Orbán számára rangon aluli lenne az alkotmány beterjesztése?
Igaz, a már nevében sem régi alkotmánytervezetet formálisan mégiscsak a két frakcióvezető, Lázár János és Harrach Péter adta át az Országgyűlés főtitkárának, illetve az államfőnek.
Ha máskor nem is, most talán mégis érdemes lett volna Orbán Viktor kormányfőnek és Fidesz-elnöknek megmutatnia magát. Meg első miniszterelnök-helyettes kollegájának, a kereszténydemokrata párt élharcosának, Semjén Zsoltnak is. Hiszen itt nem valamilyen apró-cseprő ügyről, hanem a nemzet alaptörvényéről van szó.
Értjük persze a gesztust: a két kormánypárt - Ágh Pétertől Zsigó Róbertig, illetve Aradszki Andrástól Vejkey Imréig - egy emberként sorakozik fel a dokumentum mögé. De miért nem adja hozzá a nevét és arcát a két politikai erő vezetője? Miért nem állnak ki, s miért nem maguk nyújtják be a parlamentnek Magyarország Alaptörvényét? Ezt az eseményt illenék a rangján kezelni - vagy akad, aki másként gondolja?
A miniszterelnök eddig négy ügyhöz adta a nevét. Az előterjesztők között szerepelt, amikor benyújtották az ajánlóívet a köztársasági elnök választásához, míg a Nemzeti Együttműködés Programját kizárólag maga jegyezte. Emellett Orbán két törvénymódosításhoz csatlakozott. Az egyik az adományok áfa-mentességéről, a másik a kettős állampolgárságról szólt.
Magyarország Alaptörvénye nem ér annyit, mint a határon túli magyarok kedvezményes honosítása? Ez a dokumentum kisebb jelentőséggel bírna, mint hogy ki lesz a nevében hamarosan már nem is köztársaság köztársasági elnöke? Az áfa-törvényről már nem is beszélve, mert az ezekhez az ügyekhez képest egészen apró részletkérdésnek tűnik.
Az még érthető, hogy a megszorítások sorát ígérő kormányprogram Széll Kálmán-tervként került be a köztudatba, mert más sem vette volna szívesen a nevére. Így azt inkább az egykor sikeres - bár ma már alig ismert - miniszterelnökhöz igyekszenek kötni. Lehetséges persze, hogy ő csak azért került elő a kalapból, mert nem tudják, hogy az egykori politikus 1899-ben beterjesztetett kormányprogramjának hívó szavai a „törvény, jog és igazság" voltak. Mindez amúgy máig nem vesztett aktualitásából.
De Magyarország Alaptörvénye azért csak más. Mégsem egy megszorító csomagról van szó. Orbánnak az sem tetszik? Vagy megint csak győzött a miniszterelnök hagyományos szerénysége? Esetleg maga is tudja - s ezért a visszafogottság -, hogy megint pártalkotmány születik Magyarországon?
