A náci diktátor, Adolf Hitler adta parancsba, hogy az utolsó emberig harcolni kell Budapesten a szovjetek ellen. Veesenmayer német nagykövet és különleges megbízott szavaiból pontos képet alkothatunk arról, hogy a náci Németországnak mennyire volt fontos a magyar főváros: „Nem törődünk vele, ha Budapest tízszer is elpusztul, ha ezzel Bécset védeni tudjuk".
A Várba szorult magyar és német csapatok február 11-én megpróbáltak kitörni az ostromgyűrűből: a szélsőjobb ezt nevezi a kitörés vagy a becsület napjának. A hungaristák először 1997-ben vonultak a budai Várban. A rendőrség kemény fellépése miatt a budapesti rendezvények a Fidesz első kormányzása idején szüneteltek. Az elmúlt csaknem húsz év során tartottak már megemlékezéseket a Hősök terén, a Kossuth téren, a Vérmezőn, a Normafánál vagy például a város határától nem messze, egy cserkésztáborban is.
Az értelmetlen és kilátástalan ostromharcokban Budapest hatalmas veszteséget szenvedett el. A város romokban hevert. Bár a szélsőjobbos összejövetelek a magyar és német áldozatokról szólnak, ne feledkezzünk meg arról, hogy – Ungváry Krisztián történész adatai szerint – a Vörös Hadsereg közel 80 ezer fős vesztesége valamivel nagyobb volt, mint a német és magyar védők, valamint a polgári lakosság áldozatainak száma együttesen.
A mostani rendezvény antifasiszta ellentüntetői a Széna téren gyülekeztek. Mintegy száz feketébe öltözött fiatal indult dobpergés – és sok rendőr – kíséretében fel a Várba. A Bécsi kapunál antifasiszták egy más csoportja köszöntötte őket. A hatalmas, ököllel szétvert horogkeresztet ábrázoló transzparensük zenei aláfestéseként munkásmozgalmi nóta szólt.
Többszörös fémkordon és rendőrsorfal gondoskodott arról, hogy az ellentüntetők ne találkozhassanak a szélsőjobbosokkal. Az újnyilasok is készültek: amikor az antifák a tér másik végében elfoglalták a számukra kijelölt helyet, a hangszóróból bömbölni kezdett egy dal, amelynek a lényegét így tudnánk összefoglalni: az antifasiszták „gyáva kutyák" és „pusztuljanak". A becsület napi rendezvényre amúgy a paxhungaricás vezető, Domokos Endre János személyes engedélyével nyertünk bebocsátást, akadtak újságírók, akik kívül rekedtek.
Az általunk vártnál kevesebben, néhány százan jöttek össze. A legtöbben itt is fekete ruhában voltak, csak éppen nyilaskeresztet, árpádsávos szimbólumot vagy valamilyen hasonló jelképet viseltek.
Magyar és német indulók váltogatták egymást. A számok szünetében a túloldalról jól hallható volt a kórus: „Nácik, haza!" A tiltakozók a beszédek alatt sem maradtak csendben, módszeresen szétkiabálták a rendezvényt. A becsület napjának résztvevői igyekeztek ügyet sem vetni rájuk, de az egyik felszólalónál elszakadt a cérna, és beszólt az „óbégató söpredéknek".
„Isten óvja hazánkat, Isten óvja Európát! Kitartás!" – így búcsúzott az egyik szónok. Többen „Európa védelmezőiként" méltatták a Vörös Hadsereg ellen harcoló katonákat, közöttük a Szlovák Testvériség (Slovenská Pospolitost) képviselője is. Ugyanő elutasította az individualizmust, a materializmust és – meglepő fordulattal – a gyűlöletet, amely szerinte távol esik a hazafias gondolkodástól. Ennél a gondolatkörnél maradva hangsúlyozta, hogy a sovinizmus a nacionalizmus ellensége.
A rendezvény koszorúzással ért véget. A Kapisztrán téren közben a létszám a többszörösére nőtt: innen indult a „Kitörés" emléktúra.
A mostani „központi" rendezvény felvezetéseként más szélsőjobboldali szerveződések a minap Veszprémben, előzőleg pedig Székesfehérváron demonstráltak. Székesfehérváron az egyik szónok a Waffen SS-t és Szálasi Ferencet éltette. Az esemény után a rendőrség eljárást indított ismeretlen tettes ellen a náci bűnök tagadása és tiltott önkényuralmi jelkép viselése miatt.
Ha már szóba került: a háborús bűnösként 1946-ban kivégzett Szálasi a legvégsőkig kitartott Hitler mellett. Miután azonban megtudta, hogy a Führer öngyilkos lett, naplójában ezt írta róla: „Még az emlékét is el kell törölni. Gyávaság és aljasság! Ez nem hősi életszemlélet, hanem legfeljebb skorpió-életszemlélet, de még ezek is tiltakoznának az ellen, hogy Hitlert velük egy sorban emlegessék."
