Szijjártó miatt a világ előtt égünk, Semjén miatt csak itthon
Miután Szijjártó Péter szerint a német kormány helyettes szóvivőjének az a szerdai mondata, hogy „eljövendő EU-elnökként Magyarország természetesen különleges felelősséget visel az EU-ról a világban kialakuló képről, a szövetségi kormány számára ezért is magától értetődő, hogy Magyarország elkötelezett marad az EU jogállami értékei mellett" köszönő viszonyban sincs az erről szóló MTI tudósítással - na, ki leli a különbséget? -, amely szerint „Magyarország mint az EU jövendő soros elnöke különleges felelősséget visel azért az összképért, amely az EU-ról a világban kialakul, emiatt is magától értetődik, hogy Magyarország elkötelezett maradjon az EU értékei mellett", ezért nyomozásba kezdett.
Szijjártó megállapította, „minimum félreértés" arról beszélni, hogy Angela Merkel német kancellár a jogállamiság elveire figyelmeztette volna Magyarországot a médiatörvény kapcsán, s jól le is teremtette a tényszerűségre, íme, mit sem adó sajtót.
A német kormányt meghökkenthette a magyar miniszterelnök szóvivőjének eltökélt nyomozása, és a maga részéről nyomatékosította az előző napi üzenetet: Werner Hoyer, a német külügyminisztérium államminisztere tudatta, hogy a médiatörvény „nem vet jó fényt a közelgő magyar EU-elnökségre". Kijelentette: „ha csak a legcsekélyebb gyanúja is fölmerül annak, hogy az Európai Unió egy tagországában a média szabadságát a tartalmi ellenőrzés valamilyen formájának vetik alá, az komoly aggodalomra ad okot. Az EU jövendő soros elnökeként Magyarország különös felelősséget visel azért, hogy a világban képviselje Európa értékeit és érdekeit". „A szövetségi kormány üdvözli, hogy az Európai Bizottság, mint az értékek védelmezője ellenőrzi, vajon a Magyarországon elfogadott médiatörvények összeegyeztethetők-e a Lisszaboni Szerződés által előírt standardokkal. A sokszínűségben megnyilvánuló egységen alapuló Európai Unió szellemének mindenesetre nem felelnek meg", mondta.
Ha ezek után Szijjártó Péternek értelmezési gondjai támadnának, segítünk: a német kormány akkora pofont adott a magyarnak, hogy a fal adja a másikat, s ezt már nem lehet elintézni azzal a rendkívül pökhendi megjegyzéssel, hogy „az európai politikában jelen lévő forradalmi romantika hevülete néha-néha átragad a magyar sajtó egyes tudósításaira is". Mert, csak hogy tiszta forrást szennyezzünk: úgy tűnik, a magyar politikában jelen lévő forradalmi romantika hevülete néha-néha átragad egyes kormánypárti politikusokra, akik ilyenkor, legyünk nagyvonalúak, kevéssé törődnek a tényszerűséggel.
Orbán Viktor máris az egyik konzervatív német napilap állandó rovatában találta magát a Nap Pinokkiójaként, mert azt mondta, hogy a magyar médiaszabályozás teljesen európai. Még szerencse, hogy helyettese, Semjén Zsolt nem számít annyira, hogy a külföldi sajtó nekiálljon elemezni azt a mondatát, amely szerint a médiatörvényt ért külföldi kritikák oka az, hogy „a hazai balliberális vonal futkos Európa-szerte, saját haverjaikhoz". (Sic!) Maradjon ez a mi kis szégyenünk, hadd égjen ezért csak a mi arcunk.
És még egy kis segítség arra vonatkozóan, mit is értenek Európában a sokszínűségben megnyilvánuló egységen. Azt például, hogy a közpénzekből fenntartott Magyar Rádióban beszámolnak róla, hogy a német kormány mit mondott a magyar médiaszabályozásról. A közrádióból ugyanis ezt már nem lehetett megtudni.
