A megkeresett iskolák igazgatói azonban egy másik valóságról beszéltek. Egy igazgató azt jelezte, hogy az általa vezetett intézményben megszűnt a gyermek- és ifjúságvédelmi felelősi munkakör, amely a korábbi szabályozás során lehetővé tette, hogy pedagógus végzettségű szakember foglalkozzon a hátrányos helyzetű tanulókkal, a felzárkóztatásukkal és a kívánatos (re)szocializációjukkal, miközben a segítségre szoruló tanulók száma folyamatosan növekszik.
A helyzetet bonyolítja, hogy a jelenlegi szabályok szerint valójában nem is lehet teljes időtartamban dolgozó iskolapszichológust alkalmazni, mert ehhez legalább ezer tanulónak kéne lennie egy intézményben. Egy másik igazgató pedig arról számolt be, hogy városában szociálpedagógus csak egyetlen intézményben, pszichopedagógus csak szegregált iskolában dolgozott, iskolapszichológus pedig nincs. Az iskolák zömében a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatokat egy-egy speciális képzettség nélküli pedagógus látja el.
A jelentésből kiderül, hogy Székely László elődje egy korábbi, két éve készült vizsgálatban már feltárta az oktatási intézményekben a gyermek- és ifjúságvédelmi felelősi rendszer teljes körű kialakításának hiányát. Szabó Máté ezért felkérte az illetékes minisztert, hogy fontolja meg a teendőket. A miniszter akkor nem fontolta meg. Kérdés, hogy megteszi-e most Székely László ombudsman fölhívására. Úgy tudjuk, a hivatal és a tárca között jelenleg is folynak az egyeztetések.
A gyerekeket segítő szakemberek helyett viszont két éve ott vannak a kiemelten veszélyeztetett iskolákban a rendőrök, azaz az iskolai bűnmegelőzési tanácsadó tisztek. A konferencián kiderült, hogy ők is pontosan érzik, nem vehetik át a társszakmák szerepét, teljesen magukra maradtak az iskolákban. Visszatérő kérdésük volt, hogy jó rendőrök, jó pedagógusok vagy jó szociális munkások legyenek-e. Ha jó rendőrök akarnak lenni, tekintettel a 14 felettiek büntethetőségére, be kellene avatkozniuk akár már egy verekedésbe torkolló konfliktusba is. Ha jó szociális munkások lennének, segítséget kellene felajánlaniuk a családi problémákkal, anyagi gondokkal küszködő fiataloknak. Ha pedig jó pedagógusok, akkor a gyerekeket ismerve el lehetne simítaniuk a konfliktusokat, még mielőtt a verekedés kitörne.
|
Másik valóság
M. Schmidt János / Népszabadság |
Gosztonyi Géza, a konferenciát szervező Budapesti Szociális Forrásközpont igazgatója azt mondta, az iskolai bűnmegelőzési tanácsadó tisztek (IBT) munkába állásakor kifejezetten déja vu érzése volt. Olyan, mintha ez már megtörtént volna vele.
– Én vezettem az országban az első családsegítő szolgálatot 1985-ben. Új szakemberként körülbelül ugyanazt az érzést éltem át akkor, mint amit ma a tisztek. Kicsit pedagógusnak, kicsit szociális munkásnak, kicsit pszichológusnak kellene lenniük. És egy kicsit védőnőnek, egy kicsit gyógypedagógusnak, egy kicsit orvosnak.
Csakhogy ez nagyon összetett munka. Gosztonyi egyetért az ombudsman megállapításainak lényegével: a kormány leépítette az iskolai szociális munkakört, de nem építette ki az iskolai pszichológusi hálózatot, és tönkretette az iskolai gyerekvédelmi pedagógushálózatot.
