Szócska: ezt most végigverekszem!
Az össznépi lelki terápia előtt kiderült: május elsejétől jön az új tulajdonos, a GYEMSZI, megkezdi és néhány hét alatt el be is fejezi a városi kórházak átvételét. Készül egy új törvény, amellyel a kórházak jelenlegi többféle működési formáját egységesítenék, azaz erősítenék a kórházak közszolgálati jellegét. Szócska Miklós szerint viszont minden olyan híresztelés, amely arról szól, hogy azért központosítanak, hogy aztán privatizálják a kórházakat, tévedés.
Szó esett arról is: nem kell megijedni a kórházakban éppen most zajló, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) által végzett vizsgálattól, amely a tavaly év végén kiosztott adósságrendező pénz fölhasználását ellenőrzi, mert az államtitkárságnak van terve arra, hogyan maradjon az ágazatban az a pénz, amelyet elvben vissza kéne a költségvetésbe fizetni.
A kormányzat összesen 10-12 milliárd forintra számít azoktól a kórházaktól, akiknek ugyan nem volt adósságuk, de kaptak a konszolidációs forrásból, így most vissza kell utalniuk. A pénteken megjelenő kormányrendelet szerint háromféle visszafizetési forma közül választhatnak, ám az összeg csak akkor marad az egészségügyben, ha az intézmények lehetővé teszik, hogy júniusban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár egy összegben levonja tőlük.
Szócska Miklós államtitkár a fórumon azt is elmondta, hogy az összeget pályázati formában később visszaosztanák az intézményeknek bérre és az egészségügyi rendszer átalakítását szolgáló fejlesztésekre.
A kórházigazgatói pályázatok árnyékában az államosítás értelmével, az önkormányzati tulajdon einstandjával kapcsolatban a teremben lévők közül kizárólag Havas Szófiának, a Fővárosi Önkormányzat szocialista képviselőjének voltak aggályai. A többiek leginkább hallgattak, vagy megmaradtak a semleges problémák körébe tartozó kérdéseknél.
Amikor viszont Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke azt feszegette, hogy az ágazati bérrendezésből kimaradó háziorvosoknak mennyire sanyarú a helyzete, mennyire nem működik a társadalmi egyeztetés a rendszerátalakító jogalkotásban, Szócska Miklós türelmét vesztette. Indulatosan közölte: be lehet úgy állítani az egészségügy átalakításával kapcsolatos erőfeszítéseket, hogy nincs, nincs, nincs! Csakhogy ő meg úgy érzi, hogy van, van, van! Mert van népegészségügyi termékadó, van eszközfinanszírozás, vannak uniós pályázatok, amiből lehet építkezni. Mint mondta: miközben a gazdasági világégés országokat sodor el, akkor valakik itt azzal próbálkoznak, hogy a küzdésből az erőt kivegyék. Ha ez valakiket boldogít, hát tegyék!
Az államtitkárt azonban, mint az a szavaiból kiderült: ezzel nem lehet megrémíteni, elbizonytalanítani. „Arra tettem fel a családi életemet, hogy ezt most végigverekszem!” – mondta, és a depresszió helyett a küzdésre biztatta hallgatóságát. Hozzátette: iszonyú nehéz a helyzet, és évtizedeken át önöket és a szakmát megalázták. „A bulvármédiában kiszerkesztették az orvost, az ápolót, így nyomták bele a vécécsészébe a szakma fejét. Most van egy vezetés, ami szóba áll, próbál tenni, ennek ellenére folyamatosan az ágazatból áramló depresszió ellen kell küzdeni. Én ezt abszurd derűvel teszem, és üzenem: most van értelme küzdeni!”
