Helyi szinten általában lazábbak a feltételek, a fővárosban mégis nagyobb a szigor – mutat László Róbert. A lista feltétele ugyanis, hogy a 23 kerület több mint felében, 12 helyen legyen polgármesterjelöltje egy-egy pártnak. A baloldalon létező három, többé-kevésbé egyenrangú fél ezért igen nehéz helyzetben lesz.
Ha önálló erőként kívánnak fellépni, egymással kell megküzdeniük. A Fidesz számára ideális felállás viszont, ha – az országgyűlési választáshoz hasonlóan – egy táborba terelheti ezeket a pártokat, eltántorítva a választástól számos olyan szavazót, aki a pártok és jelöltjeik bármelyikét elutasítja.
Vagyis: szinte nincs jó megoldás. Ha közösen indulnak az összes kerületben, a baloldalon elvész a megújulás lehetősége, ha pedig nem lesz megállapodás, a Fidesz szinte mindent visz – emelte ki a szakértő. Az összefogás persze nem lehetetlen még három párt esetén sem, de nagy áldozattal jár: az önálló lista állítása érdekében hét kerületről le kell mondaniuk, mert ezekben mind a háromnak polgármesterjelöltet kell állítania.
A fennmaradó 16 kerületben ugyanakkor 5-5-6 arányban jelölhetnek polgármestert, így mindhárom formációnak meglenne a 12 polgármesterjelöltje, miközben hét kerületben a győzelem elvi esélyét is elveszítik. Ha sikerülne is ezt a megállapodást tető alá hozni, a felek továbbra is egymással és nem a Fidesszel lesznek elfoglalva; ez a jobboldalnak már az országgyűlési választás előtt is bejött.
– A fővárosi választási rendszer átalakításának egyértelmű célja, hogy a Fidesz–KDNP a budapesti önkormányzatban akkor is meg tudja őrizni saját hatalmát, ha a választói akarat ehhez kevés lenne – jelentette ki kérdésünkre Wiener György alkotmányjogász, az MSZP szakpolitikusa. A változtatás magyarázata szerinte az, hogy a kormányoldalnak a parlamenti választáson a fővárosban nem volt igazán jelentős előnye a közösen induló ellenzéki erőkkel szemben. A Fidesz egyéni jelöltjeire a választók 39,37, a baloldaliakra 37,98 százaléka voksolt. Az EP-választáson a DK, az Együtt–PM és azMSZP már külön-külön próbálkozott, és együttesen 37,67 százalékot kapott, míg a kormányoldalt 43,75 százaléknyian támogatták.
A tervezett új szabályok viszont biztosíthatják a stabil közgyűlési többséget, és nem kell attól tartani, hogy Tarlós István kisebbségi „kormányzásra” kényszerül a fővárosban – állítja Wiener. Az EP-választás eredménye ugyanis azt mutatja – magyarázta –, hogy az ellenzék az összesített támogatottsági adatok alapján is csak a XIII. és a IV. kerületben szerezheti meg a polgármesteri széket, míg Zuglóban, Kőbányán, Kispesten és Csepelen minimális a fideszes fölény. A polgármesterek többsége tehát valószínűleg fideszes lesz, azon jobboldali jelöltek egy része pedig, akik veszítenek, jó eséllyel a vigaszágon – tehát a kompenzációs listáról – kerülhet be a közgyűlésbe.
A többség így egyértelműen biztosítható, míg ha a fővárosi képviselőket az eddig megszokott módon, tehát pártlistákon választanák, akár az ellenzéki erők is győzhetnének. Wiener a Fidesz újabb ötletével kapcsolatban emlékeztetett az 1924. évi XXVI. törvénycikkre, amely a főváros törvényhatósági bizottságának – képviselő-testületének – újjászervezéséről szólt. Bethlen István akkor tartott attól, hogy Budapesten az ellenzék többségbe kerülhet, ezért a testület 250 tagját választották, további 63 fő pedig egyes intézmények vezetői, illetve bizonyos tisztséget betöltő személyek közül került ki.
Így aztán a választáson hiába szerzett 128 mandátumot a Demokratikus Szövetség, mégis kisebbségbe szorult. A párhuzam az alkotmányjogász szerint egyértelmű: akkor a delegáltakkal és a hivatalból tagságot szerző személyekkel, most a választási rendszer átalakításával érik el, hogy a jobboldal a hatalmi pozícióját a fővárosban is megtartsa.
