Nem döntött az MSZP országos elnöksége a mai, nemrég véget ért tanácskozásán arról, hogy a párt jelöle-e saját köztársasági elnökjelöltet vagy sem. Úgy tudjuk, hogy az ülésen az elnökség meglehetősen kevés tagja jelent meg, így - bár határozatképesek voltak - végül ez a téma csak érintőlegesen került szóba. A Népszabadság több forrásból is úgy értesült: szombaton újabb elnökségi ülés lesz, ahol a lehetséges államfőjelöltről és a jelölés kockázatairól is tárgyalni és dönteni fognak a pártvezetők.

Formailag ugyan arról, hogy a párt jelöljön-e lehetséges államfőt és ha igen, akkor kit, csak a június első hétvégéjére meghirdetett értékelő kongresszus dönt, de az elnökség erre vonatkozó ajánlása és a választmány későbbi állásfoglalása irányadó lehet. A vezető szocialista politikusok egyelőre nem alakítottak ki többségi álláspontot a jelöléssel kapcsolatban, több érvük van mellette és ellene is.

Forrásaink rámutattak: az MSZP jelöltje bizonyosan egyedül indul a megmérettetésen, hiszen az LMP deklaráltan a jelenlegi államfő Sólyom Lászlót támogatja, a másik ellenzéki párt Jobbik pedig már korábban megnevezte államfő-jelöltjét, Morvai Krisztinát. A Fidesznek ráadásul kétharmados többsége van, így tulajdonképpen az lesz a (régi-)új köztársasági elnök, akit Orbán Viktor és a kormányzó pártszövetség akar. Ily módon egyik párttal sem - a Jobbikkal elvi alapon sem - lehetséges együttműködés a kérdésben. „Először azt fogjuk eldönteni, hogy milyen szimbolikus üzenete lehet egy jelöltállításnak, milyen hozadéka lehet egy eleve vesztes csatába küldeni valakit" - fogalmazott lapunknak a párt egyik legbefolyásosabb politikusa. Hozzátette: ugyanakkor egy, a pártok felett álló, a demokratikus oldalt „széles merítésben megjeleníteni" és a baloldalt összefogni képes jelölt sokat hozhat az MSZP megítélésének. Még akkor is, ha esélytelen. „Beszéltünk már nevekről, vannak párton belüli és kívüli jelöltek is. De ez még korai. Először azt kell eldönteni, hogy belemegyünk-e egyáltalán a folyamatba" - mondta lapunknak forrásunk.

Öt éve az MSZP-nél már a jelölés sem ment könnyen. A 2005. áprilisi kongresszus előtt több mint tíz jelölt nevét sorolta a sajtó, a választmány ülésén még Glatz Ferenc, Bárándy Péter és Horn Gyula is szerepelt hivatalos jelöltként. A szocialisták kongresszusa végül két befutó, Szili Katalin és Glatz Ferenc között választott; előbbi 309, utóbbi 230 szavazatot kapott. Az SZDSZ azonban bejelentette, hogy Szilit nem fogja támogatni. Az üzengetések és koalíción belüli zsarolások végeredménye az álláspontok dacos megmerevedése lett. Érvényes ajánlás a végső, parlamenti szavazásra Sólyom Lászlóra és Szili Katalinra érkezett. Az MSZP 177 képviselője Szili Katalint, a Fidesz 70 képviselője Sólyomot jelölte államfőnek, utóbbihoz csatlakozott az MDF 8 képviselője.

A június 6-i szavazás rögtön botrányba fulladt, a Fidesz-frakció tagjai ugyanis nem szavaztak. Áder János frakcióvezető azzal indokolta távolmaradásukat, hogy ki akarták ugrasztani a nyulat a bokorból, "nyúl helyett azonban vakondokok másztak elő" - fogalmazott akkor, arra utalva, hogy a szavazati arányok alapján voltak olyan MDF-esek, vagy volt MDF-esek, akik az első fordulóban Szili Katalint támogatták. A Fidesz ekkor egyenesen azt állította: az MDF egyes politikusait tízmilliókért vették meg a szocialisták.

A második szavazási forduló is érvénytelen lett, Sólyom ugyanis nem kapta meg a szükséges kétharmadot. A harmadik fordulóban Sólyom László végül 185 voksot kapott, Szili Katalin három szavazattal kevesebbet. Így, az SZDSZ távolmaradása miatt az ellenzéki Fidesz jelöltje lett a köztársasági elnök. A szocialista vezetők leszögezték, az államfőválasztási fiaskó nem jelenti a koalíció végét, mivel - mint fogalmaztak - a 2006-ig tartó közös kormányzásra kaptak felhatalmazást.