„Go, go, Vienna!" – ennyit mondott egy fiatal szír férfi a Keleti pályaudvar előtt péntek reggel, amikor arról kérdeztem, hová készül. Társaival az aluljáróban járt körbe, és győzködte társait, tartsanak vele. Vezetőjük hangosbemondóba beszélve biztatta a többieket. Akkor úgy tűnt, kevés sikerrel. Egy-két száz menekült összegyűlt ugyan az állomás előtt, ám érdemi mozgás nem volt.

A hangulat fokozását viszont az esti Románia elleni válogatott meccsre készülő futballszurkolók végezték el: Magyarország-feliratú fekete pólóban feszítő drukkerek jelentek meg az állomáson, hogy aztán rendőrök kíséretében, a Fehér Magyarország! rigmust skandálva hagyják el a területet.

Fotó: Pető Péter / Népszabadság

E felejtésre ítélt villámakció után a történelemnek szóló események következtek: a sokáig bizonytalankodó ezernyi menekült elkezdett menetelni, át Budapesten. A Keleti környéke úgy nézett ki, mint ha katasztrófafilmet forgatnának. A tömeg a Rákóczi úton vágott neki, hogy eljusson Ausztriába, Németországba. Ekkor kevés rendőr volt a Baross téren, így biztosítás, forgalomirányítás nélkül haladtak az úton. Az autók dudáltak, a sofőrök nem hitték, amit látnak. Az elől haladók közben GPS-es segítséget kértek, mert nem tudták, merre kell menniük, hogy Ausztriába jussanak.

Eltökélten haladtak, egyetlen pillanatra torpantak meg, amikor az először kiérkező rendőrök szembe álltak a vezetőkkel, és beszélgetni kezdtek velük. Ám a közjáték nem tartott sokáig, mert a többiek egyszerűen kikerülték őket, és mentek tovább a Blaha Lujza tér felé.

Felfoghatatlan káosz uralta ekkor a Rákóczi utat, dermedt járókelők nézték és videózták, amint a sátrakat, élelmet cipelő menekültek elhaladtak mellettük. A tömegben rengeteg gyerek volt, ők az elején nevetgéltek, vidáman sétáltak az úton.

Amelynek nem látszik a vége.