galéria megtekintése

Szlovákia nem akar vizet adni a magyaroknak

9 komment


Hargitai Miklós

Furcsa konferenciát rendeztek kedden az Akadémián a Dunáról: mintha a Bős ügyében kialakult magyar–szlovák konfliktust lezáró, a háttérben már megszületett megállapodásnak akartak volna utólag egy kis tudományos talapzatot ácsolni.

A sajátos körülmények ellenére is kiderült azonban, hogy a szlovákok nem szeretnének a jelenleginél több vizet visszaadni, és

nem minden szempontból a még az első Orbán-kormány idején kiválasztott vízhelyettesítő módszer az optimális megoldás.

Lovász László akadémikus, az MTA elnöke azzal indokolta a konferencia összehívását, hogy a téma érintettjei (tudósok, kutatók, civilek, vízügyi és államigazgatási szakemberek) egymás szakmai érveit megismerve könnyebben tudnak közös nevezőre jutni. Bevezetőjében egyúttal egy Duna Charta-levélből idézve azt is megemlítette, hogy a jogos magyar igényeket csak akkor lehet sikeresen képviselni, ha azokat friss tudományos eredményekkel, illetve modellszámításokkal támasztják alá, ám ilyesmi azonban – mivel a szigetközi monitoringvizsgálatok költségvetési támogatását az Orbán-kabinet megszüntette – nincs a tarsolyunkban.

 

A nyílt tudományos eszmecsere esélyét nagyban mérsékelte az is, hogy – bár a meghívó szerint akadémiai szervezésű rendezvényről volt szó –

az MTA Szigetközi Munkacsoportját (a félbeszakadt monitoringvizsgálatok koordinálóit) nem hívták meg a konferenciára.

A fentiek miatt fordulhatott elő, hogy idejétmúlt – a Szigetköz ökológiai állapotát tekintve például 2008-as – adatokból próbálták levezetni a 2016-os tennivalókat, a magyar és a szlovák vízügy által a vízpótlásra megfelelőnek tartott fenékgátas megoldás ellenzői pedig érdemben nem jutottak szóhoz.

Baranyai Gábor, a kétoldalú tárgyalásokat irányító miniszteri biztos szerint a magyar álláspont 1998 (a valóságban már az 1993-as hágai döntés) óta változatlan: nem akarunk újabb vízlépcsőt a Dunára, lényegesen több vízre tartunk igényt, helyre kívánjuk állítani a Szigetköz és a Csallóköz korábbi ökológiai-vízrajzi egységét

(a biztos 40-45 százalékot említett, ami azért problémás, mert az illetékesek eddig az 50 százalékot tekintették az ökológiai vízigény minimumának, és nyilvánvaló, hogy a szlovák fél a magyarok által előterjesztett értékből nem fölfelé fog alkudni),

nem akarunk részt venni a bősi erőmű tulajdonlásában, illetve üzemeltetésével, és az 1992-es elterelés okozta károk kompenzációját elsősorban nem pénzben, hanem Duna-vízben szeretnénk megkapni. A hágai ítélet mindehhez nem adott egyértelmű támpontot, csupán azt rögzítette, hogy a feleknek „méltányos és ésszerű” vízmegosztására, illetve a hasznok és költségek hasonló szellemű elosztására kell törekedniük.

Vízre szomjazik a Szigetköz
Vízre szomjazik a Szigetköz
Teknős Miklós / Népszabadság

A miniszteri biztos azt hangsúlyozta, hogy az eddigi vizsgálatok végkövetkeztetése szerint a szigetközi mellékágrendszer vízpótlására a fenékgátak építése lenne a legjobb megoldás, ez azonban a munkákban részt vevő szakértők előadásai alapján nem egyértelmű. A Műegyetem oktatója, Józsa János arra hívta föl a figyelmet, hogy az egyes vízpótlási beavatkozásokat a kisvizes és az árvizes időszakokra is vizsgálni kell, ami ugyanis kisvíz esetén jól szolgálja a mellékágak vízellátását, az árvíznél akár az árhullám levonulásának akadálya is lehet.

A kétdimenziós elemzés azt mutatja, hogy a fenékgátas módszer a kis- és nagyvízi helyzeteket is jól kezeli. Guti Gábor ökológus szerint viszont csak a vízhozam látványos megnövelése tud érdemben javítani a Szigetköz ökológiai állapotán, erre önmagában egyik „vízhelyettesítő” műszaki megoldás sem képes. Gubányi András, a Magyar Természettudományi Múzeum kutatója pedig arra mutatott rá, hogy a bentosz (a vízfenék élővilága, amelynek kulcsszerepe van a víz szűrésében, az ivóvíz-utánpótlás biztosításában) szempontjából a fenékgátas megoldás lenne a legrosszabb.

Milyen vizsgálat?

Baranyai Gábor szerint a hágai ítélet végrehajtása érdekében közös stratégiai környezeti vizsgálat (SKV) indult. Ennek körülményei azonban meglehetősen rejtélyesek. Magyarország 2010 áprilisában, a Bajnai-kormány utolsó napjaiban állt elő a vizsgálati anyaggal, az azonban nem felel meg az SKV jogszabályi kritériumainak, több fontos fejezete máig hiányzik. Szlovákia évekig szabotálta a vizsgálat megkezdését, majd 2012-13 fordulóján egyszer csak megjelent a magyar igazságügyi tárcánál a szlovák anyag, de nem világos, hogy hogyan került oda (a környezetvédelmi tárca megszűnésekor a társminisztériumoknak átadott dokumentumok között nem volt ilyen iratcsomag).

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető