|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
„Én kinek állítanék szobrot?" – a folytatásban írók és költők olvasták fel a körkérdésre írt válaszukat.
Emlékművet az ártatlanul megölteknek, vagy járványban elhunytaknak szoktunk emelni, hogy megkérdezzük Istent, miképp engedhette megtörténni mindezt – mondta Balla Zsófia.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
Annak nem emelne szobrot, aki helyeselte és előkészítette magyar állampolgárok százezreinek kitaszítását a nemzetből, aki helyeselte elszállításukat, megölésüket. Szobrot az ellenszegülőnek, a szívós következetességnek, emberségnek és nagy művészetnek emelne: olyan költőnek, amilyen Áprily Lajos volt. Vagy például Pilinszky János.
Nemzeti szégyen a Hóman-szobor!
A Szépírók Társasága nyílt levélben tiltakozik az ellen, hogy a faji polgárháború egyik szítójának szobrot állítsanak Székesfehérváron. Levelüket itt olvashatják: >>>
Forgách Andrást riasztják az emlékművek és szobrok, amelyek valamilyen személy kultuszára utalnak. Az egyéni és kollektív emlékezetnek szüksége van ugyan kapaszkodókra, de azt mindig az aktuális kurzus dönti el, hogy ki kap és ki nem kap szobrot. Szóval: őt nem inspirálja az ötlet, kivéve, ha olyan zseniális emlékműre gondol, mint Pauer Gyula és Can Togay elhagyott cipői a Duna-parton. Az felülírhatatlan és megfellebbezhetetlen.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
Kiss Noémi szerint
a túl komolyan vett szobraink úgyis ledőlnek, átöltöznek, ellepi őket a por, elhidegülnek. Előbb-utóbb leesik a fejük, így már beszélgetni sem lehet velük. De legalább nem hazudnak a történelmünkről
– tette hozzá.
Nincs jelöltem – kezdte Pályi András. Azok, akiknek szobrot állítana, egész életükkel tanúsították, hogy nem akarnak szobor lenni. A szoborállítás Pályi gyanúja szerint azok vesszőparipája, akik maguknak szeretnének szobrot. Ha rajta múlna, így kezdődne a tízparancsolat: ne állíts szobrot magadnak! Talán egyetlen kivétel van, Göncz Árpád, akinek szobra már áll, „itt bennünk, belül". Ha megérem, hogy neki szobrot emelnek, ott leszek – közölte Pályi.
A Hóman-szobor tragikusan abszurd ötletére Szilágyi Ákos groteszk iróniával reagált. Letérdelek a magyar emberek döntése előtt – mondta –, és velük együtt fogadom, hogy az 1944-ben elvesztett és 2010-ben fülkeforradalommal helyreállított, azóta pedig nap mint nap újra kivívott, foggal-körömmel („az én fogaimmal és az én körmeimmel") megvédett szuverenitás hatodik esztendejében szobrot állítok a Szuverenitásnak: győztes hívei örömére és eltiport ellenségei bánatára.
A gyengéd hatalom, a „soft power" gyengéd szobrait szereti Tompa Andrea:
„Nem hatalmaskodik felém, nem zuhan rám, nem büntet, nem vádol, nem oktat, nem kelt lelkiismeret-furdalást. Nem tank, nem kard, nem ló. Csak ember, emberi. Odaül mellém. Ő ül mellém, mert együtt vagyunk, az én testem is kelljen ahhoz, hogy ő létezzen".
Nyáry Krisztián kijelentette: ha értékelvű konzervatív lenne, szégyellné, hogy még nincsen szobra Magyarországon Slachta Margitnak, a bátor konzervatív szerzetesnőnek, aki először emelte fel a szavát az ellen, hogy a kormány, amelynek Hóman Bálint is tagja volt, úgynevezett „idegrendészeti eljárás" keretében állampolgárai tízezreit deportálta a biztos halálba.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
Ha értékelvű konzervatív lenne – folytatta –, Márton Áronnak, Erdély konzervatív püspökének emelne újabb szobrot, akit a magyar hatóságok azért utasítottak ki a visszacsatolt Észak-Erdélyből Romániába, mert a szószékről határozottan elítélte a zsidótörvényeket, amelyeknek előkészítésében és megszavazásában Hóman Bálint aktív szerepet vállalt.
A székesfehérvári önkormányzat éppen a Bartók Béláról elnevezett téren készül felállítani Hóman szobrát – hívta fel a figyelmet Nyáry Krisztián. Amikor Hóman Bálint éppen a második zsidótörvény szövegének cizellálásával volt elfoglalva, Bartók Béla ezt írta egyik levelében:
„Magyarországon sajnos a művelt keresztény emberek majdnem kizárólag a náci rendszernek hódolnak. Igazán szégyellem, hogy ebből az osztályból származom."
