A nyílt tudományos eszmecsere esélyét nagyban mérsékelte az is, hogy – bár a meghívó szerint akadémiai szervezésű rendezvényről volt szó –
az MTA Szigetközi Munkacsoportját (a félbeszakadt monitoringvizsgálatok koordinálóit) nem hívták meg a konferenciára.
A fentiek miatt fordulhatott elő, hogy idejétmúlt – a Szigetköz ökológiai állapotát tekintve például 2008-as – adatokból próbálták levezetni a 2016-os tennivalókat, a magyar és a szlovák vízügy által a vízpótlásra megfelelőnek tartott fenékgátas megoldás ellenzői pedig érdemben nem jutottak szóhoz.
Baranyai Gábor, a kétoldalú tárgyalásokat irányító miniszteri biztos szerint a magyar álláspont 1998 (a valóságban már az 1993-as hágai döntés) óta változatlan: nem akarunk újabb vízlépcsőt a Dunára, lényegesen több vízre tartunk igényt, helyre kívánjuk állítani a Szigetköz és a Csallóköz korábbi ökológiai-vízrajzi egységét
(a biztos 40-45 százalékot említett, ami azért problémás, mert az illetékesek eddig az 50 százalékot tekintették az ökológiai vízigény minimumának, és nyilvánvaló, hogy a szlovák fél a magyarok által előterjesztett értékből nem fölfelé fog alkudni),
nem akarunk részt venni a bősi erőmű tulajdonlásában, illetve üzemeltetésével, és az 1992-es elterelés okozta károk kompenzációját elsősorban nem pénzben, hanem Duna-vízben szeretnénk megkapni. A hágai ítélet mindehhez nem adott egyértelmű támpontot, csupán azt rögzítette, hogy a feleknek „méltányos és ésszerű” vízmegosztására, illetve a hasznok és költségek hasonló szellemű elosztására kell törekedniük.
|
Vízre szomjazik a Szigetköz
Teknős Miklós / Népszabadság |
A miniszteri biztos azt hangsúlyozta, hogy az eddigi vizsgálatok végkövetkeztetése szerint a szigetközi mellékágrendszer vízpótlására a fenékgátak építése lenne a legjobb megoldás, ez azonban a munkákban részt vevő szakértők előadásai alapján nem egyértelmű. A Műegyetem oktatója, Józsa János arra hívta föl a figyelmet, hogy az egyes vízpótlási beavatkozásokat a kisvizes és az árvizes időszakokra is vizsgálni kell, ami ugyanis kisvíz esetén jól szolgálja a mellékágak vízellátását, az árvíznél akár az árhullám levonulásának akadálya is lehet.
A kétdimenziós elemzés azt mutatja, hogy a fenékgátas módszer a kis- és nagyvízi helyzeteket is jól kezeli. Guti Gábor ökológus szerint viszont csak a vízhozam látványos megnövelése tud érdemben javítani a Szigetköz ökológiai állapotán, erre önmagában egyik „vízhelyettesítő” műszaki megoldás sem képes. Gubányi András, a Magyar Természettudományi Múzeum kutatója pedig arra mutatott rá, hogy a bentosz (a vízfenék élővilága, amelynek kulcsszerepe van a víz szűrésében, az ivóvíz-utánpótlás biztosításában) szempontjából a fenékgátas megoldás lenne a legrosszabb.
Milyen vizsgálat?
Baranyai Gábor szerint a hágai ítélet végrehajtása érdekében közös stratégiai környezeti vizsgálat (SKV) indult. Ennek körülményei azonban meglehetősen rejtélyesek. Magyarország 2010 áprilisában, a Bajnai-kormány utolsó napjaiban állt elő a vizsgálati anyaggal, az azonban nem felel meg az SKV jogszabályi kritériumainak, több fontos fejezete máig hiányzik. Szlovákia évekig szabotálta a vizsgálat megkezdését, majd 2012-13 fordulóján egyszer csak megjelent a magyar igazságügyi tárcánál a szlovák anyag, de nem világos, hogy hogyan került oda (a környezetvédelmi tárca megszűnésekor a társminisztériumoknak átadott dokumentumok között nem volt ilyen iratcsomag).
