Az ombudsman feltette a kérdést: a roma nemzetiségi oktatás nem sérti-e a tanulók tanuláshoz fűződő, illetve az egyenlő bánásmódhoz való alapvető jogait? Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) honlapján elérhető jelentésből kiderül a válasz: de, igen, sérti.
A 2013 januárjától államosított önkormányzati iskolarendszer létrehozását a kormány azzal indokolta, hogy ezzel csökkenti az iskolák közötti egyenlőtlenségeket, és felszámolja a magyar iskolarendszer egyik legsúlyosabb problémáját, a szegregációt.
Az államosítással párhuzamosan azonban utat engedett a különböző elkülönítési kísérleteknek, hogy az integrációval való konfliktusokat minimalizálja. Így a hátrányos helyzetű, roma gyerekek elkülönítését támogatható megoldásnak tartja, különösen, ha ezt a tevékenységet egyházi fenntartó, vagy a nemzetiségi oktatás mögé bújva az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) végzi.
A jelentés szerint az érintett gyerekek esetében „a lehető legmagasabb szintű tudás elérését célzó tanuláshoz, a roma nemzetiségi oktatás választásához és az egyenlő bánásmódhoz való jog viszonya disszonáns". Az ombudsmani jelentés kitér arra is, hogy a nemzetiségi oktatás új szabályozása is problémás.
„A feltárt hiányosságok, ellentmondások a nemzetiségi oktatáshoz és nyelvhez való joggal összefüggő visszásságot okoznak, illetve fenntartják az egyenlő bánásmódhoz való jog sérelme bekövetkeztének állandó és közvetlen veszélyét" – olvasható a jelentésben, amely idézi az ORÖ álláspontját is.
E szerint az ORÖ sem tartja kielégítőnek a nemzetiségi általános iskolák és középiskolák kapcsolatát, mert „a roma tanulók magas létszáma miatt, élve a törvényi szabályozatlanság és a kiegészítő normatíva biztosította lehetőségekkel, magas számban vállalták fel az általános iskolák a roma népismereti, esetenként a nyelvi oktatást".
Az ombudsmani vizsgálat során az ORÖ jelezte, hogy a nemzetiségi általános iskolai oktatás nem a továbbtanulási szándék megerősítését jelentette, „hanem a helyi problémák egyik megoldási formáját", vagyis az integrált oktatás elkerülését. Ezt támasztja alá, hogy a munkaerő-piaci boldoguláshoz szinte elengedhetetlen érettségit mindössze néhány helyen – Pécsett és Szolnokon – nyújtanak a roma nemzetiségi közoktatási intézmények.
A nemzetiségi oktatást nyújtó középiskolákat – köztük horvát, román, szlovák, szlovén, német és roma iskolákat - vizsgálva az ombudsman arra a következtetésre jut, hogy a legsúlyosabb alapjogi visszásságok a roma nemzetiségi oktatás vonatkozásában vannak.
Székely László hivatkozik az ORÖ véleményére. A szervezet szerint sem a felsőoktatásban, sem a továbbképzések kínálatában nem találni olyat, amely kifejezetten a roma népismeretet oktatni szándékozó tanároknak szól. Ennek az is a következménye, hogy „képzetlen, hivatástudattal, szakirányú végzettséggel nem rendelkező pedagógusok vannak a pályán, akiknek a motivációja sem megfelelő".
A jelentés elismerően szól arról, hogy az ORÖ álláspontját „mély elkötelezettség" jellemzi. Az ombudsman vizsgálódása feltárta, hogy az ORÖ aggodalmai helytállóak: 2011-ben roma tanítóképzésre mindössze hét, óvodapedagógus-képzésre egy hallgatót vettek fel.Ráadásul ezek a számok még problémásabbak annak fényében, hogy a végzősök sem mindig a képzettségük szerint helyezkednek el.
Az ombudsman leleplezi a szegregációt. Egy 2011 februárja és 2013 februárja közötti időszakról szóló, az országgyűlés által elfogadott kormányjelentésre hivatkozva megállapítja, hogy „egy év alatt több mint négyezer fővel, azaz több mint öt százalékkal nőtt a cigány nemzetiségi oktatásban résztvevők aránya".
Székely László valószínűsíti, hogy a nagyarányú emelkedés nem magyarázható a roma tanulók létszámának ilyen arányú éves növekedésévével. „Elgondolkoztató az is, hogy míg a 2010/2011-es tanévben romani és beás nyelvet a roma nemzetiségi oktatásban résztvevők valamivel több, mint négy százaléka, egy tanévvel később viszont a jelentősen megnövekedett létszámú tanuló immár kevesebb, mint három százaléka tanulta" – írja Székely László, hozzátéve, e két jelenség hátterét, okait és következményeit az oktatási kormányzatnak – az ORÖ és oktatásszociológusok bevonásával – mindenképpen elemezni kellene.
Székely László egyenesen fogalmaz: „a roma nemzetiségi oktatás tömegessége közvetett kapcsolatban áll az esélyegyenlőség, illetve egyenlő bánásmód érvényesülésével is". Vagyis a nemzetiségi oktatásban résztvevő roma tanulók arányának növekedése mögött a szegregáció áll.
Az alapjogi biztos ismerteti két, a roma nemzetiségi oktatást folytató középiskola kompetenciamérési mutatóit: országos viszonylatban a legesleggyengébbek közé tartoznak - a szakiskolások közül senki nem érte el a szövegértés alapszintjét.
Székely László oktatásszociológusok, közgazdászok pontosságával írja le a nemzetiségi oktatásban testet öltő szegregáció káros hatásait: „összességében megállapítható, hogy a roma nemzetiségi nevelést, oktatást folytató intézmények – esetenként minden elismerést érdemlő erőfeszítésük ellenére – (...) sem képesek a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók társadalmi-szociális hátrányait kellően kompenzálni. A roma nemzetiségi oktatás és az iskola/tanulók rossz teljesítménye – ha csupán indirekt módon is, de – a gyakorlatban szorosan összetartozó fogalmak.
A roma nemzetiségi oktatás értelemszerűen a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók koncentrációjával is jár, ami a pedagógiai-nevelési gondok összesűrítését is jelenti; így még a legfelkészültebb tanároknak is nyomasztóan nagy feladatot jelent. A tanulók társadalmi-szociális helyzet szerinti szegregációja ugyanakkor egy tanári kontraszelekciót is elindít.
Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a roma nemzetiségi oktatás tömeges, s jelentősége a termékenységi mutatókból következő mértéket meghaladóan nő folyamatosan, miközben a személyzeti és tárgyi feltételei szinte teljesen hiányoznak, hogy igénylése és tartalma mögött számos korábbi ombudsmani vizsgálat rábeszélést és tartalomnélküliséget mutatott ki, alapos okkal vethető fel a kérdés, hogy a roma nemzetiségi oktatás egésze általában véve nem sérti-e a tanulók tanuláshoz fűződő, illetve az egyenlő bánásmódhoz való alapvető jogait" – olvasható a jelentésben, ami kitér arra is, hogy a roma nemzetiségi oktatás egyes konkrét esetekben kifejezetten jogellenes elkülönítési érdeket szolgál.
Erre gyanakodott a CFCF is abban a beadványban, amelyet két éve nyújtott be az alapjogi biztos hivatala felé. A jogvédő alapítvány két általános iskolára hívta fel az ombudsman figyelmét, ahol zömmel cigány tanulók tanulnak az ORÖ fenntartásában. A CFCF azt feltételezte, hogy a kislétszámú, rossz minőségű oktatást megvalósító cigányiskolát az államosítás után bezárják, a gyerekeket pedig a közeli iskolákba, integrált körülmények közé helyezik el.
Nem ez történt. Több településen is a cigányiskolákat az ORÖ vette át, így konzerválva a meglévő szegregációt. Az ombudsman megállapítja, hogy e jogsértő helyzet visszás módon, a nemzetiségi oktatáshoz való egyéni és a nemzetiségi kulturális autonómiához való közösségi jog miatt konzerválódik".
Az ombudsman a feltárt visszásságokra hivatkozva felkéri Balog Zoltán minisztert, hogy az ORÖ, oktatásszociológusok, valamint kutatóműhelyek bevonásával „elemezze azon okokat, amelyek a roma nemzetiségi oktatásban résztvevők számának a növekedéséhez" vezetett.
Felszólítja továbbá, hogy Balog tegye meg a szükséges intézkedéseket a roma nemzetiségi oktatás törvényességével, illetve a roma nemzetiségi oktatás és az egyenlő bánásmódhoz való jog kapcsolatával összefüggő vizsgálatok lefolytatására. Mindennek érdekében arra kéri a minisztert, készítsen országos szintű szegregációs térképet.
Mohácsi Erzsébet, a CFCF igazgatója lapunknak elmondta, hogy két éve figyeltek fel arra a jelenségre, hogy az ORÖ elcigányosodott kisiskolákat vesz át.
– Azt gondoltuk, hogy nincs ez így rendben, hiszen ezek az iskolák nem felelnek meg a nemzetiségi oktatás tárgyi és szakmai feltételeinek. Amikor tájékozódtunk, elmentünk a német nemzetiségi önkormányzat elnökéhez információkat kérni, ők hogyan szervezik meg a nemzetiségi oktatást. Kiderült, náluk még hátrányos helyzetű diák sincs, nemhogy halmozottan hátrányos helyzetű – mondta Mohácsi Erzsébet, aki szerint csak akkor lehetne nemzetiségi oktatást nyújtani, ha megteremtik annak feltételeit, és az szülői igényre épül.
Tárgyilagos betekintés
Az alapvető jogok biztosa és a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes a nemzetiségi középiskolai oktatás helyzetéről készített jelentésének célja az volt, hogy „tárgyilagos betekintést nyújtson a hazai nemzetiségi középiskolai nevelés tényleges helyzetébe - abba, hogy az adott körülmények mennyire felelnek meg a jogszabályi követelményeknek, illetve a nemzetiségi oktatáshoz és nyelvhez való jogra vonatkozó jogi elvárások mennyiben alkalmazhatóak a gyakorlatban". A jelentés szerint a legsúlyosabb viaszságok a roma nemzetiségi oktatással kapcsolatban merültek fel, cikkünk az e területre vonatkozó megállapításokra fókuszál.
