Furcsa párt a Jobbik. Korábban a remek választási szereplést is fanyalgás és letargia fogadta, most, hogy a szélsőjobboldali párt hullámvölgybe került, mindenki örömmámorban úszik. Pár hete nem értettük, miért búslakodnak. Ezúttal nem értjük, miért ünnepelnek.
hirdetés
Kétségtelen persze: az eredményt jól el lehet adni a közvéleménynek, elvégre teljesült az álom. Az EP-választáson a Jobbik végre-valahára megszerezte a második helyet, megelőzte az MSZP-t. Ami lélektanilag és a politikai marketing szempontjából is fontos. Vona Gábor pártvezető azonban mindebből azt a – módfelett elhamarkodott – következtetést vonta le, hogy a Jobbik elfoglalta a lehetséges váltópárt pozícióját, a Fidesz elsőszámú kihívójává vált.
Derűsek? Fotó: Földi Imre
A valóság ennek pontosan az ellenkezője. Az EP-választás a Jobbik visszaesését hozta, a pártnak csökkent az esélye arra, hogy a Fidesz közelébe férkőzzön.
Vona Gábor diadalittas kijelentése téves helyzetértékelésen alapul, de az is lehet, hogy tudatosan alkalmazott hatásvadászattal van dolgunk. Annak, hogy a megroggyant MSZP-t sikerült legyőznie, a Jobbik kizárólag abban az esetben örülhet, ha figyelmen kívül hagyja a Demokratikus Koalíció és az Együtt-PM várakozáson felüli jó eredményét. A baloldal összesítve majdnem kétszer annyi szavazatot kapott ugyanis, mint a Jobbik. És akkor még nem számítottuk bele az LMP-t, amely végül nagy nehezen, de átcsusszant az ötszázalékos küszöbön.
A feledés homályába vész (a baloldali ellenzék sem sokat emlegette), de a párttá alakult Jobbik pályafutása úgy indult, hogy bojkottálta a 2004-es EP-választást. Az a párt, amely az uniós csatlakozás ellenében kampányolt, nem fog az uniós parlamenti tisztségekért harcolni – indokolta a távolmaradást akkoriban egy jobbikos politikus.
Változnak az idők. A sors és a politika fintora, hogy a Jobbiknak éppen egy uniós választás, a 2009-es hozta meg az áttörést. A szélsőjobboldali párt – amely előzőleg a MIÉP-pel szövetkezve csúfosan megbukott – általános megrökönyödésre közel 15 százalékot szerzett, mintegy 430 ezer szavazatot kapott. A következő évi országgyűlési választáson a Jobbik lényegesen magasabb részvétel mellett is tovább erősödött. Nem kicsit, nagyon: 2010-ben támogatói számát megduplázva (855 ezer) kevés híján 17 százalékig jutott.
hirdetés
Fél évvel a 2014-es parlamenti erőpróba előtt úgy látszott, a Jobbik padlót fogott. A párt nem heverte ki a belső konfliktusokat, ráadásul a választójogi rendszer átszabása miatt komoly versenyhátrányba került. A Fidesz átvette és jó hatásfokkal alkalmazta a szélsőjobbos tézisek egy részét: nem frontálisan támadta a Jobbikot, hanem a levegőt igyekezett elszívni előle. Viszálykeltésben és bűnbakok felmutatásában a Fidesz mestermunkát végzett, a Jobbik mozgástere egyre szűkült. A védjegyének számító antiszemita és cigányellenes retorika már az arra fogékonyak körében is kezdett unalmassá válni.
A jövőre nézve intő jel az ellenfelek számára, hogy a Jobbik innen is fel tudott állni. A párt – a külsőségeket tekintve – elindult a szalonképesség irányába. A Jobbikra adott voksok száma 2014-ben átlépte az egymilliós határt: a párt húsz százalék fölött végzett.
Az április elején tartott parlamenti választás óta mindössze másfél hónap telt el, és a Jobbik szavazótábora – a részvételi arány csökkenését meghaladó módon – a harmadára zsugorodott. A párt nagyjából visszajutott oda, ahonnan 2009-ben elindult. (Sőt. A Jobbik mostani nem egészen 15 százalékos eredménye durván 90 ezerrel kevesebb szavazatot takar, mint az öt évvel ezelőtti.) Az EP-választás éjszakáján ennek ellenére győzelmi ünnepet ültek a Jobbik főhadiszállásán. Mintha titokban még rosszabbra számítottak volna.
Eleve nem lehet könnyű uniós kampánystratégiát kidolgoznia egy olyan pártnak, amely nyíltan nem vállalja fel a szakítást, de folyamatosan az EU-t szidja, állandóan a kilépés lehetőségét lebegteti, képviselői pedig hol felgyújtják az unió zászlaját, hol kidobják a Parlamentből. Jellemző, hogy a Jobbik választási központjában vasárnap semmit, de tényleg semmit, még egy vacak matricát sem lehetett látni, amin az EU jelképe szerepelt volna.
A jobbikosok valószínűleg sejtették, hogy ezen a választáson a veszteség minimalizálása a legtöbb, amit elérhetnek. Már csak azért is, mert a szürreális szabadságharcot folytató Fidesz szintén ringbe szállt az euroszkeptikus (azzá tett) szavazók kegyeiért.
Ehhez jött a Kovács Béla jobbikos EP-képviselővel szemben bedobott kémgyanú. A fideszes propagandagépezet teljes fordulatszámra kapcsolt. Bármi legyen is az igazság, a választás elé időzített hadjárat nemtelen eszközökkel folyt. A Jobbikot érzékeny pontján érte találat, politikusai okkal tarthattak attól, hogy a botrány agyagba döngöli a párt népszerűségét.
hirdetés
Az igazi kudarc az lett volna, ha a Jobbik a külön induló szocialistákat sem tudja megverni. A párt ettől a szégyentől megmenekült, de a szavazatok megoszlását nézve a második hely megszerzése nem győzelem, hanem csak szépségtapasz.
Csendben emlékeztetünk rá, hogy Vona Gábor már az idei parlamenti választás előtt is a Fidesz leváltását jelölte meg célként. Jelen állás szerint a Jobbik kénytelen lesz alább adni az igényeit.
