Mint megtudtuk, az önkéntesek által „sztrájknak” nevezett távolmaradás oka többek között az, hogy feszültségek alakultak ki a segítők, valamint a rendőrök és a vasúti rendészek között. Egy önkéntes a neve elhallgatásával azt mondta tudósítónknak: elegük lett abból, hogy egyes rendőrök és biztonsági őrök úgy tekintettek rájuk, mintha a beosztottjaik lennének, sőt – mint fogalmazott – „már-már utasításokat kezdtek adni”.

Egy rendőr egyszer még azt is szóvá tette, hogy szerinte rossz módszerrel osztják ki a menekültek között az ásványvizeket, a napokban pedig a vasúti rendészek azzal mentek oda hozzájuk, hogy jó lenne, ha angol nyelvű tájékoztató feliratokat helyeznének ki a pályaudvaron.

Ezt az önkéntesek azért furcsállták, mert szerintük ez a MÁV dolga lenne. Sérelmesnek érezték, hogy miközben ők már másfél hónapja általában mindennap éjfélig, egy óráig segédkeznek a menekültek ellátásában, a vasúttársaság még arra sem képes, hogy önerőből oldja meg az angol nyelvű tájékoztatást.

Szombaton és vasárnap este a helyszínen tájékozódtunk róla, hogy okoz-e fennakadást az önkéntesek távolmaradása. Azt tapasztaltuk, hogy nagy szükség volna rájuk, a biztonsági őrök és a rendőrök ugyanis nem tudnak sem angolul, sem más idegen nyelven, így nem tudják elmagyarázni az embereknek, hogy milyen közlekedési eszközzel, s hogyan juthatnak el a debreceni befogadóállomásra.

Problémát okoz, hogy a fárasztó utazás végén a kisgyermekek nem kapnak friss vizet vagy némi harapnivalót. Az önkéntesek sokat segítettek abban, hogy a nyerészkedők ne próbálják átverni a tájékozatlan menekülteket. Ottjártunkkor szem- és fültanúi voltunk annak, hogy egy szír család eurót akart forintra váltani, s egy magyar férfi száz euróért huszonötezer forintot akart adni.

A segítők hiányáról az egyik vasúti biztonsági őr azt mondta: sajnálja, hogy elmaradtak az önkéntesek, mert ő és kollégái nem értik meg a menekülteket, s félő, hogy ez káoszba torkollik.