Az elemzők szerint a megalkotni kívánt új szisztéma nem képes finanszírozható, a betegek érdekében működő magyar egészségügyet teremteni. Ehelyett a közeli csőd, az ellátás színvonalának és elérhetőségének drámai romlása, valamint a betegjogok elfogadhatatlan csorbítása látszik valószínűnek, ha megvalósul a tárca elképzelése.

A terv olyan állami rendszert preferál, ahol kevesebb kórház alacsonyabb színvonalon látja el a jogfosztott betegeket. Így az államosítás vesztesei lehetnek az önkormányzatok, illetve az önkormányzati intézményekben gyógyuló betegek – ezek az intézmények ugyanis nem lesznek részesei a konszolidációnak, azaz betegeikre kevesebb pénz jut, mint az állami kórházakban fekvőkre. A területi alapú ellátásszervezés új, nagytérségi formája pedig abszurd helyzeteket teremthet: például egy Esztergom környéki kistelepülés lakója kénytelen lesz Győrbe utazni, ha a nagytérségi központban nyújtott ellátásra van szüksége. Központosítás és pénzbeszedés jellemzi az átalakítást: kevesebb kórház, kevesebb pénz, rosszabb feltételek.

A Republikon elemezői szerint a betegek helyzete tovább romlik: a felállítandó Országos Betegjogi Központ deklarált feladatai között nem szerepel a betegjogok védelme, miközben ide rendelték az orvosok védelmét, irattárazást és uniós kapcsolattartást. Mindezt összevetve azzal, hogy eközben csökkenteni kívánják a műhibák miatt ma is csak ritkán megítélt, sokszor megalázóan alacsony kártérítési összegeket, közvetett módon megszüntetik (azaz csak a tehetősek számára biztosítják) a szabad orvosválasztást, és lehetővé teszik, hogy a gazdagok a kórházi várólisták élére vásárolják magukat (a kevésbé tehetősek elé), egyértelmű jogfosztást, drasztikus visszalépést jelent.

Ugyanezek a betegek rövidesen kevesebb gyógyszertárban és drágább gyógyszereket tudnak majd csak vásárolni – a jobb és olcsóbb készítményeket, valamint a magyar generikumokat preferáló, nyílt verseny helyett ismét titkos háttéralkuk döntik el majd hosszú évekre a gyógyszerárakat. Vége a szabad patikalapításnak is: nem ott lesz gyógyszertár, ahol a betegek szeretnék, hanem ahol a monopóliumát visszaszerző gyógyszerészlobbi döntése nyomán erre lehetőség lesz. A Semmelweis Terv páros lábbal tiporja a tisztességes verseny szabályait: konkrét gyógyszer mellett lobbizik, annak márkanevét említve, méghozzá olyan ígérettel, hogy erre a gyakorlatilag még kísérleti stádiumban lévő készítményre plusz állami források szánnának.

A javaslat szövegezői hol szándékoltan túlbonyolított nyelvezettel fogalmazva, a sorok közt rejtik el a lényegi mondandót, hol pedig a vélhető kapkodás okán tartalmilag és nyelvtanilag is hibás, illetve értelmetlen mondatok születtek. A Semmelweis Terv tehát formai okokból már a társadalmi vitára is alkalmatlan, nem hogy a magyar egészségügy „megmentésére” - állítja az elemzés.

A vitairatot a Magyar Orvosi Kamara is bírálja: ők például egyebek mellett tiltakoznak az ellen, hogy bármiféle ellátásszervezői intézményt hozzon létre  a kormányzat.