A kerületi iskolások már évek óta ingyen kapják a tankönyvet, sőt, az év elején egy füzetcsomagot is egységes borítóval. Nagy divat errefelé a köpeny is. Nincs szegregáció, de van extra logopédiai segítség, iskolai foglalkozásba épített úszás- és korcsolyatanítás. A gyerekek is sokszínűek a szó mindenféle értelmében – vázolja fel a kiinduló helyzetet „Geréb” anyuka.
A muzulmánok is templomba menjenek?
– Ebbe rondított bele először az államosítás, majd idén a kötelező tankönyvlista. A gyerekek itt évek óta ingyen kapják a tankönyveket, de a tanárok eddig szabadon választhattak. Ez most megváltozott. A tanárok rendkívüli szülői értekezleten jelentették be, hogy az eddig használt tankönyvcsaládot le kell cserélniük, mivel nem szerepel az állami listán. Holott a jelenlegit jobbnak tartják. Példát is hoztak. A nekik rendelt könyv szerint karácsonykor hívő ember templomba megy.
De náluk zsidó, muzulmán és buddhista gyerekek is vannak az osztályban. Bár őszintén szólva a címlapon virító kokárda se volt szimpatikus. Szülői körlevelezés indult, melynek végén arra jutottak, hogy maradjon minden a régiben. Az iskola így furcsa kompromisszumként a kötelező olvasó- és matematikakönyv mellé a korábbi tankönyvcsaládból is megrendelte az ideit. A munkatankönyveket egyébként sokan az előző években is megvették, mivel az ingyen kapott példányokba nem lehet belerajzolni, írni, márpedig egy kisiskolásnak elég nagy teher külön lapra dolgozni, amely erősen hajlamos az elkallódásra.
A külön rendelés a szülőkre ugyan pluszterhet ró – ismeri el az anyuka, de a tanárok még többet kockáztatnak. A tankerületi vezetők látogatásakor könnyen lebukhatnak, bár a tanmenetet például két példányban készítették el, és a gyerekek is tudnak a stikliről, így partnerek lesznek a tanfelügyelő kijátszásban. Másutt az iskola nem vállalta a kockázatot. A patinás budai iskolában megrendelték a kötelezőket, majd a szülőin nagy sóhajtva elmondták, mennyire bánják, hogy ebből kell tanítaniuk.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Otthon már a szülők is sóhajtoztak, miután belelapoztak a könyvekbe. Néhány nap múlva egy apuka arról érdeklődött az osztályfőnöknél, hogy tiltja-e valami, hogy a gyerekek behozzák a másik kiadó könyvét. Nem – hangzott a válasz. Másnapra mind a 29 gyereknél ott volt a kiválasztott példány. A tehetősebb szülők azoknak is összedobták a pénzt a kiszemelt tankönyvre, akiknek nem futotta volna a választás luxusára.
De akadt olyan újbudai intézmény is, ahol rutinszerűen megrendelték a kötelezők egy – még vállalható – részét, majd megkérték a szülőket, hogy szerezzék be a hiányzókat a listán kívüli kiadótól. A hivatalos ok az volt, hogy ezek már nem fértek bele az ingyenes könyvekre fejenként fordítható 12 ezer forintos állami keretbe.
– Jókat mulatunk, amikor összeolvassuk a két különböző iskolába járó nyolcadikos fiaim történelemkönyvét – meséli egy pilisvörösvári anyuka. Náluk nem vetettek másik könyveket az iskolák, inkább a felsőbb évfolyamokról gyűjtötték be azokat a régieket, amelyeknek a listán szereplő „kötelező párját” végképp vállalhatatlannak találták. De nem minden évfolyamra jött össze elég.
A hadüzenet előterjesztés formájában érkezett
A budai Vár lábánál fekvő iskolában minden családtól megkérdezték, melyik tavalyi könyvről mondanának le az iskolai könyvtár javára. De végül attól is összeszedték az összes könyvét, aki eredetileg például csak az énektől vált volna meg. Az emiatt reklamáló szülőnek az iskolavezetéssel folytatott beszélgetés után úgy tűnt, egyszerűen pánikba estek. S nem csupán a kötelező könyvek tartalma, hanem az ára miatt is. A 12 ezer forintos állami tankönyvkeret ugyanis sokszor kevésnek bizonyul.
Az előző években se volt ez másként, csak akkor addig sakkozhattak a különböző kiadók ajánlataival és a könyvtári állománnyal, amíg belefértek. Egy szakközépiskola igazgatója a neten azon háborgott, hogy már tavaly se tudtak minden gyereknek fizika-, kémia-, illetve biológiakönyvet adni, mert nem volt elég ingyenpéldány. Az idén vélhetőleg a fizikakönyv lesz hiánycikk. Egy vidéki osztályfőnök meg azon értetlenkedett, hogy ha a Mozaik Kiadó tankönyvcsomagja 6800 forintra jött ki gyermekenként, az ajánlott jegyzékről kötelezővé tett apáczais kiadványok pedig alig fértek bele a 12 ezres keretbe, akkor a tankerületi vezető miért az utóbbit engedélyezte?
– Lassan két hónapja állóháborút folytatok a kiadóval, hogy legyen énekkönyvünk. Eddig ők állnak nyerésre... – sistereg egy budai gimnázium szülői munkaközösségének tagja. – Én még nem adtam fel a harcot, de az énektanár kérve kérte, hogy találjunk ki valami megoldást, mert lassan tarthatatlan a helyzet, ő pedig nem tudja megtartani az órákat. Mivel vasárnap este már nem volt jobb ötletem, beszkenneltem a kölcsönkönyvet. Legfeljebb ezt sokszorosítjuk. De a legnagyobb bajom az, hogy pont senkit nem érdekel, hogy a döntés mögött hány gyerkőc van, akinek nehézség így tanulni.
Messze álljon tőlem a politizálás, de sikerült egy olyan szabályt hozni, amely konkrétan gátolja a gyerekek zavartalan oktatását. A végén pedig nekünk, szülőknek kell megoldani a dolgot. A hadüzenet előterjesztés formájában érkezett. A parlament sürgősségi eljárás keretében – az összes ellenzéki és két fideszes honatya tiltakozása ellenére – szavazta meg a tankönyvellátás államosítását tavaly decemberben. Az idei tanévtől a kormány jelöli meg, hogy milyen tankönyvekből tanulhatnak az állami iskolák növendékei.
Visszhangtalanul
A választások előtt néhány nappal az állam megvette a Nemzedékek Tudása és az Apáczai Könyvkiadót. Hoffmann Rózsa államtitkár nem sokkal később szétküldte a zömében ezen kiadók könyveit tartalmazó listát. S hogy a dolog mindenki számára egyértelmű legyen, azt is megírták, a tankerületi vezetők csak azokat a tankönyvrendeléseket hagyják jóvá, amelyeket ezen jegyzék alapján állítottak össze. A szaktárca később közleményben tudatta, hogy mindazon kiadók, amelyek akár akciósan, akár ingyen listán kívüli könyveket kínálnak, jogellenesen járnak el.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete azonnal tiltakozott „a jogállamiságot idézőjelbe tevő” rendelet ellen, hiszen a tanároknak törvény garantálja a szabad tankönyvválasztás jogát. Az Alkotmánybírósághoz sorra érkeztek a beadványok, de az AB nem látott kivetnivalót a történtekben. Tiltakoztak a történészek és a társadalomtudósok is, azt vetve a döntéshozók szemére, hogy a történelemoktatásban ismét teret kap a politika és ideológia. (Elsősorban Bánhegyi Ferenc Hitlert és Horthyt szimpatikussá tevő tankönyveit hozták fel példaként.)
A Bolyai János Matematikai Társulat azzal érvelt, hogy a pedagógusok rendelkeznek azzal a szakmai kompetenciával, hogy egy bővebb kínálatból is ki tudják választani a diákok számára legalkalmasabb könyveket. Szavuk visszhangtalanul halt el. A következő ütközetet Reményfy Tamás, a Mozaik Kiadó ügyvezető igazgatója indította. Nyílt levelében kétségbe vonta a tankönyvpiac államosításától várt megtakarítást, a lépést ellentétesnek tartotta a hazai és uniós jogszabályokkal, ráadásul kétségbe vonta a döntés szakmai megalapozottságát.
A kiadó vezetője később kártérítési pert indított a magyar állam ellen. A Tankönyvesek Országos Szövetsége ultimátumot adott Balog Zoltán emberi erőforrás miniszternek, káoszt vizionálva szeptemberre. De idén ősszel a megrendelt tankönyvek többsége pontosan érkezett. A káosz a felszín alá süllyedt és láthatatlanná vált. A tanárok és a szülők tiltakozás helyett saját utakat kerestek.
A minisztérium mindebből keveset érzékelt. A Népszabadság szabálytalan rendeléseket firtató kérdésére azt válaszolták, hogy mind az iskolák, mind a fenntartók betartották a rendelési szabályokat és feltételeket. Az állami fenntartású iskolák 3568-féle, a nem állami fenntartásúak pedig 3467-féle tankönyvet rendeltek. Nem tapasztaltak mennyiségi eltéréseket sem. Bár elismerik, hogy a matematika és a magyar irodalom könyvekből kevesebbet kértek az iskolák, de ennek okát a tartós tankönyvek bevezetésében látják.
A szaktárca egyébként azon a véleményen van, hogy akkor takaríthatnak meg pénzt a családoknak és az államnak, ha az iskolák csak a fenntartó által küldött listából választhatnak. Éppen ezért javasolták (!) a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) fenntartásában működő iskoláknak a lista figyelembevételét.
Mivel „a lista csupán javaslat volt, nem kapcsolódik hozzá semmilyen minőségbiztosítási eljárás”. A lehetséges szankciókra vonatkozó kérdésünkre viszont nem válaszoltak. Ez még nem lenne meglepő, az viszont annál inkább, hogy minisztérium a korábbi rendszerek hibáinak eredményeként emlegeti a vitatott tankönyveket. Majd ebből rögtön le is vonják a következtetést: az állami szerepvállalásra a minőség garanciája érdekében van szükség. A tárca szerint „a megújuló tankönyvek fejlesztési folyamata széles társadalmi és szakmai egyeztetéseken alapul. A tankönyvek fejlesztője minden észrevételt figyelembe vesz, minden hibát javít”.
Ennek jócskán ellentmond Tél Tamás akadémikus tapasztalata, aki június közepén éppen azért lépett ki a Nemzeti Tankönyvtanácsból, mivel az ötven új kísérleti könyvet és munkafüzetet még akkor sem tudták a bírálók rendelkezésére bocsátani, holott szeptembertől azokból kívántak tanítani. Amit pedig megkapott – 9., 10. osztályos Szakismeret tankönyv –, az adott korosztály számára az adott iskolatípusban teljesen használhatatlannak bizonyult. Ennek ellenére az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) szétküldte a kísérleti tankönyveket, amelyekről az idén két alkalommal kér beszámolót.
Az első kérdőíves adatfelvétel éppen most zajlik, eredményét az év végére összesítik. Ezenfelül tankönyvenként 50 pedagógust kértek fel, hogy vezessen elektronikus munkanaplót a tankönyvek használatáról. A párbeszédről azonban továbbra sem esik szó. A jövőről a szaktárca csak annyit árult el, hogy „a kormányzat folytatja a tankönyvellátással kapcsolatos stratégiai célkitűzés – a felnövő nemzedék versenyképes tudással való felruházása a leghatékonyabb eszközök felhasználásával – megvalósítását.” A jövő évi újítások közzétételét az első negyedévre tervezik.
