolt / Népszabadság

– Most ilyen iskolába járok. De a szívem vágya mégiscsak az, hogy dzsesszmuzsikus legyek – válaszol a fiú, akinek szülei közben odakint várakoznak.

Végre van egy dobosunk!

A gyerekek többsége a környező borsodi kistelepülésekről, Léhről, Olaszliszkáról, Bánrévéről érkezett. Legmesszebbről Teru Erik jött, ő a szlovákiai Nagykaposon lakik. Amikor dobszólója végeztével kiment a teremből, Snétberger csak annyit mondott a többieknek: végre van egy dobosunk! Később a fiú odakint elárulja: kilencéves kora óta dobol, először egy ütött-kopott diplomatatáskán fakanállal gyakorolt.

Világnyelven oktatnak

A roma származású, Liszt-díjas gitárművész szakmai irányításával működő, nyaranta hathetes, majd az őszi és tavaszi időszakban három-három hetes kurzusokat meghirdető felsőörsi zenei tehetségközpont 2011-től évente 60 tehetséges 12–20 éves roma fiatalnak nyújt lehetőséget tehetségük kibontakoztatására. Az intézmény korszerű épületegyüttese a korábbi felsőörsi diáktábor területén kapott helyet. A beruházást a Norvég Finanszírozási Mechanizmus 2,7 millió euróval, a magyar állam 0,5 millió euróval támogatta, a Nyílt Társadalom Intézet (OSI) és az Európai Szociális Alap pedig jelentős anyagi és szakmai segítséget nyújt a központ működéséhez.

Akadnak, akik ismerik a kottát, mások a világhálón fellelhető videókról veszik le az akkordokat
Akadnak, akik ismerik a kottát, mások a világhálón fellelhető videókról veszik le az akkordokat
Kurucz Árpád / Népszabadság

Az alapítás óta eltelt négy évben számos tehetséget „kineveltek”, sokakat felvettek itthoni vagy külhoni zeneművészeti főiskolák, egyetemek dzsessz tanszakaira, vagy profi zenekarokban kaptak munkát – mondja Snétberger Ferenc. Hozzáteszi: nem a televíziós tehetségkutatók csillogását, hanem az elmélyült munka világát kínálják tanítványaiknak. Aki nem járt szolfézsra, nem tud kottát olvasni, azt megtanítják rá: ez egy olyan „világnyelv”, amelynek ismerete később segíthet eljutni egy nagyzenekarba vagy akár egy dzsesszegyüttesbe. A másik erősségük, hogy hagyják kibontakozni a gyerekekben meglévő tehetséget.

– Amit otthonról hoz, amit tapasztalt, ami „benne van”, abból indulunk ki, és azt engedjük kiteljesedni. Nem az a célunk, hogy mindenki egyformán profin zenélje ugyanazt, hanem hogy előcsaljuk a saját egyéniségét, s azt erősítsük – teszi hozzá.

A próbafelvételek után az előcsarnokban a felsőörsi zeneközpont két munkatársa még meginterjúvolja a jelentkezőket, milyen körülmények között élnek, jártak-e zeneiskolába, ismerik-e a kottát?

A válaszokból kiderül: legtöbben a világhálóról vagy valamelyik családtagtól tanultak meg zenélni, gitárjuk, hegedűjük sem a legújabb. S talán maguk sem értik, mi az az isteni szikra, ami a hangszerhez vezette, s rabul ejtette őket.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.